Habár a 18. századi, fordításirodalomhoz sorolható magyarországi életvezetési tanácsadók többségében férfi szerzőtől, nem ritkán papi személytől származnak, 1763-ban már magyar női szerző is írt nevelési tanácsadó könyvet, Hellenbach Károlyné Jánoky Anna Mária műve azonban a kor igényeihez igazodva német nyelven, német kiadó gondozásában jelent meg.2

László Zsófia vonatkozó tanulmányában az alábbi szerepköröket különítette el a 18. századi női életvezetési tanácsadók szerint: vallásos élet, házasság, anyaság, háztartásvezetés és a társaságban betöltött szerep.3 Ezek a fő kategóriák a 19. századi szövegek esetében – ahogyan erről a későbbiekben szó lesz – csekély módosuláson estek át.

Az 1820-as években bontakozott ki először Magyarországon nyilvános sajtóvita a nők irodalmi és társadalmi szerepvállalása körül, melyet Karacsné Takács Éva színikritikája, illetve a Tudományos Gyűjteményben közölt értekezései robbantottak ki.4 Karacsné többek között magyar oktatási nyelvű, színvonalas műveltséget adó lánynevelő intézetek alapításának szükségessége mellett érvelt.5 Nézeteit pártolta a reformer Fáy András, aki az 1820-as évektől kezdve elméletben és gyakorlatban is sokat tett a magyar nőnevelés átalakításáért. Tapasztalatait és célkitűzéseit az 1841-ben megjelent Nőnevelés és nőnevelő-intézetek hazánkban című művében foglalta össze.6 Rousseau-i szellemben megírt műve a nőknek háziasszonyi-anyai szerepet jelöl ki mint a boldogságuk kizárólagos forrását, nem támogatja az egyenjogúsági törekvéseket, ugyanakkor elismeri a nők szellemi erényeit, műveltségük jól körülhatárolt keretek közti kiterjesztésének fontosságát.7 Érvelése főként a nemzet felvirágoztatásának eszményén alapul, melyben a nők magyar nyelvet beszélő, felelősségteljes, szilárd erkölcsű és tájékozott anyává válása kulcsszerepet tölt be a hazafiak új generációjának nevelése által. Fáy retorikája szembeállítja egymással a felszínesnek és romlottnak tartott idegen – elsősorban francia – neveltetést az általa jól körülhatárolt erkölcsiségű, magyar neveltetéssel. A nemzetté válás leghatékonyabb előmozdítójának az anyák nevelését tartja: „Leszünk-e’ mind addig magyarok, mig nőinknek legnagyobb, rangosabb, vagyonosabb része, idegen nemzetü nevelőnéktől neveltetve, nem izeli azt, mi hazai, házi nyelvül idegent fogad [...]”8

1842-ben látott napvilágot Steinacker Gusztáv Tapasztalások és intések a nőnevelés mezején című munkája,9 mely részletes jelentés a magyar leánynevelés aktuális állapotáról, egyben útmutató nevelők és szülők részére. A szerző – nem mellesleg az Abafi első német fordítója10 – a debreceni leánynevelő intézet korábbi igazgatójaként szerzett elméleti és gyakorlati ismereteit is felhasználva radikálisan új irányvonalat jelöl ki a nők kiegyensúlyozott szellemi és fizikai nevelését,11 számukra szükséges ismeretanyagok bővítését és az általuk betölthető társadalmi szerepeket illetően. Egyaránt ostorozza a hagyományok patinája alatt megkopott és korszerűtlen módszereket, valamint a szélsőségesen nemzeti, vagy épp ellenkezőleg, szélsőségesen kozmopolita érzelmű nevelést.12 Szorgalmazza a központosított, állami ellenőrzés alatt álló, magas szakmai színvonalú és minden (írástudó) társadalmi réteg számára elérhető intézetek alapítását, egyben reálisan számol azzal, hogy mindez a távolabbi jövőben jöhet csak létre.

A Steinackerrel együtt gondolkodó Fáy András a Tapasztalások és intések... előszavában további borúlátó kiegészítésekkel látja el az átfogó pedagógiai munkát. Az egyik legnagyobb problémát a társadalmi hierarchia miatt kevés tisztelettel és megbecsüléssel bíró nevelők méltatlan helyzetében látja,13 amelyet súlyosbít a szűk látókörű szülői magatartás.14 Keserűen jegyzi meg továbbá, hogy a férfiak jelentős része csupán kétféleképpen tud a nőkre tekinteni: az egyik típus a háztartás és a család körében helyhez kötött feleség, a másik a francia frivolsággal körülrajongott, eldobható bábjáték.15 Ez a szemlélet értelemszerűen nem kedvezett a többdimenziós nőképhez illeszkedő oktatás fejlődésének. Steinacker Gusztáv könyvének végén összegyűjtve szerepel a nőnevelés témaköréhez valamilyen módon kapcsolódó, magyar nyelven aktuálisan kapható könyvek és kiadványok listája.16 Ezek között egyetlen közvetlenül a fiatal lányokhoz, nőkhöz szóló tanácsadó könyv sem szerepel – habár a szerző az iskolai és otthoni oktatás segítése érdekében nem egy tankönyvet is jegyzett.

Fáy András és köre munkássága az 1840-es évek közepén kezdte el kifejteni a hatását. Karacs Teréz anyja, Takács Éva nyomdokain haladva együttműködött Teleki Blankával és Lővei Klárával, akikkel 1846-ban megnyitották az első két magyar oktatási nyelvű nőnevelő intézetet Pesten és Miskolcon.17 A nemzeti szemléletű, jól képzett tanárokkal dolgozó, magas színvonalú tantervvel működő intézmények alternatívát kínáltak ugyan a fiatal lányok iskoláztatására az idegen oktatási nyelvű, elsősorban egyházi leánynevelő intézetekkel18 szemben, ez azonban csak a főrangú családok gyermekei számára volt elérhető.19 Karacs Teréz tanítványainak írott didaktikus munkái így csak igen szűk körben váltak ismertté.

Az erősen széttagolt intézményes oktatás ingadozó színvonalon és eltérő feltételek mellett volt elérhető a magyar növendéklányok számára lakóhelyük és társadalmi helyzetük szerint. További problémát jelentett az otthoni használatra szánt, Nyugat-Európában rendkívül divatos nevelési tanácsadó könyvek hiánya. Ezek a könyvek kettős funkciót láttak el: részben kiegészítették a fiatal lányok intézeti vagy otthoni oktatását, részben egyfajta önszabályozó normakövetést tettek lehetővé – és kívánatossá – azáltal, hogy a hétköznapi, családi és társasági élet minden szegmensére kiterjedő részletes viselkedési útmutatót nyújtottak az olvasónak. A lányok háziasszonyi szerepkörére való felkészítését is segítették kézikönyvek, például 1860-ban jelent meg Vörös Esztertől a Gazdasszonyi előcsarnok, kis leánykáknak olvasmányul című munka Emich Gusztáv kiadásában, melyet a Vasárnapi Ujság ifjúsági olvasmányként20 reklámozott, és 60 krajcárba került. Vörös Eszter később még több szakácskönyvet is írt, és Eszti néni néven21 a Szabó Richárd szerkesztette Gyermekbarát munkatársaként az ifjúsági irodalomban is aktív maradt. (A Gyermekbarát volt az első magyar gyermeklap. Heckenast adta ki, 1862-től 1867-ig működött, majd előfizetők hiányában megszűnt.22)

A Pályavezető előzményeit nem csak a női nevelési irodalomban kereshetjük: 1855-ben látott napvilágot Aszalay József Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain23 című háromkötetes munkája, mely férfiaknak szánt művelődési és viselkedési tanácsadó volt. A Divatcsarnok könyvismertetőjében így fogalmaz: „nőolvasmányul nem ajánlható”.24 Szerzői szándékot illetően, szerkezetében és témafelosztásában a Pályavezető bizonyos hasonlóságot is mutat ezzel a művel, tartalmilag azonban kevésbé rokoníthatóak. Aszalay műve már csak az időbeli közelség miatt is említésre érdemes Jósika Júlia nőnevelési tanácsadója kapcsán. A két kiadvány relációjának vizsgálata későbbi kutatások számára alkalmat adhat az elvárt férfi és női műveltség, viselkedésminták, illemszabályok, kötelezettségek összevetésére az 1850-es, 1860-as években – ez azonban nem képezi e könyv tárgyát.