Szülőhazájában ugyancsak már a szentté avatást követő években-évtizedekben szárba szökkent a szent életű magyar királylány kultusza. Mint láttuk, II. András megélhette, hogy gyermeke még életében legendás alakká vált. Az őt a trónon követő IV. Béla (Erzsébet bátyja) uralkodása idején pedig már az Árpád-házi királylány magyarországi kultuszának számos jele megfigyelhető. IX. Gergely pápa már a szentté avatást követően két évvel Erzsébetre hivatkozva inti arra a királyt, hogy atyjához hasonlóan vezessen keresztes hadjáratot a Szentföldre.1 S noha a hadi vállalkozás érdekében nem sokat tett, húga emléke ápolását annál inkább feladatának tekinthette IV. Béla. Jelzésértékű, hogy 1233 táján született lánya a keresztségben az Erzsébet nevet kapta, miként a fiának feleségül választott kun fejedelem lánya is az Erzsébet nevet viselte, hasonlóképpen az a lányuk, aki a Nyulak szigetén fekvő domonkos rendházban nevelkedett. Egy 1244-ből származó okirat, melynek hiteleségét többen megkérdőjelezték, arról tesz említést, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet udvari emberei, a Keled nembéli Farkas és Dávid a halála után visszatérve hazájukba, IV. Bélától engedélyt kaptak arra, hogy birtokukon Erzsébet tiszteletére templomot építsenek (Pozsonykáptalanon).2 Egyes vélemények szerint Óbudán a királyi vár Erzsébet-kápolnájának patrociniuma is ezekből az évekből veszi eredetét.3