Sajnálatos módon az Erzsébetet megörökítő középkori falképeknek is csupán a töredéke maradt ránk. Alig tucatnyi ilyen műalkotásról tudunk, többségük az utóbbi két-három évtizedben került elő. Talán a legnevezetesebb a Johannes Aquila műhelye által kifestett muraközi Mártonhely temploma, ahol a hercegnőt korona nélkül, világi öltözetben, alamizsnálkodás közben festette meg a jeles regedei származású mester 1390-ben. Erzsébet arcvonásai már az itáliai reneszánsz nőábrázolásaira emlékeztetnek, a téma viszont még tradicionális: a szent asszony vizet tölt az edényét feléje nyújtó szegénynek.1 Ipolyi Arnold Mártonhely kapcsán további két falképben vélte felfedezni Erzsébet alakját, melyeknek rajzát is közli: az első valószínűleg azonos az imént ismertetett képpel, mindössze arról lehet szó, hogy a műértő besztercebányai püspököt informáló személy még a restaurálás előtti képet láthatta, ezért értett félre rajta néhány ikonográfiai elemet.2 S ugyan Rómer Flóris az apszis alsó mezőjében megfestett női szentek sorában ismeretlen királyi hölgynek vélte Erzsébetet,3 nyilvánvaló, hogy ő az, éspedig egy magyarországi ikonográfiai gyakorlatban viszonylag ritka, ám német és észak-itáliai területeken kifejezetten elterjedt ábrázolásban: egyik kezében koronát, a másikban templommakettet tart.4