4. Az újraiparosodás regionális következményei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vitairat kritikusan viszonyul az újraiparosodás területi növekedési hatásaihoz. Ezt a véleményt a vármegyék egy lakosra jutó GDP-adatai alapján körvonalazódó ellentmondásos kép is alátámasztani látszik. Egyrészt nem minden esetben fejlettebbek az iparosodottabb vármegyék: a legkevésbé ipari jellegű térségek közé tartozó Csongrád-Csanád több iparosodott térséget is megelőz, míg az újraiparosodó Jász-Nagykun-Szolnok csupán a fejlettségi rangsor utolsó negyedében foglal helyet. Már pusztán e tapasztalatok alapján is kijelenthető, hogy az ipar szerkezeti különbségeinek, illetve a külföldi működőtőkéhez kapcsolódó multiplikátor- és kiszorító hatásoknak a vizsgálatára érdemes lenne nagyobb hangsúlyt helyezni. Másrészt Budapest mutatóihoz viszonyítva sem az integrálódott, sem pedig az újraiparosodó vármegyék nem igazán képesek a tartós felzárkózásra. Inkább a nagyberuházások hullámszerű hatásai (pl. Audi – Győr, Mercedes – Kecskemét), illetve a gazdasági konjunktúrák és recessziók helyi következményei látszódnak. Hasonló következtetésre jutott Lengyel Imre és Vas Zsófia (2024) is, amikor a hazai megyék fejlettségét az EU magterületeinek átlagához viszonyították. Sokatmondó tény, hogy a fővárost 2000-ben fejlettségben követő három vármegye (Győr-Moson-Sopron, Fejér, Vas) 2023-ban is a legjobban teljesítő vidéki térségek között szerepelt, de míg az ezredfordulón Budapest szintjének 69–57%-án álltak, addig 2023-ban már csak a 47–36%-át érték el a főváros értékének. Ennél rosszabb relatív pozíciójuk korábban legfeljebb a globális pénzügyi és gazdasági válság mélypontján volt (11.5. ábra, 11.6. ábra). A vármegyék helyzetének Budapesthez viszonyítását elsősorban a hazai területi különbségeket meghatározó főváros-vidék dichotómia, valamint az utóbbi időszak egyes, fővárossal szemben helyzetbe hozandó vidéki központokat preferáló fejlesztéspolitikája indokolja. A vármegyék két ábrára bontott ábrázolása során Hajdú-Bihart itt a kevésbé ipari karakterű térségek közé soroltam.
 
11.5. ábra. Az ipari karakterű vármegyék egy főre jutó GDP-értéke Budapest értékének százalékában
Forrás: KSH.
 
11.6. ábra. Az ipari periféria vármegyék egy főre jutó GDP-értéke Budapest értékének százalékában
Forrás: KSH.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi magyarázhatja ezt a sajátos területi dinamikát? A külföldi működőtőke által meghatározott újraiparosodás gyakran párosul különböző hálózatok és/vagy iparágak közötti váltással, ami elmozdulást jelent az élőmunkaigényes tevékenységek felől a technológiaigényes szegmensek irányába. Másrészt a különböző hálózatokon és/vagy iparágakon belül a nagyobb hozzáadott érték, a magasabb belépési korlátokkal jellemezhető tevékenységek felé váltást jelentő feljebb lépés különböző dimenziói jelenhetnek meg. Javulhatnak a technológiai és munkaszervezési feltételek, növekedhet a komplexebb termékek aránya, valamint a szűkebb gyártáson túlmutató tevékenységek jöhetnek létre, funkcionális feljebb lépést eredményezve az érintett termelési hálózatokban (Humphrey, Schmitz, 2002). Mindezen változások összegződnek az egy ipari alkalmazottra jutó hozzáadott érték alakulásában. A hazai területi folyamatokban ugyanakkor a hálózatok és/vagy iparágak közötti váltás felhajtóereje idővel csökkenni látszik, hiszen a kiváltható élőmunka-igényesebb tevékenységek egyre inkább kiszorulnak az egyes vármegyék feldolgozóiparából (további vizsgálatokat igényelne, hogy ez a kijelentés milyen mértékben terjeszthető ki a gazdaság feldolgozóiparon kívüli részére). Az ágazati viszonyokat a vitairatban megállapított vármegyekategóriák mentén szétszálazott formában a 11.3. táblázat és a 11.4. táblázat szemlélteti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2008 és 2023 között az egykor nagy foglalkoztatónak számító textil-, ruházati, bőrtermék- és lábbeligyártó ipar aránya mindenütt zsugorodó volt, de a fővárosban a villamosgépgyártás, az integrálódott vármegyékben az elektronikai ipar, az újraiparosodó vármegyékben pedig az élelmiszeripar is hasonló vagy akár még nagyobb pozícióvesztést mutatott. A nyertesek oldalán Budapesten a fa-, papír- és nyomdaipar, illetve a gyógyszergyártás, az integrálódott térségek iparában a villamosgépgyártás (idetartozik az akkumulátoripar is) szerepel. Az újraiparosodó térségekben elsősorban az elektronikai ipar és a járműgyártás, az ipari periférián pedig az egyéb feldolgozóipari tevékenységek felértékelődése figyelhető meg (11.3. táblázat). A különböző iparágak arányainak növekedése foglalkoztatásbővülést is jelentett a vizsgált másfél évtizednyi időszakban: még a zsugorodó feldolgozóipari foglalkoztatást regisztráló Budapesten is bővült az alkalmazásban állók létszáma a legnagyobb aránynövekedést mutató iparágakban.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

11.3. táblázat. A feldolgozóipar egyes ágazatainak arányváltozása a különböző vármegyecsoportokban, az alkalmazásban állók adatai tükrében (2008–2023, százalékpont)
Iparágak
Szolgáltatásalapú centrumtérség
Integrálódott vármegyék
Újraiparosodó vármegyék
Ipari periféria
Összesen
CA
0,2
–1,1
–2,8
–0,4
–1,1
CB
–2,5
–3,3
–4,5
–3,2
–3,5
CC
4,5
–0,4
–2,2
–0,2
–0,1
CD
0,2
0,0
0,0
–0,1
–0,1
CE
0,9
0,2
0,2
0,6
0,4
CF
3,9
0,3
–0,1
0,0
0,4
CG
–0,7
0,4
–0,9
0,2
0,1
CH
1,5
–1,3
1,4
1,0
0,5
CI
–1,7
–5,8
4,6
–2,1
–2,0
CJ
–7,2
4,6
–1,4
–0,9
0,0
CK
–0,1
2,0
1,3
2,5
1,7
CL
0,2
2,5
4,5
–0,4
2,5
CM
0,6
1,9
–0,1
3,0
1,3
Összesen
0,0
0,0
0,0
0,0
0,0
CA: Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása. CB: Textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása. CC: Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység. CD: Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás. CE: Vegyi anyag, termék gyártása. CF: Gyógyszergyártás. CG: Gumi, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása. CH: Fém alapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása. CI: Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása. CJ: Villamos berendezés gyártása. CK: Gép, gépi berendezés gyártása. CL: Járműgyártás. CM: Egyéb feldolgozóipar; ipari gép, berendezés üzembe helyezése, javítása.
Forrás: KSH.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

11.4. táblázat. A feldolgozóipar egyes ágazatainak aránya a különböző vármegyecsoportokban, az alkalmazásban állók adatai tükrében (2023, százalék)
Iparágak
Szolgáltatásalapú centrumtérség
Integrálódott vármegyék
Újraiparosodó vármegyék
Ipari periféria
Összesen
CA
11,9
9,6
15,4
21,3
13,7
CB
5,6
2,1
4,2
8,6
4,4
CC
12,5
4,8
5,2
5,7
6,3
CD
4,2
0,4
0,0
0,0
0,8
CE
3,6
1,5
3,9
1,3
2,3
CF
13,0
0,6
1,5
0,4
2,7
CG
7,5
13,5
8,7
11,3
11,0
CH
9,4
13,3
14,9
13,3
13,0
CI
5,6
5,0
10,0
7,9
6,8
CJ
6,0
9,9
6,9
6,5
7,9
CK
4,6
8,2
10,6
8,9
8,3
CL
6,7
23,8
14,0
5,0
15,1
CM
9,6
7,4
4,8
9,9
7,6
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
CA: Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása. CB: Textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása. CC: Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység. CD: Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás. CE: Vegyi anyag, termék gyártása. CF: Gyógyszergyártás. CG: Gumi, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása. CH: Fém alapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása. CI: Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása. CJ: Villamos berendezés gyártása. CK: Gép, gépi berendezés gyártása. CL: Járműgyártás. CM: Egyéb feldolgozóipar; ipari gép, berendezés üzembe helyezése, javítása.
Forrás: KSH.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2008 előtti iparszerkezet örökségeként, illetve a fenti folyamatok eredményeként a vitairat szerzője által is hangsúlyozott ágazati szerkezeti különbségek jól megfigyelhetők a különböző típusú térségekben. A főváros feldolgozóiparában a legnagyobb hozzáadott értéket produkáló ágazatok közé tartozó gyógyszeripar vált a legjelentősebb foglalkoztatóvá, de a fa-, papír- és nyomdaipar, illetve az élelmiszeripar pozíciói is erősek. Az integrálódott vármegyék iparának ágazati specializációja nagyon erős: itt a járműipar aránya kiemelkedő (sehol másutt nincs egyetlen iparág ekkora részesedéssel a feldolgozóipar szerkezetében), de az utána következő gumi- és műanyagipar, illetve fémipar is erősen kötődik a járműipar beszállítói hálózataihoz. Az újraiparosodó térségekben a továbbra is vezető foglalkoztatónak számító élelmiszeripar mögé felzárkózott a fémfeldolgozás és a járműipar is. Végül az ipari periféria fő iparága egyértelműen az élelmiszeripar, melyet tisztes távolságból követ a járműiparhoz erős kötődést mutató fémipar, illetve gumi- és műanyagipar. Elsősorban az integrálódott vármegyékben az átrétegződési folyamat vesztes oldalon álló fontosabb iparágai ma már nemcsak az országos értékhez, de a szolgáltatásalapú centrumtérség átlagához képest is alulreprezentáltak, ami jól mutatja az ágazati szerkezetváltásban rejlő tartalékok korlátozottságát (11.4. táblázat).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti helyzet következménye, hogy a centrumhoz történő felzárkózás folyamata mindinkább a feljebb lépés egyéb dimenzióinak sikerétől függ. Ez a feljebb lépés ugyanakkor jelentős területi és dimenzióbeli egyenlőtlenségeket mutat, ami számos kelet-közép-európai publikációban megjelenik (pl. Domański et al., 2024; Éltető et al., 2015; Pavlínek, Ženka, 2011). Számos hazai és nemzetközi kutatás állítja, hogy az aszimmetrikus hatalmi viszonyokkal jellemezhető nemzetközi termelési hálózatokban a periféria és a félperiféria függő helyzetű gyártóinak feljebb lépése elsősorban a gyártási folyamatok és a gyártott termékek terén tud érvényesülni, mert a helyi törekvések e szegmensekben találkoznak leginkább a termelési hálózatokat irányító szereplők érdekeivel. A termékéletciklus-elméletre épülő kritikák (pl. Gerőcs, Pinkasz, 2019), illetve hazai kisvárosi környezetben gyűjtött saját terepi tapasztalataim (Molnár et al., 2022) is azt mutatják ugyanakkor, hogy azért ezekben a dimenziókban is akadnak korlátok. Mégis a funkcionális feljebb lépés (és annak anyagi elismerése) a leginkább vitatott: e folyamat jellemzően részleges marad a mások által irányított hálózatokban (Blážek, 2016; Szalavetz, 2017). E tekintetben sem a transznacionális cégek függő helyzetű leányvállalatai, sem pedig a korlátozott belső erőforrásokkal rendelkező és a termelési hálózatokban többnyire alárendelt szerepeket játszó hazai kis- és középvállalkozások nincsenek kedvező helyzetben. A funkcionális feljebb lépés magyarországi kontextusban Budapest ipari termelési hálózatokba kapcsolódása esetében érvényesül a leglátványosabban, hiszen a főváros deindusztrializációja és szolgáltatásalapú fejlődése valójában a nagyobb hozzáadott értéket képviselő iparágakra (pl. gyógyszeripar) fókuszálást, az iparirányító funkciók megerősödését (pl. kőolajfeldolgozás, petrolkémia), illetve transznacionális ipari vállalatok (pl. autóipar) számára kutatás-fejlesztést végző és háttérirodai szolgáltatásokat nyújtó szereplők térnyerését jelenti. Ez a fejlődési pálya ugyanakkor az ipari jellegű vármegyék többsége számára – belső humánerőforrás-korlátjaikból fakadóan – gyakorlatilag elérhetetlennek látszik (Lengyel, Varga, 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a mennyiségi növekedés erőforrásai kimerülnek, és nem látszik a funkcionális feljebb lépésben is megnyilvánuló minőségváltás, akkor a szakirodalomban gyakran emlegetett közepes jövedelem csapdája helyzet állhat elő (Gál, Lux, 2022). Úgy tűnik a vármegyei GDP-adatok alapján, hogy a jelenlegi újraiparosodás-alapú modernizációs modell alacsonyabb fejlettségi szintről kínálhat zárkózási lehetőséget, de a feltételek nem elegendőek a közepes színvonal érdemi meghaladásához. A vidéki vármegyék pozíciója ennek megfelelően leginkább egymáshoz képest változik. Győr-Moson-Sopron például a 2010-es évek közepén nemcsak a vidéki Magyarország, de a hazai viszonyok között fejlettnek számító Észak-Dunántúl átlagából is kiemelkedett, a 2020-as évek elején viszont Fejér és Komárom-Esztergom is megközelítette (újra) a fejlettségi szintjét. Bács-Kiskun a 2010-es évek második felében néhány éven keresztül – Csongrád-Csanád és Pest vármegyét is megelőzve – a Dunától keletre eső országrész legmagasabb egy főre jutó GDP-értékét produkálta, hogy aztán ismét visszaessen több helyezéssel. Nem mondanak ellent ennek a megyei GDP-dinamikák alapján tett megállapításnak a települési szintű tapasztalatok sem. Kapcsolat látszik a fővárosi agglomeráción kívül eső vármegyék iparosodottsága, illetve városaik egy lakosra jutó helyi iparűzési adóbevételei között: az ipari vármegyékben magasabb, de változatos relatív szórást mutató egy lakosra jutó értékek jellemzőek, miközben a városhierarchiában lefelé haladva az átlagértékek csökkennek, a relatív szórásértékek pedig nőnek (Molnár et al., 2024). Ez a megállapítás azonban ismét csak a vidéki városok egymáshoz viszonyított pozíciójáról szól: nem mond semmit arról, hogy hosszabb távon mennyire sikeres e települések fővároshoz történő közeledése.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave