A kvalitatív korpuszalapú elemzések során a beszédaktusokat jellemeztem a kommunikatív cselekvés irányultsága szempontjából (vagyis a kommunikatív cselekvéseknek a mentális állapotokkal összefüggést mutató alaptípusai szerint), közvetettségük, illetve közvetlenségük szempontjából, az általuk aktivált, illetve számukra értelmezési tartományt biztosító kognitív struktúra szempontjából, valamint a mondatkonstrukció által megvalósított mondattípus szerint.

A vizsgálat legfontosabb eredményeként az fogalmazható meg, hogy a beszédaktusok mikroszintű diszkurzív mintázatai műfajspecifikus mintázatokba (vagyis az adott műfajra jellemző, tipikus mintázatokba) rendeződhetnek, viszont műfajjelölő szereppel (vagyis a specifikus műfaji karakter diszkurzív kialakításában játszott kezdeményező kulcsszereppel) nem rendelkeznek. Másképpen szólva: pusztán a beszédaktusok konstruálása nem képes kezdeményezni az egyes műfajokra jellemző specifikus műfaji karakter kialakítását – még ha egyes műfajok, illetve azok egyes szerkezeti egységei fel is mutathatják a beszédaktusok tipikus diszkurzív mintázatait. Így a fejezet elején megfogalmazott előzetes feltételezés – amely szerint a beszédaktusok diszkurzív mintázatai a diskurzusok specifikus műfaji karakterének kialakításában kezdeményező szerepet játszó mikroszintű konstruálási mintázatok – nem igazolódott (lásd 11.1. fejezet).

Korábban ugyanis a 10.3. fejezetben karakteresen kimutattam, hogy az amatőr könyvértékelések és a professzionális kritikák két, jól elkülöníthető specifikusabb műfaji kategóriát alkotnak a könyvértékelés diszkurzív kategóriáján belül. A 11.3. fejezet azonban azt az eredményt hozta, hogy a beszédaktusok diszkurzív mintázatai semmilyen kimutatható szerepet nem játszanak ennek a két specifikusabb műfaji kategóriának az elkülönülésében. Argumentatív jellegű műfajokról lévén szó, az amatőr és a professzionális könyvértékeléseknek az uralkodó beszédaktusa egyaránt a kijelentő mondatként megkonstruált direkt asszertívum volt, amely mellett az amatőr könyvértékelések érzelmi viszonyulást kifejtő részeiben időnként előfordultak felkiáltó mondattal megkonstruált direkt expresszívumok is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez önmagában még nem alapozza meg kielégítően azt a kijelentést, hogy a beszédaktusok konstruálása önmagában nem képes kezdeményezni a specifikus műfaji karakter kialakítását. Mivel ugyanis a műfajok igen nagy változatosságot mutatnak (vö. 1.2.1. és 7. fejezet), ezért a különböző megértési módokat és diszkurzív kategorizációs eljárásokat működésbe hozó műfajok esetében elképzelhető, hogy más-más konstruálási tényezők bizonyulnak lényegi jelentőségűnek a műfajiság kialakításában. Konklúzióként tehát megfogalmazható, hogy az a konstruálási tényező, amelyik az egyik típusú műfaj esetében kezdeményező szerepű a műfajiság kialakításában, lehet, hogy más műfajok esetében kevésbé játszik fontos szerepet.

Ezért szükséges a könyvértékelések mellé a procedurális megértés működésére számító receptek mondatainak az elemzésekor kapott eredményeket is odatenni. A receptekben ugyanis igen egyértelműen kirajzolódtak a beszédaktusoknak olyan diszkurzív mintázatai, amelyek a vizsgált weboldalakról származó és kísérleti receptekben is jellemzőnek, azaz műfajspecifikus konstruálási eljárásnak bizonyultak. Az igazán lényeges viszont az, hogy ezek a diszkurzív mintázatok nem önmagukban, hanem más konstruálási tényezőkkel együtt járva – nevezetesen a műfajjelölő diszkurzív szerkezeti egységekkel és az ugyancsak műfajjelölőnek bizonyuló személyjelölő formák diszkurzív mintázataival együtt előfordulva (vö. 12. fejezet) – képesek műfajspecifikus, vagyis a recept műfajára jellemző, gyakori konstruálási eljárásként működni. Tehát önmagukban szemlélve a beszédaktusok diszkurzív mintázatai nem képesek kezdeményező szerepet betölteni a műfajiság kialakításában, azonban más konstruálási eljárásokkal együttesen mutathatnak az adott műfajra jellemző, tipikus mintázatokat.

A recept műfaja esetében ez az Elkészítés címet viselő szerkezeti egységben mutatkozik meg a leginkább, amelyben a jellegadó beszédaktus a direktívumok közé tartozó instrukció volt. Az instrukciók pedig tipikusan indirekt beszédaktusként konstruálódnak, vagyis olyan kijelentő mondatok segítségével, amelyek révén az instruáló megnyilatkozó a kommunikatív cselekvés forgatókönyvén belül a beszédaktus kimondásának eredményére irányítja a figyelmet – mindezt úgy, hogy közben tipikus módon T/1. személyű deiktikus kiindulópontot működtet (lásd 12.2.1. fejezet). Ehhez képest a főnévi szerkezetekből felépülő, a lista diszkurzív sémáját működésbe hozó Hozzávalók című szerkezeti egység nem tartalmaz mondatokat, így beszédaktusokat sem – csupán a lista egy-egy eleméhez esetlegesen kapcsolódó kiegészítő megjegyzés esetében oszt meg valamilyen ismeretet a receptíró, jellemzően direkt asszertívumok formájában.