Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


A színésznői imázs és a színházi szerepkör viszonya két színésznő esetén

A fejezet Prielle Kornélia mellett egy másik jeles színésznő, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla (1833–1909) pályájához kapcsolva a színésznői imázs konstrukciójának néhány alkotóelemére figyel a kortárs normatív nőkép és színházi szerepkörök viszonylatában. A két pályát voltaképpen a megfelelő szerepkör megtalálása és az ezen belüli működés kereteiben szemléli (naiva, hősnő; jellemszínész, szalonszínésznő), rámutat az eltérő stratégiákra, valamint a színpadi és színpadon kívüli konvenciók performanciájának egymásra hatására. Ennek érdekében textuális önértelmezéseiket/önreprezentációikat, illetve Bulyovszkyné esetében a művésznő színházhoz kapcsolódó fikciós írásait hasznosítja a kritikák és egyéb vonatkozó színháztörténeti források mellett. Az összehasonlítás jelezheti azt az utat, amely az új típusú modern női alakok következő századi színpadi megteremtéséhez vezetett, továbbá megmutathatja, hogy e színésznők milyen mértékben vettek részt önreprezentációs stratégiáik és fogadtatásuk révén a performativitás normáinak átalakításával az új női szerepek formálódásában.

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave