Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


A színházi színtéren

A korabeli színházi színtér, tágabban a közép-európai hivatásos színházvilág, szűkebben az Osztrák–Magyar Monarchia magyar nyelvű színjátszása olyan struktúrán alapult a művészetfinanszírozás liberális gyakorlata nyomán, amelynek egyik legfőbb ismérve a mobilitás volt. A hírneves színésznő bejárja az ország színházi városait és településeit (vonattal, lovaskocsival, szekérrel), s ezt a szerepét helyi társulatokkal együtt játssza. A szerepalkotás forgalmazása révén Coráját a különböző vidéki társulatok 45 helyszínén láthatják: Gyöngyös, Besztercebánya, Losonc, Kolozsvár, Pécs, Szeged, Baja, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Nagyvárad, Miskolc, Déva, Szentes, Eger, Hódmezővásárhely, Máramarossziget, Ungvár, Nyíregyháza, Szabadka, Debrecen, Kassa, Nyitra, Békésgyula, Nagykanizsa, Nagyenyed, Nagybecskerek, Békés, Torda, Brassó, Győr, Arad, Nagykőrös, Dunaszerdahely, Pozsony, Temesvár, Nagyszeben, Szilágysomlyó, Zilah, Munkács, Sátoraljaújhely, Szatmár, Keszthely, Eperjes, Selmecbánya. A felsorolt helységek közt Pécsen, Miskolcon, Debrecenben, Nagyváradon és Aradon két különböző évben is játszotta egy-egy alkalommal a szerepet. Kolozsváron három különböző évben lépett fel Coraként, 1878-ban, 1881-ben és 1886-ban. Ez a tény nemcsak gazdag személyes kolozsvári kapcsolatai miatt, hanem a Kolozsvári Nemzeti Színház korabeli különleges pozíciójából nézve is jelentősnek tekinthető.

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave