Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


Prielle Kornélia az egyletekért

A kezdetben Erdélyrészi Magyar Kulturális Egyesületnek nevezett szervezet (EMKE) indulását övező nyomtatványok, levelezések, sajtóhírverések, levéltári források az adakozás és összefogás korabeli nyilvános gyakorlatának szinte követhetetlenül sokféle típusú példáit mutatják meg. Különféle társadalmi rangú és állású, életkorú, foglalkozású nők és férfiak, társaságok, jogi személyek, testületek és alkalmi csoportosulások szerepelnek a támogatói listákon, az EMKE-nek címzett leveleken. Az 1885. április 12-i alakuló közgyűlést követő augusztus 31-i tisztválasztó közgyűlésen – ahol a kor gyakorlata szerint arisztokrata elnököt választottak az egykori garibaldista, Nagy- és Kisküküllő vármegyék főispánja, Bethlen Gábor gróf személyében – a szervezetnek máris igen lenyűgöző taglétszáma volt: mintegy 6303 fő.1 Már ez a kezdeti szám is igen imponáló, főként ha a dualizmus korának átlagos egyesületi taglétszámával vetjük össze, ugyanis a réteghez nem köthető egyletek átlag létszáma pusztán kétszáz fő volt.2

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave