Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


Színpadon szalonhölgy, szalonban színésznő, otthon úrinő és gazdasszony

A század második felében a nők polgári társadalomban betöltött szerepvállalását/munkakörét illető elvárásrendszer a nevelés, a jótékonykodás, a szellemi és anyagi munka révén képzelte el. Fourchambault-né viselkedése kapcsán, s a darab által propagált értékek tekintetében a pazarlás és beosztás ellentéte, valamint a jótékonykodás gyakorlatai is jól megfigyelhetőek voltak. Színpadi szerepével ellentétben a színésznő saját életvitelében középosztálybeli értékeket vallott, fennmaradó kiadási jegyzékei ékes bizonyítékai ennek. A háziasságról tett hitvallása igen egyértelműen a tradicionális családeszmét viszi tovább,1 de úgy, hogy a modernitás által megkérdőjelezett családeszményt is felvillantja, és a századvégi női „domeszticitás” mint már nem feltétlenül érvényes norma felhangjai is kiolvashatók belőle. Prielle szerint a polgári nyilvánosságban zajló professzió és a magánélet szentélyében kibontakozó háziasság kettős diskurzusa erősítette egymást, hogy ily módon megfelelhessen a modernitás kihívásainak; a nyilvánosság tereiben, a színházban, a különféle társaságokban és az úton töltött idő nem ment a háziasság rovására.

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave