Magyar Zoltán

Árpád-házi Szent Erzsébet

Történelem, kultusz, kultúrtörténet

A rózsacsoda

Utaltunk már arra, hogy az Erzsébet-legendakör legnépszerűbb csodája egy toszkán eredetű ferences életrajzban fordul elő először, amit Leonhard Lemmens ferences teológus Monte Cassino könyvtárának egy 1332-ben készült breviáriumában fedezett fel. Ez az eredeti kézirat elveszett, a Lemmens-féle kiadásából ismerjük, amelyben szó esik egy másik 14. századi itáliai kéziratról is, mint olyanról, amely szintén tartalmazza e csodát. Ha Lemmens feltevése helyes, miszerint e ferences életrajz nem sokkal a szentté avatás után keletkezett,1 úgy a rózsacsoda Erzsébet egyik legrégebbi, költőileg kiforrott legendájának tekinthető. Ez a legenda a 13–14. századi német forrásokban (Caesarius von Heisterbach, Dietrich von Apolda) nem szerepel, de nincs jelen a nagy hatású Arany Legendában, illetve az Acta Sanctorumban sem, s noha a ferences eredetet Sz. Jónás Ilona is elfogadja, szerinte a történetet az 1430-ban Johann Rothe által írt Auctor Rhytmicus de vita S. Elisabethae tette népszerűvé és széles körben ismertté.2