Erzsébet II. András magyar király és Meráni Gertrúd öt gyermeke közül a középsőként 1207-ben látta meg a napvilágot. Bátyja IV. Béla néven magyar király, nővére, Mária, pedig II. Iván bolgár uralkodó felesége lett. Erzsébet születési helyét illetően – mint sok más jeles történelmi szereplő esetében – máig megoszlanak a vélemények, s magunk is egzakt történelmi adatok helyett inkább csak a történeti hagyományokra támaszkodhatunk. Laskai Osvát, a 15. század végének jeles hittudósa egyik, Erzsébet ünnepére írt prédikációjában Sárospatakot jelöli meg születési helyként,1 s Laskai híradását az Erzsébet életrajzát a 18. században Magyarországon kiadó Pray Görgy2 is átvette, majd Pray nyomán az adat hiteleségét számos kutató is elfogadta.3 E hagyományt vélhetőleg a sárospataki ferencesek tartották fenn, szoros szimbiózisban azzal a nyilvánvalóan újabb keletű helyi vélekedéssel, miszerint a sárospataki vár egyik szobájában lévő medence eredetileg a kicsiny Erzsébet fürdője volt.4 Mások Pozsonyt vélik Erzsébet születési helyének,5 ez az Erzsébet biográfiájában csak invariáns forrásként feltűnő adat azonban nagy valószínűséggel abból a tényből táplálkozik, hogy a Türingiába induló királylánytól a pozsonyi várban búcsúztak el a szülei. Némethy Lajos meg nem határozott forrásokra utalva említi, hogy a pesti plébániatemplom helyén állt román stílusú Boldogasszony-egyházban keresztelték meg Erzsébetet,6 ám vélhetőleg ez is csak az újabb kori literátusi hagyomány bizonyos jó szándékú visszavetítése. A legújabb történeti munkák többnyire Óbudát, az ottani királyi várat jelölik meg Erzsébet születési helyének, bár konkrét adatok ezt illetően sem állnak rendelkezésre. A később még részletezendő monda szerint az 1206. évi wartburgi dalnokversenyre meghívott erdélyi szász minnesänger, Klingsor már ekkor megjósolta a türingiai fejedelemnek a magyar királylány születését, leendő dicsőségét, valamint házasságát fiával; ez az először Dietrich von Apolda művében felbukkanó motívum azonban a magyarországi életrajzoknak nem vált részévé.