Az először 1824-ben megjelent The New Female Instructor, or Young Woman’s Guide to Domestic Happinessnek,1 a nőnevelési irodalom nagy hatású darabjának már címadásával is rokonságot mutat Jósika Júlia kézikönyve. Habár e munka és a Pályavezető közt nagy az időbeli távolság, mégis megkerülhetetlennek tartom, mivel a műfaj egyik legalapvetőbb mintadarabja vált belőle. A sok kiadást megért, évtizedeken keresztül meghatározó kézikönyv 1837-es előszava szembeállítja a fejlett angol nőkultúrát a lazább erkölcsű (feltehetően) francia mintával, illetve a keleti országok elnyomó politikai rendszereinek elmaradottságával, melynek rossz hatásaitól az angol nőket védeni igyekszik:

 

A The New Female Instructor felsorolja és pontosan behatárolja a nők számára kívánatos műveltségi területeket, de ezen tudás a családi életben és háztartásban játszott szerepen túl nem vázol fel alternatívát. A nő önálló, családon kívüli létezése és/vagy munkavállalása ebben a könyvben nem kapott hangot. A Pályavezető a tudományterületek pontos megjelölése helyett a saját tehetségük kibontakoztatására biztatja az olvasókat, akiknek ily módon kell felkészülniük arra az eshetőségre, ha gazdasági vagy családi helyzetük változásából adódóan saját munkájukból kellene eltartaniuk magukat. Jósika Júlia műve egyéb kérdésekben is liberálisabb nézeteket vall a sok esetben uniformizáló igényű The New Female Instructorral szemben, ilyen például a családban betöltött szerep rugalmasabb értelmezése, vagy éppen a házasság szükségességének megkérdőjelezése. Jósika Júlia Pályavezetőben megfogalmazott elvei sok tekintetben egyeznek Steinacker Gusztáv fentebb említett Tapasztalások és intések... c. művével, különösen a széles körű női műveltségeszményt és a tanulás fontosságát illetően, azonban Steinacker eszmefuttatása sem jut el odáig, hogy a nők a megszerzett tudásukat otthonukon kívül kamatoztassák. Az, hogy a nők – esetleges – munkavállalása bekerült egy nőnevelési tanácsadó könyvbe, Jósika Júlia művének magyar viszonyok közti újszerűségét igazolja.

A The New Female Instructor szinte minden egyéb fölé helyezi a család és a származás kérdését, a Pályavezető azonban erre nem fektet különösebb hangsúlyt. Ellenkezőleg, Jósika Júlia művéből inkább az az eszme olvasható ki, hogy tanulás és munka által bárki felemelkedhet. Ez rokonítható az amerikai T. S. Arthur először 1847-ben megjelent, szintén több kiadást megért Advice to Young Ladies on their Duties and Conduct Life című nőnevelési könyvével,3 melyben hasonlóképpen a saját munkája által felemelkedő nő képe domborodik ki.

T. S. Arthur művelődésről és olvasmányokról alkotott képzetei is nagyon közeliek a Jósika Júlia által képviselt értékrendhez. Kiemelt fontosságot tulajdonít az olvasásnak – és természetesen a megfelelő könyvek kiválasztásának –, mert ezáltal fejlődik ki többek között a mindennapi életben is szükséges megfigyelő, elemző, racionális gondolkodás. Az intelligenciát a női karakter egyik legfontosabb komponensének tartja: „A woman of true intelligence is a blessing at home, in her circle of friends, and in society.”4 Az Advice to Young Ladies on their Duties and Conduct Life – a Pályavezetővel ellentétben – nem szorítkozik általános, már-már időtlen erények és viselkedési normák ismertetésére, hanem egészen aktuális kérdésekre is reflektál. Elhatárolódik a női emancipációs törekvések szélsőséges irányzataitól, ugyanakkor elismeri a nemek közötti egyenlőség eszméjének létjogosultságát – bizonyos megszorításokkal.5

Jósika Júlia könyvében a művelt, tehetségét kamatoztató, szükség esetén munkába álló, de elsősorban mégis a családjának élő nő képe az amerikai tanácsadó könyv által ábrázolt női karakterhez közelít, azonban nincs benne explicit állásfoglalás a nők jogi, intellektuális és társadalmi egyenlőségét illetően. A Pályavezető az angol műhöz hasonló retorikát alkalmazza a viselkedésminták ábrázolásában: felvázol egy hétköznapi életből vett negatív példát annak minden következményével, nevetségessé teszi azt, majd a példában leírtak kerülésére inti az olvasót. Az elvárt, „helyes” viselkedést épp csak felvillantja, s annak is inkább az eredményére, és nem a mikéntjére koncentrál.

Használhatóságukat tekintve a három könyv szerkezete közel azonos: a tematikus fejezetekre bontott könyvben az olvasó könnyen és gyorsan az aktuális szöveghelyre ugorhat. A szövegek által közvetített normák – az eltelt idő és a társadalmi-földrajzi különbségek figyelembevételével – jelentős átfedést mutatnak egymással.