A Szent Erzsébetet mintázó szobrok, reliefek ismertetését a kassai Szent Erzsébet-templom vonatkozó emlékeivel célszerű kezdeni, ugyanis a történeti Magyarország leggazdagabb gyűjteménye rejtőzik belőlük a székesegyház falai között. A templom építésének első szakaszával egyidős az északi kapuzat felső részében, a timpanon két oldalán látható dombormű, amely a szent egy további ciklikus ábrázolására példa. A gótikus faragványokkal határolt két kép jelenetsora szinte egytől egyig Erzsébet irgalmas cselekedeteiből villant fel részleteket. A zsúfolt kompozíció részletgazdagsága, finom mívű kivitelezése kiemelkedő tudású mesterre vall. Divald Kornél szerint e domborművek készítője Tornai Istvánnal, a valószínűleg Budán tanult, környékbeli származású kőfaragó mesterrel azonos, illetve az általa vezetett műhely alkotása.1 Aprólékos, művészi kidolgozottságával tűnik ki a kapu középső oszlopán fejedelmi palástban, fején koronával ábrázolt hercegnő, kezében templommakettet tartó 15. századi szobra, miként az a sekrestyekápolnában, két oszlop között kifaragott, ugyancsak álló alakos szobor; ez utóbbi faragványon a dóm védőszentje nem templomot, hanem kenyeret tart. Végül a székesegyház déli kapujának egyik neogótikus szobrára hívnánk fel a figyelmet, amely a magyar historizmus egyik legszebb alkotása: a királyi díszben ábrázolt szent asszony és a kezét feléje alamizsnáért nyújtó koldus kompozícióján hangsúlyos, központi motívumként kap szerepet a rózsacsoda.2