Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


Színésznők és adakozás

Ha Prielle adakozásait más színésznők jótékonysági stratégiáival hasonlítjuk össze, akkor Jászai Mari EMKE-t pártoló példáját említhetjük, a kiváló tragikáét, aki szintén igen alulról, egy ászári ácsmester leányaként rendkívüli ambícióval küzdötte fel magát, s vált a nemzet tragikájává. 24 évvel volt fiatalabb, mint Prielle Kornélia. Jászai fennmaradó, Prielle-nek címzett leveleiből tudhatjuk, hogy Prielle Jászai egyik patrónája, s ha kellett, jótállója volt a Nemzeti Színháznál 1872-es tagsága óta.1 Jászai 1887-ben a Petelei István szervezte EMKE-irodalmi estélyek időszakában érkezik Kolozsvárra, s lép fel klasszikus, Pesten agyonünnepelt szerepeiben (Éva, Cleopatra, Széchy Mária, Lecouvreur Adrienne). Jászai a fényképeinek árát ajánlja fel az EMKE céljaira: „Kassainé képei az EMKE javára árusíttatnak a Demjén és Csiky Mór-féle üzletekben. A kirakatban sokan látták, nézik a nagy művésznő legkitűnőbb alakításainak fényképeit, melyeket-ezennel tudatjuk legnagyobb tragikusunk tisztelőivel Kassainé eladás végett az EMKE javára fölajánlott” – olvashatjuk a Kolozsvár című újságban.2

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave