A diszkurzív szerveződés mezoszintjén érvényesül számos, klasszikusan „szövegtaninak” tartott konstruálási jelenség, mint például a koreferencia, a szövegtopik és a szövegfókusz, vagy bizonyos fogalmi sémák kiépülése (lásd Tolcsvai Nagy 2001: 291–309; 2006; vö. még Gruber–Redeker 2014). Ezen jelenségek műfajspecifikus jellege ugyancsak kutatási kérdés, illetve vizsgálat tárgyát képezhetné, viszont a fejezetben én nem ezekre fókuszálok. Hanem arra, hogy a műfaji események belső szerkezeti tagolódása – amely a mondatnyi egységeknél többnyire nagyobb diszkurzív szegmenseket takar – hogyan írható le, azaz milyen mintázatokat rajzol ki az online receptek és az online könyvértékelések esetében, és hogy e tekintetben mi az, ami lényeginek bizonyul a műfajiság kibontakozásában.

E szempont vizsgálatát azért tartom kiemelt jelentőségűnek egy műfaji fókuszú értekezésben, mert a szerkezeti egységek alatt nem pusztán, illetve elsődlegesen nem tipográfiai egységeket értek (pl. bekezdés, lista). Diszkurzív szerkezeti egységek alatt sokkal inkább funkcionális egységeket értek: a terjedelmesebb figyelemirányítási események ugyanis igen gyakran belső tagoltsággal, szerkezetességgel jellemezhetők, mégpedig az alapján, hogy a figyelemirányítási esemény adott részében a megnyilatkozó milyen diszkurzív cselekvést hajt végre. Ezek a diszkurzív cselekvések pedig az alapján különülnek el egymástól, hogy valamely specifikusabb kommunikációs cél elérésére, illetve specifikusabb kommunikációs igény kielégítésére irányulnak. Diszkurzív szerkezeti egységek alatt tehát olyan hosszabb-rövidebb megnyilatkozásrészeket értek, amelyek egy-egy specifikusabb kommunikációs cél elérésére irányuló diszkurzív cselekvésstratégiát valósítanak meg (vö. van Dijk 1982; Swales 1990; Gea-Valor 2005; de Jong–Burgers 2013; Requejo–Belmonte 2016) – például az értékelt könyv ajánlását, vagy a recept történetének az ismertetését.1 Ezek a specifikusabb kommunikációs célokra irányuló diszkurzív cselekvések ugyanis igen gyakran nem valósíthatók meg egyetlen mondattal (pl. a meggyőzés összetett kommunikatív stratégiaként való értelmezésére lásd Kuna 2019) – ezért nem kezelhetők beszédaktusként, azaz mondattal megvalósított kommunikatív cselekvésként (vö. Tátrai 2017a: 1008–1022).

A specifikusabb kommunikációs célokra irányuló szerkezeti egységek elkülönülése lehet ikonikusan jelölve: ez írott diskurzusok esetében egyrészt azt jelenti, hogy a diszkurzív szerkezeti egységek szerepelhetnek tipográfiailag is elkülönülő részekként (mint általában a recept történetét bemutató szerkezeti egység esetében), ideértve az önálló bekezdés lehetőségét is. Másrészt pedig – igen gyakran összefonódva a szerkezeti egységek határainak tipográfiai jelölésével – explicit metapragmatikai jelzések is reflexió tárgyává tehetik a különböző diszkurzív cselekvések, és ezzel együtt a diszkurzív szerkezeti egységek elkülönülését (pl. Tapogatózó tájékozódásunk első lépéseként mindenesetre megállapíthatjuk,2). Viszont a szerkezeti egységek elkülönülésének reflexió tárgyává tétele nem feltétlenül valósul meg minden műfajban, illetve műfaji eseményben.

A fentiek mentén értelmezett diszkurzív szerkezet alakulása azért gondolható lényeginek a műfajiság szempontjából, mert a specifikusabb kommunikációs célokra irányuló diszkurzív cselekvésstratégiák és funkciók mintázatai rajzolhatják ki a műfaji sémák alakulásában központi jelentőségűnek tartott tipikus kommunikációs célokat. Ezek a tipikus célokok ugyanis a velük együttálló tipikus témákkal és tipikus diszkurzív helyzetekkel kulcsszerepet játszanak a műfajiság kialakulásában, illetve formálódásában (vö. Bahtyin 1988; továbbá lásd az 1.2.1. fejezetet). Az empirikus kutatásban azt vizsgáltam meg, hogy a diszkurzív szerkezetnek ez a feltételezett műfajjelölő szerepe valóban kimutatható-e a vizsgált online műfajok tekintetében.

A társascselekvés-központú műfajmegközelítések (pl. Swales 1990; Bhatia 1993) ezt a szempontot, vagyis a társas cselekvések mintázatai által kirajzolt diszkurzív szerkezetet állítják a műfaji elemzés középpontjába. Az egy-egy specifikus kommunikációs céllal összefüggésben álló diszkurzív cselekvés megvalósítására irányuló nyelvi egységet kommunikációs mozzanatnak (‘move’) nevezik – innen az irányzat neve: move structure analysis –, a kommunikációs mozzanatok által megvalósított cselekvést pedig kommunikációs stratégiának. Ami pedig ugyancsak lényeges, hogy az irányzat képviselői ezeket a szerkezeti egységeket (kommunikációs mozzanatokat) a diszkurzív szerveződés mezoszintjén azonosítják, az elemzés kategóriái tekintetében pedig egyértelműen induktív, a konkrét nyelvi adatok kvalitatív értelmezéséből kiinduló szemléletet alkalmaznak (lásd Gea-Valor 2005; de Jong–Burgers 2013; Tardy–Swales 2014).3 A kutatásnak a diszkurzív szerkezet műfajiságban betöltött szerepére rákérdező szakaszában tehát leginkább erre a megközelítésre támaszkodtam, hiszen itt egyrészt ugyancsak mezoszinten érvényesülő funkcionális egységek elemzéséről van szó, amelyek specifikusabb kommunikációs célokkal összefüggésben álló diszkurzív cselekvésstratégiákat tesznek hozzáférhetővé. Másrészt a diszkurzív szerkezet ilyetén felfogása jelen értekezéshez hasonló módon alapvetően funkcionális szemléletet érvényesít. Harmadrészt az e keretben született empirikus vizsgálatok meggyőző példákkal szolgálnak a diszkurzív cselekvések konkrét szövegekben történő azonosíthatóságára vonatkozóan (vö. de Jong–Burgers 2013; Requejo–Belmonte 2016).

Ahogy arról a 9.3.3. részben már szó esett, a fentebb leírtak szerint értelmezett diszkurzív szerkezeti egységek szisztematikus azonosítását egyértelműen adatvezérelt módon valósítottam meg, az elemzés során ugyanazt a kategóriarendszert alkalmazva mind a kutató által előhívott, mind pedig a nem kutató által előhívott adatok esetében. A diszkurzív szerkezeti egységek azonosítására elsőként egy kisebb pilot anyagon alakítottam ki a kvalitatív elemzés előzetes kódrendszerét. Ezt követően ennek az annotációs rendszernek a teljes nyelvi anyagra való kiterjesztése közben természetesen szükségessé vált a korábban kialakított kategóriák folyamatos ellenőrzése, felülbírálata és kiegészítése. Ezen folyamat eredményeként végül kialakult egy olyan annotációs rendszer, amelyet következetesen tudtam alkalmazni a kutatás teljes nyelvi anyagán. Ebben a végső elemzési fázisban – mivel több, párhuzamosan dolgozó annotátor bevonására nem volt lehetőségem – újra végigelemeztem a teljes, egyszer már annotált anyagot annak érdekében, hogy az elemzések minél következetesebbek, az eredmények pedig ezáltal minél megbízhatóbbak legyenek. A kialakított elemzési kategóriákat, vagyis az azonosított diszkurzív szerkezeti egységeket, azok előfordulási gyakorisági adatait, valamint a kirajzolódó mintázatokból levonható következtetéseket a következő alfejezetekben részletezem.