A kutatás következő fontos hozadéka, hogy az internet pragmatikájának kutatásán belül a ráirányította a figyelmet a műfajiság korábban kevéssé hangsúlyozott lényegi szerepére a technológia fejlődése által életre hívott újmédia diszkurzív színterén megvalósuló számítógép közvetítette diskurzusok jobb tudományos megértésében (vö. Gruber 2019; Xie–Yus–Haberland eds. 2021; Belcher 2023). A kontextuális ismeretek részét képező műfaji tudás adaptív, illetve kreatív alkalmazásának ugyanis ebben a rendkívül gyorsan változó és fejlődő mediális közegben kitüntetett jelentősége van, így a műfajiság felőli megközelítés kifejezetten gyümölcsöző lehet a számítógép közvetítette diskurzusok további vizsgálatában. Ennek példája a monográfia olyan szempontból is, hogy a tematikus weboldalak vizsgálata révén egy olyan diskurzustípust emeltem be az internet pragmatikájának kutatásába, amely az eddigi nyelvtudományos diskurzusban szinte alig kapott figyelmet (szemben például a különféle közösségimédia-felületeken megvalósuló diskurzusokkal).

Az értekezés I. részében – elsősorban a Bahtyin (1988) beszédműfaj-koncepciójában rejlő lehetőségekre és a funkcionális pragmatika diskurzusmodelljére (Sinha 2001; Tátrai 2017a) támaszkodva – javaslatot tettem a tematikus weboldalak közé tartozó receptes és könyvértékelő weboldal közös figyelmi jelenetként, illetve ennek nyomán összetett műfajként való értelmezésére. Mindezt pedig összekapcsoltam a természettudományos megalapozottságú hálózatelmélet (Csermely 2017; Barabási 2018, 2020) alapvető elgondolásaival, aminek nyomán a receptes és a könyvértékelő weboldal összetett műfaját hálózatos szerkezetű közös figyelmi jelenetként fogtam fel. Úgy vélem, hogy ez az értelmezés mintaként, illetve kiindulópontként szolgálhat az újmédia más számítógép közvetítette diskurzusainak a funkcionális pragmatikai leírásához, vizsgálatához. Csakúgy, mint a genette-i (1982, 1987) hagyományokat felhasználva paratextusnak nevezett kontextualizációs utasítások mint pragmatikai szempontból kitüntetett jelentőségű, a diszkurzív hálózat kialakításában kulcsszerepet játszó figyelemirányítási események reflexív kontextualizáló szerepének a feltárása. Ebben a tekintetben egyrészt izgalmas további kutatási irány lehet szemmozgás-követéses vizsgálatokon keresztül feltárni, hogy ezekben a hálózatos szerveződésű, komplex közös figyelmi jelenetekben hogyan vesznek részt a befogadók: vannak-e olyan tipikus ösvények, amelyekkel jellemezhető ezeknek a weblapoknak, illetve weboldalaknak a befogadása. Ha igen, akkor ezeket milyen típusú kontextualizációs utasítások kezdeményezik, továbbá, hogy vannak-e tendenciaszerű különbségek a különböző összetett műfajok, azaz különböző típusú tematikus weboldalak megértésére jellemző tipikus befogadási ösvényekben. Ezek az eredmények később visszacsatolást, illetve inspirációforrást jelenthetnek akár a webfejlesztés számára is. Másrészt a további kutatásokban érdemes lesz nagyobb figyelmet fektetni a tematikus weboldalak modalitására olyan szempontból, hogy érdemes lesz azokon kifejezetten a multimodálisra fókuszáló elemzéseket is elvégezni, akár a monográfiához hasonló módon a kontextualizáció perspektívájából.

Az értekezés II. része ugyancsak lényeges hozadékokkal szolgál, illetve további kutatási irányokat vet fel. Már önmagában a monográfia felépítésével és tárgyalásmódjával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az online recept, illetve online (könyv)értékelés egyszerűbb műfajait a tematikus weboldalakról elmondottak kontextusában vizsgáltam, tehát ezeknek a műfajoknak a működését elhelyeztem abban a diszkurzív közegben, amelyben megvalósulnak, illetve amelybe beágyazódnak (vö. Georgakopoulou 2011). Ugyanakkor lényeges az is, hogy a monográfiában beemeltem a kutatásba a vizsgálat tárgyát képező egyszerűbb online műfajok kodifikációjának, illetve kodifikáltságának a kérdéskörét is, amire a felhasználók által létrehozott tartalmak közzétételére terepet nyújtó Web 2.0 különösen alkalmas vizsgálati terepet szolgáltat. A későbbiekben az online műfajok kodifikációját érdemes lehet kísérletes módszerekkel is megvizsgálni. A monográfia II. egységében továbbá a konstruálás három, a diskurzusok különböző hatóköreiben működő aspektusának tártam fel a szerepét a diskurzusok specifikus műfaji jellegének a diszkurzív kialakításában. Az etnográfiai és szociolingvisztikai műfajmegközelítésekben lényegi figyelmet kapó, a diskurzusok mezoszintjén érvényesülő diszkurzív szerkezettel kapcsolatban megállapítottam, hogy műfajjelölő szerepet tölt be, így tehát a diszkurzív szerkezet vizsgálata kiemelt szerepet kell hogy kapjon más online műfajok empirikus vizsgálata során is. Hasonló, vagyis a műfajjelölő funkcióra rámutató meglátásra jutottam a konstruálás személyjelöléssel összefüggésben megvalósuló perszonális jellegével kapcsolatban is. Ezek az eredmények ugyanakkor lényeges elméleti hozadékkal szolgálnak a személyesség–személytelenség kutatása tekintetében is. Ugyanis a monográfiában rámutattam egyfelől arra, hogy fontos különbséget tenni perszonális és szubjektív konstruálás fogalmai között, másfelől pedig arra, hogy nem csupán egyféle perszonális jelleg létezik, hanem a személyjelölés mintázataival összefüggésben célszerű a perszonális jelleg különféle minőségeiről, illetve fokozatairól beszélni. Ezt a kutatási irányt azonban közel sem merítettem ki (nem is meríthettem ki) a könyvben: a továbbiakban lényeges lesz kitérni az imperszonális konstruálás kérdésére, valamint a személyjelöléstől függetlenül, a stílussal összefüggésben megvalósuló perszonális konstruálás vizsgálatára is. Végül a beszédaktusok műfajiságban betöltött szerepével kapcsolatban is lényeges meglátásra jutottam a kutatás során: nevezetesen arra, hogy önmagukban szemlélve a diskurzusok mikroszintjén működő beszédaktusok mintázatai kevésnek bizonyulnak a specifikus műfaji jelleg kialakításához – ugyanakkor a mezoszintű diszkurzív szerkezeti egységek részletesebb jellemzéséhez hasznos szempontként szolgálnak. A későbbiekben érdemes lesz mind elméletileg, mind empirikusan megalapozott kutatásokat végezni a konstruálás további tényezőinek műfajiságban betöltött szerepével kapcsolatban. Az egyik ilyen kiemelt terület a monográfia lábjegyzeteiben sokat hivatkozott stílus kérdésköre, amelynek vizsgálata egyértelműen szerepel későbbi terveim között.

A kutatás lényeges hozadékaként végezetül érdemes kiemelni az eredmények kimondottan alkalmazott nyelvészeti hasznosíthatóságának a perspektíváját. Azáltal ugyanis, hogy a kutatásban kimutattam azt, hogy bizonyos konstruálási tényezők hogyan, illetve milyen mértékben járulnak hozzá bizonyos online diskurzusok műfajiságának a kibontakozásához, a kutatás fontos támpontként szolgálhat az anyanyelvpedagógiához, valamint a magyar mint idegen nyelv tanításához. Ezeken belül is olyan szempontból bizonyulhatnak hasznosnak az eredmények, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a szövegértési és szövegalkotási kompetenciák fejlesztésekor a konstruálás mely összetevőinek a gyakoroltatására lehet érdemes kiemelt figyelmet fordítani – azzal együtt, hogy a kutatás pedagógiai alkalmazási lehetőségei természetesen további, ám mindenképpen megvalósításra érdemes kutatásokat igényelnek. Mindezt érdemes kiegészíteni azzal az ugyancsak lényeges meglátással, hogy a különböző műfajú szövegeknek a gyakoroltatása – akár a szövegértés, akár a szövegalkotás oldalról – mindig finomhangolást igényel abból a szempontból, hogy mely konstruálási tényezők kerülnek a figyelem fókuszába. Hiszen már az értekezésben vizsgált, kis számú műfaj eltérései is arra mutattak rá, hogy a konstruálás különféle aspektusai másképp, illetve másmilyen mértékben vesznek részt a műfajiság létrehozásában egy procedurális megértést aktiváló műfaj esetében, mint valamely, a propozicionális megértés működésére számító műfaj esetében, illetve ez utóbbin belül is lényeges különbségek lehetnek az inkább narratív, illetve a jellegadóan argumentatív diskurzusok között. A monográfiában továbbá felhívtam a figyelmet a makroszintű kontextualizációt megvalósító műveletek lényegi szerepére a befogadói figyelem működésében. Így a különféle gyakorló feladatok során kifejezetten érdemes lehet a makroszintű kontextualizáló műveletekre, valamint az azokhoz kapcsolódó tudatosság fejlesztésére építeni, különösen a digitális készségeket is bevonó, illetve fejlesztő feladatok során – természetesen alaposan és körültekintően kidolgozandó módszertan mentén. Végezetül a kutatás során alkalmazott kísérlet módszertani szempontból is izgalmas kiindulópont lehet a nyelvpedagógia számára, a különböző műfajok összekapcsolása, átalakítása, illetve szándékos kevertetése ugyanis a tanulókat is tudatos reflexióra készteti az általuk alkalmazásba vett műfaji sémákkal kapcsolatosan.