Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám (szerk.): Trendek és töréspontok VI.
›
Zöldítés energiabiztonsági és légszennyezési célok mentén
›
2. Kínai iparpolitikai lépegetés

2. Kínai iparpolitikai lépegetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi politikai gazdaságtan egyik fontos kérdése az, hogy miért alakították ki a „kínai jellegzetességekkel bíró kapitalista modellt” (Huang, 2008) és ez hogyan határozza meg Kína politikai gazdaságtanát. Isabella Weber (2021) könyvében amellett érvel, hogy ez egy hosszas folyamat eredménye, amely során Kína nem valósított meg radikális piaci reformokat, hanem lassan és célzottan piacosított, ezzel lehetővé téve az állam politikai és gazdasági kontrollját. Olvasatában a kulturálisan beágyazott és a kínai gazdaságot irányító bürokrácia által évszázadokon át működtetett modell jellegzetességeinek köszönhető, hogy Kínában a neoliberalizmus Nyugaton használt formája lényegében nem honosodott meg (Weber, 2020). Kiindulópontot nehéz találni, de az elmúlt több mint egy évezredben Kínát erős állami berendezkedés jellemezte, amelynek hatalmi törekvéseit nagyban meghatározta a konfuciánus vezetőkből és gazdag kereskedőkből álló réteg (Brandt, Ma, Rawski, 2014). Így az állam gazdaság fölött gyakorolt felügyelete a „nyugati” mintákhoz képest erősebb volt1, a politikai döntések és a gazdasági szempontok kevésbé választhatóak szét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kínai állam politikai gazdaságtanát egyfajta folytonosság jellemzi, amely a Guanzi című, majd kétezer éve írt politikai kvázitankönyv alapvetéseire épít. Alapelve, hogy az állam szerepe és célja a (politikai) „stabilitás” – akár a gazdasági szabadság kárára – és a „prosperitás” biztosítása. Mindezt az állam részben piaci folyamatok révén teremtheti meg, de ezt protekcionizmussal vegyíti olyasformán, hogy növelni tudja saját és állampolgárai gazdagságát. Továbbá „nehéz” (fontos) és „könnyű” (jelentéktelen) dolgokra osztja a jelenségeket, hangsúlyozva, hogy minden cselekvés súlya relatív, a döntéseket pedig nehéz/könnyű mivoltuk mentén kell meghozni. Fontos látni, hogy ez a kulturálisan beágyazott bürokratikus modus operandi a kínai kormányzást következetesen meghatározta, legyen szó Mao Ce-tung sztálinista modellre építő tervutasításos rendszeréről vagy éppen Hszi Csin-ping globálisan integrált merkantilista gazdasági modelljéről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Teng Hsziao-ping politikáihoz szokás kötni azt a piaci fordulatot, amelynek révén visszanyesték Mao Ce-tung tervutasításos rendszerét. Az 1980-as években végbemenő folyamatok egyik jellegzetessége volt, hogy Kína fokozatosan és célzottan piacosított, ezáltal sajátos utat választva a kelet- és kelet-közép-európai régióval szemben, ahol döntéshozók a „sokkterápia” néven elhíresült radikális piacosítást valósítottak meg (Klein, 2008). A kínai vezetés ezzel szemben expliciten politikai szempontok mentén vezérelt gazdasági vezérlést tartott fent, bár nagyobb teret engedett egy szabadabb piac működésének, ahol a kereslet és a kínálat szabta meg az árakat. Döntésének elméleti alapját többek között Michael Kalecki munkássága adta (Weber, 2021), amelyben hangsúlyosan szerepel, hogy önmagában az ármechanizmus befektetések (kapacitásnövelés) nélkül nem képes a gazdaságot egyensúlyba hozni, illetve tartani. Hiába az amerikai vagy európai nyomás, a kínai kormányzat végső soron szorosan fogta a gazdaság fölött a gyeplőt. Maradt a Guanzi, és így maradt a célzott stabilitás, illetve politikai szempontok mentén történő gazdasági beavatkozás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Stratégiai mivoltuknak megfelelően gyakorolt kontrollt az állami bürokrácia a gazdasági szektorok fölött is. A magánvállalkozások legalizálásával 1992-ben ugyan tovább konvergált a kínai modell a szabadpiaci modellhez, a kormányzat azonban ebben az esetben is a finanszírozáson keresztül, illetve a nagyvállalatok állami tulajdonban tartásával továbbra is rendkívül erősen beavatkozott a gazdaságba (Song, Storesletten, Zilibotti, 2011). Ugyan akkor még nem feltétlenül volt divatos iparpolitikának nevezni, amit Kína vezetése megvalósított, de már jellemző volt a piac vegyítése olyasfajta állami beavatkozással, ami a gazdaság szerkezetét alakította (Juhász, Lane, Rodrik, 2024). Ugyanígy, részben érvényesültek a Szunomár által hivatkozott Rodrik (2004) szempontjai is: beágyazottság, fegyelmezettség és elszámoltathatóság2. Így az iparpolitika nyomai egyre inkább felbukkantak, aminek egyik célja a tudományos és technológiai fejlődés elősegítése volt. Ez nem csupán a gazdaság növekedését volt hivatott elősegíteni, bár abban is fontos szerepet kapott, hanem az ország nemzetközi hatalmi pozícióját megszilárdítani, erősíteni (García-Herrero, Schindowski, 2024).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kína ugyan 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez, de mindezzel párhuzamosan aktív iparpolitikai törekvéseket valósított meg: védte és támogatta a számára kulcsfontosságú szektorokat, így a szén- és acélipart vagy éppen a műszaki cikkek fejlesztését és gyártását. Tudományos és technológiai ambíciói 2006-ban tette még explicitebbé a vezetés, és épített stratégiát a szektorok fejlesztésére. Ilyen például a Medium to Longterm Science and Technology Plan. Globális technológiai vezetése nem csupán gazdasági kérdés volt – bár erre is szükség volt, mert a növekedési csoda lassulni látszott –, hanem nemzetstratégiai céloknak volt alárendelve, gyakran a biztonságiasítás határán mozogva (Naughton, Xiao, Xu, 2023). A kínai vezetés így lényegében kijelölte a támogatandó szektorokat. Ezek között már a 2000-es évek elején is hangsúlyosan szerepeltek a zöld technológiák, amelyek Hszi Csin-ping regnálása során előtérben maradtak. Ezen iparpolitikai célok meghatározását azonban fontos tovább boncolni, hogy rálátást nyerjünk arra, hogy miért lehetett oly fontos a Szunomár által elemzett napelem- és elektromosautó-ipar.
 
1 A piacépítés jogi kereteinek kialakítása ezen utóbbi országokban is megjelent, csak sokkal bujtatottabb és a „piacosítást” támogató ideológiai köntösbe csomagolt módon (Slobodian, 2018).
2 Beágyazottság: minden jelentősebb szakpolitikai változás egy szakpolitikai közösségen belüli vita és tárgyalás eredménye; fegyelmezettség: ösztönzők és büntetések is megjelennek a rendszerben; elszámoltathatóság: beruházások, támogatások, ipari tevékenységekre vonatkozó dokumentumok (pl. stratégiák) közzététele.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave