3.3.2. A reflexív kontextualizálók

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogyan arról korábban szó esett, a reflexív kontextualizálók általános jellemzője, hogy a megnyilatkozónak a nyelvi szimbólumok diskurzusbeli alkalmazásával kapcsolatos metapragmatikai tudatosságát expliciten jelzik (→ 3.2.2). A reflexív kontextualizálók – a deiktikus kontextualizálókhoz hasonlóan – a referenciális jelenet határolt, elemi egységeinek interszubjektív feldolgozásához jelölnek ki kontextusfüggő (offstage) referenciapontokat. Ám ezt – a deiktikus kontextualizálóktól eltérően – nem a résztvevők tér- és időbeli pozícióját vagy szociokulturális szituáltságát, hanem azok tudati beállítódását mint kontextusfüggő kiindulópontot működésbe hozva végzik el. Ezzel függ össze, hogy – szemben a deiktikus kontextualizálókkal, amelyek a mondatban lehorgonyzott jelenet integráns részeiként funkcionálnak – a reflexív kontextualizálók jellemzően nem az elemi mondatban lehorgonyzott jelenet összetevőiként kapnak szerepet, hanem a jelenet lehorgonyzásához való explicit metapragmatikai viszonyulást juttatják kifejezésre.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az olyan reflexív kontextualizálók azonban, mint az episztemikus modalitás, az evidencialitás és az értékelő attitűd jelölői, valamint a diskurzus részei közötti kapcsolat jelölői, nem csak kontextusfüggő referenciapontokat kínálnak fel a referenciális jelenet határolt egységének az episztemikus lehorgonyzásához. Ezek a kontextualizáló konstrukciók a mondat D3 dimenziójában egyszersmind kezdőpontokat is kijelölnek az adott információcsomag feldolgozásához, azaz diszkurzív kontextualizálókként is funkcionálnak (vö. Imrényi 2017: 743–758).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A diszkurzív kontextuálásban is szerepet kapó reflexív kontextualizálók jellegadó csoportját alkotják a megnyilatkozónak mint ismeretekkel, vágyakkal, szándékokkal és érzelmekkel rendelkező mentális ágensnek a közöltekhez való szubjektív viszonyulását (kognitív attitűdjét) nyelvileg felismerhetővé tevő kontextualizálók.2 Az elemi mondatban ezek közé a kontextualizálók közé tartoznak az episztemikus modalitás, az evidencialitás, valamint az értékelő attitűd kifejezői. Ezek a kontextualizálók tehát egyfelől a résztvevők mentális világából jelölnek ki kontextusfüggő referenciapontokat a referenciális jelenet határolt egységének lehorgonyzásához, másfelől – kezdőpontként funkcionálva – az előtérbe helyezett információk könnyebb feldolgozásához, illetve jobb megértéséhez is mentális elérést biztosítanak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40a)
Hát egy látszólag rendezett helyiségbe belépett egy fiatalember, aki nagyon keresett valamit, valószínűleg tilosban járt, mer kapkodott, és felforgatott fiókokat, dobozokat, és végül megtalálta, amit keresett, utána sietősen elhagyta a szobát.3
(40b)
Pedig szerintem itt már föl tudna kapaszkodni a két ló.4
(40c)
Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük😂✌🏼️💰🍸5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (40a) példában egyfelől az evidencialitást kifejező, vizuális tapasztalatra alapozó látszólag jelöl ki explicit metapragmatikai jelzésként funkcionáló, azaz reflexív kezdőpontot az információk kontextualizációjához.6 Másfelől a (40a)-ban az episztemikus bizonytalanságot kifejező valószínűleg ugyancsak reflexív kezdőpontot jelöl ki az információk diskurzusba ágyazásához. Ahogy a (40a) példában a valószínűleg, úgy a (40b)-ben a szerintem funkcionál episztemikus bizonytalanságot kifejező kontextualizálóként. Ám utóbbi esetben – az E/1. személyjelölésnek köszönhetően – a szubjektív viszonyulás a beszélőhöz deiktikusan is lehorgonyzódik. A (40c) pedig az értékelő attitűd jelölésével (sajnos) kínál reflexív kezdőpontot a mondatbeli információcsomag (hetente találkozom velük) kontextualizálásához. (A példában szereplő emojik ugyancsak reflexív kontextualizáló szerepet töltenek be, utólagos jelzéseket adnak az információk értelmezéséhez.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A D3 mondatbevezető típusjelölői (vö. Imrényi 2017: 752–754) annyiban mutatnak hasonlóságot a szubjektív viszonyulást kifejező kontextualizálókkal, hogy ugyancsak a mondatban közölt, elemi jelenetté összeálló információk episztemikus státuszára reflektálnak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41a)
Ha megszámolod, talán egy tiszta szó se marad, csak hazugság.7
(41b)
Bárcsak megint piros lenne a torkom azoktól az óriási gombóc fagyiktól.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (41a) feltételes mondatban a ha, a (41b) óhajtó mondatban pedig a bárcsak olyan módon jelöl ki reflexív kezdőpontot az információk kontextualizilásához, hogy az adott mondatban lehorgonyzódó folyamatot hipotetikus, ezen belül a (41b)-ben a beszélő vágyainak megfelelő szituációként teszi hozzáférhetővé.9 Ugyanakkor a mondatbevezető típusjelölők sajátos csoportot is alkotnak az elemi mondat D3 dimenziójában, hiszen az előtérbe helyezett információ részeiként jelennek meg, nem különülnek el azoktól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elemi mondat D3 dimenziójában szereplő további diszkurzív kontextualizálók, a diskurzus szerveződését jelölő elemek, valamint az értelmezők egyéb explicit metapragmatikai viszonyulásokat tesznek a kontextualizáció részévé.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42a)
Szóval, akkor ásunk tovább?
(42b)
De hát muszáj volt, nem?10
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy azt a (42) példáiban a szóval, illetve a de hát konstrukció is szemlélteti, a diskurzus részei közötti kapcsolat feldolgozására reflektáló kontextualizáló elemek szintén a megnyilatkozó tudati beállítódásának mint kontextusfüggő kiindulópontnak a működésével kapcsolódnak össze. Az ilyen típusú kontextualizálók egyfelől a mellérendelő viszonyok feldolgozásának kontextualizáló szerepére irányítják a figyelmet (l. Kugler 2017b). Másfelől azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a diskurzus koherenciája nem csupán referenciális, hanem relációs természetű is egyben, ahogy ezt a diskurzus részei közötti kapcsolat feldolgozásában szerepet kapó, explicit metapragmatikai jelzésként funkcionáló különféle diskurzusjelölők is megmutatják.11

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindamellett a (42b) példában az utókérdés (nem?) a megelőző elemi mondatot úgy kontextualizálja, hogy jelzi, annak tényszerűsége (tény státusza) megerősítést kíván. Mindez lehetőséget nyújt arra, hogy utalni lehessen a rekontextualizáció jelenségére, amely az értelmezők esetében is lényegi szerepet játszik (l. Imrényi 2017: 755–758; vö. még Krizsai–Szabó 2019; Roskó 2020).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43a)
Csak ugye, itt a kápolnánál volt meg az esküvő annak idején12
(43b)
Büszke is voltam, nagyon.13
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (43a)-ban az a kápolnánál nominális jelenik meg olyan értelmező konstrukcióként, amely az itt deiktikus kifejezéssel jelölt körülményt – közvetlenül annak mondatbeli megjelenése után – konstruálja újra, utólagosan kontextualizálva azt. Ebben az esetben az újrakonstruált mondatrészhez való metapragmatikai viszonyulást az értelmezőként megjelenő főnévi szerkezet szórendi pozíciója és a megelőző konsrukcióval való referenciális azonossága jelzi. Az értelmező a reflexív kontextualizálók sajátos típusa, mivel reflexív metapragmatikai funkcióját úgy látja el, hogy a mondat D1 viszonyhálózatába is integrálódik. A (43b)-ben ugyanakkor a nagyon az elemi mondat lezárulta után kezdeményezi annak újrakontextualizálását. Ez egyébiránt a (42a) esetében is megvalósulhatott volna (vö. Csak ugye, itt volt meg az esküvő annak idején, a kápolnánál). Sőt arra is nyílhatott volna lehetőség, hogy a rekontextualizálást kiváltó mondatrész önálló mondatként eltagolódjon attól a mondattól, amelynek rekontextualizációját kezdeményezi (vö. Büszke is voltam. Nagyon, illetve Csak ugye, itt volt meg az esküvő annak idején. A kápolnánál) (l. részletesen Roskó 2020). Az értelmezők és az eltagolt határozók tehát – kiaknázva a nyelvi szimbólumok adott mondatban történő alkalmazásához való reflexív, metapragmatikai viszonyulás rekontextualizációs lehetőségét – utólagosan kezdeményezik egy adott elemi mondat hatékonyabb diskurzusba ágyazását. Az értelmezőként vagy eltagolt mondatrészként megjelenő nyelvi konstrukciók tehát abból a szempontból különböznek a D3 eddig tárgyalt reflexív természetű kontextualizálóitól, hogy metapragmatikai jelzéssé szórendi pozíciójuknál és koreferenciális jellegüknél fogva, a rekontextualizációban játszott szerepüknek köszönhetően válnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A reflexív kontextualizálókról szólva azt is ki kell emelni, hogy nemcsak az elemi mondatokon belül, hanem azokon túl is megjelenhetnek olyan konstrukciók, amelyek a nyelvi szimbólumok alkalmazásához való reflexív viszonyulást aknázzák ki – szerepet kapva mind a lehorgonyzó, mind a diszkurzív kontextualizálásban. Az ilyen reflexív kontextualizálók közé tartoznak a kontextualizáló tagmondatok, amelyek a közöltekhez való explicit metapragmatikai viszonyulást külön elemi jelenetként konstruálják meg, és ezzel a kontextuált tagmondatot a kontextus mentális világához horgonyozzák le (l. Kugler 2017b: 844–848, 874–878, 2019; vö. még Langacker 2008, Pelyvás 2006).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(44a)
És gondolom, hogy akkor, akkor ez volt, amit keresett.14
(44b)
Te meg, látszik, nem tudod, mi az ünnep!15
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (44a) ugyanakkor azt is példázza, hogy a kontextualizáló tagmondat (És gondolom) a megnyilatkozó nyelvi tevékenységére, azon belül is mentális aktivitására reflektálva az utána következő tagmondat diskurzusba ágyazásához is hozzájárul. A (44b)-ben a mellékmondatként megfigyelhetővé tett elemi jelenethez (mi az ünnep) hozzákapcsolódik a beszédpartner nemtudását tematizáló, az ő tudati beállítódására reflektáló főmondat (te meg nem tudod), amelybe beékelődik még egy ezt kontextualizáló tagmondat (látszik), amely a beszélő tudati beállítódására reflektál. A reflexív kontextualizálás keretében tehát nem csupán a lehorgonyzó predikációt megvalósító kontextualizáló tagmondatok értelmezhetők, amelyek jellemzője, hogy aktiváltságuk ideiglenes, a figyelem áthelyeződik róluk a célszerkezetre (vö. Kugler 2017: 874–878). Ezeken túl azok a mentális működést megjelenítő tagmondatok is értelmezhetők a reflexív kontextualizálás keretében, amelyek a megnyilatkozó vagy más szubjektum tudati beállítódását teszik metapragmatikai reflexió tárgyává.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvi szimbólumok alkalmazásához kapcsolódó reflexív viszonyulást ugyanakkor önálló kontextualizáló mondatok is kifejezhetik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(45a)
– És miért az ő otthona ez az otthon? Miért gondolod, hogy ez az ő otthona, vagy az ő dolgozószobája, irodája?
– Erre nem bírok válaszolni. Nem tudom. Hát... mer több helyen is kereste azt, ami fontos lehetett neki, és tudta, hogy ha mondjuk az egyik helyen nincsen, akkor a másik helyen lehet. És akkor ezért.16
(45b)
Továbbá az sem igaz, hogy a Lukács fürdő lépcsején töprengve lépegettem lefelé. Ez nem a teljes valóság, sőt nem is a hű valóság. Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom. Megengedem, csakugyan töprengtem; de ez egyáltalán nem jellemzi a pillanatot. Nagyon nehéz civileknek megmagyarázni. Ők esetleg le tudnak menni egy lépcsőn töprenkedve. Mi Szeredyvel nem.17
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (45a) beszélgetés második fordulójának két nyitó mondatával (Erre nem bírok válaszolni. Nem tudom), majd záró mondatával (És akkor ezért) a megnyilatkozó a beszédpartnere kérdésére reflektál. A (45b)-ben szereplő mondatokkal pedig a megnyilatkozó saját, néhány bekezdéssel korábban leírt mondatára (Töprengve lépegettem barátom nyomában lefelé a lépcsőn, hogy mit szólhatnék én ehhez), így kontextualizálva azt, meglehetősen nagyfokú metapragmatikai tudatossággal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá reflexív kontextualizálókként funkcionálnak a diskurzusokhoz külsődlegesen kapcsolódó metapragmatikai jelzések, az úgynevezett paratextusok is (l. Genette 1996, 1997).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(46a)
Mészöly Miklós: Szárnyas lovak
(46b)
Az ukránok szerint az oroszok több mint negyven rakétát lőttek ki Kijevre, közülük 37-et sikerült a légvédelemnek megsemmisítenie. (Guardian)18
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az olyan paratextusok, mint például a (46a)-ban a szerző neve a mű címe, illetve az azokhoz hasonlóan címkeszerű műfajmegjelölések, al- és fejezetcímek, tartalomjegyzékek, valamint a mondatokba formált, szövegszerű előszók, utószók, fülszövegek és lábjegyzetek, vagy éppen a (46b)-ben is látható hivatkozások lényeges kontextualizáló szerepet töltenek be az irodalmi (szépirodalmi, tudományos, hivatalos és publicisztikai) szövegek megértése során.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Visszatérve a kontextualizáló tagmondatokra, az is elmondható róluk, hogy – hasonlóan az elemi mondat episztemikus modalitást és evidencialitást, illetve értékelő attitűdöt kifejező reflexív kontextualizálóihoz – ugyancsak a közöltekhez való szubjektív attitűdöt (a szubjektumként érvényesített viszonyulást) jelölik. A megnyilatkozónak mint konceptualizálónak a közöltekhez való szubjektív viszonyulása metapragmatikai jelzése, legyen szó akár elemi, akár összetett mondatról – többféleképpen is megkonstruálódhat metapragmatikai jelzésként. Egyfelől érvényre juthat az adott kontextualizáló konstrukcióban rejtetten, szubjektivizáltan, vagyis anélkül, hogy a megnyilatkozó önmagát az adott kontextualizáló konstrukcióban mentális ágensként, azaz akként megfigyelhető szereplőként objektiválná (l. Langacker 2006; Tolcsvai Nagy 2017: 462–466).19
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(47a)
Szombat van, biztos elmentek pálinkázni
(47b)
Egy biztos: számunkra ismeretlen módon szenvedett20
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (47a) második tagmondatában a biztos alkalmazása az elemi mondat keretében szemlélteti a reflexív kontextualizálás szubjektív(ebb)en történő megkonstruálását, a (47b) pedig egy kontextualizáló tagmondat (egy biztos) esetében hoz példát arra, amikor abban a konceptualizáló nem objektiválódik, azaz nem horgonyzódik le a személyjelölés által szereplőként.21 Másfelől annak a lehetősége is fennáll, hogy a megnyilatkozónak a közöltekhez való szubjektív viszonyulása nyíltabban, objektivizáltan konstruálódjon meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(48a)
és rengeteg papír volt, meg ugye egy éppen bekapcsolt számítógép, amik szerintem nagyon jellemzőek egy mai fiatalnak a szobájára
(48b)
három asztalt láthatunk, először a jobb oldalihoz rohan oda, azt hiszem, hogy az egy szimpla íróasztal, ott kutakodik22
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korábban már idézett (48a)-ban a szerintem elem ugyanúgy a résztvevők mentális világából jelöl ki kontextusfüggő referenciapontot az elemi mondatban hozzáférhetővé tett jelenet könnyebb feldolgozásához, illetve jobb megértéséhez, mint a (47a)-ban a biztos elem. Ám a szerintem kontextualizáló elem a közöltekhez való reflexív viszonyulást objektivizáltan, a megnyilatkozóhoz mint szubjektumhoz lehorgonyozva, azaz a jelenet mentális feldolgozásának kontextusfüggő referenciapontját is objektiválva fejezi ki. A (48b) kontextualizáló tagmondata (azt hiszem) – szemben a (47b) kontextualizáló mondatával (egy biztos) – ugyancsak objektivizáltan konstruálja meg a reflexív kontextualizálást. Általánosságban az mondható el, hogy az elemi mondaton belüli reflexív kontextualizálást inkább a szubjektivizált konstruálás jellemzi. Az objektivizált konstruálást a magyar elemi mondatban leginkább csak a szerintem, illetve véleményem/álláspontom szerint típusú konstrukciók, valamint a nekem dativus eticusként történő használata (Pomázi 2021) valósítja meg. Az objektivizált konstruálás inkább a tagmondattal történő reflexív kontextualizálást jellemzi. A kontextualizáló tagmondatok ugyanis már önmagukban is lehorgonyzott jelenetként konstruálódnak meg (l. Kugler 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal a reflexív kontextualizálókkal kapcsolatban a szubjektivizáció nemcsak az objektivizációval, hanem a perspektivizációval kapcsolatban is reflexió tárgyává tehető (l. Sanders–Spooren 1997: 86–95). Ahogy a (47)–(48) példáiban is megfigyelhető, a tudati beállítódás mint kontextusfüggő kiindulópont alapesetben a megnyilatkozóhoz mint mentális ágenshez kötődik. Ám a megnyilatkozó kontextusfüggő kiindulópontként nemcsak a saját aktuális tudati beállítódását teheti metapragmatikai reflexió tárgyává. Hasonlóképpen a tér- és időbeli pozícióhoz és a szociokulturális szituáltsághoz, ez a fajta kontextusfüggő kiindulópont is áthelyeződhet más – az aktuális megnyilatkozótól különböző – mentális ágensre (→ 2.3.2; vö. Tátrai 2017a: 1049–1051, 2019: 18–25).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(49)
A látogatás után pedig éppen ő kezdett faggatni, hogy mért mentünk oda.23
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (49) a perspektivizációt egy függő idézettel szemlélteti, ahol a reflexív kontextualizálóként funkcionáló idéző mondat a referenciális jelenet egy harmadik személyként megkonstruált szereplőjének a tudati pozícióját hozza játékba (vö. ő kezdett faggatni) (a perspektivizáció és az idézés kapcsolatához l. Tátrai–Csontos 2009).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(50)
és egy pillanatra arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem az ő szobája, hanem csak bejött ellopni valamit24
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (50) esetében viszont a megnyilatkozó korábbi énjének tudati beállítódása jelenik meg kiindulópontként az első kontextualizáló tagmondatban (arra gondoltam[, hogy]). Így az ebbe ágyazódó, ugyancsak kontextualizáló szerepű második tagmondatban (lehet[, hogy]) kifejeződő episztemikus bizonytalanság sem az aktuális beszélőre, hanem annak korábbi énjére vonatkozik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(51)
A tegnapi viharban persze nem jött senki ide, amikor leszakadt a villámhárító…25
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (51) pedig a perspektivizációt az irónia jelenségével összefüggésben problematizálja. Ha a példában található megnyilatkozást úgy értjük, hogy annak beszélője a villámhárító leszakadásával összefüggésben feltételezett segítségnyújtás elmaradását nemhogy nem helyesli, hanem egyenesen az azzal kapcsolatos kritikáját implikálja, akkor abban a persze kifejezés ironikus értelmezését követjük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (51) segítségével egyfelől arra is rá lehet mutatni, hogy egy nyelvi konstrukció ironikus értelmezésének alapvető feltétele és velejárója a perspektivizáció felismerése, vagyis annak tudatosítása, hogy az aktuális megnyilatkozó az adott konstrukció erejéig elhárítja magától a mondottak érvényességéért a felelősséget (nem mondja komolyan, amit mond). Az irónia így a perspektivizációra alapozott rejtett (implikált) metapragmatikai reflexióként teszi lehetővé egy szituáció kritikai értékelését (→ 4.1.1.2, → 5.3.2; l. Tátrai 2017a: 1053–1057; vö. még Svindt–Tátrai 2021). Másfelől a példa arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a metapragmatikai tudatosság és az azon alapuló reflexív kontextualizáció nem egyszerűen nyelvi jelzések megnyilatkozói alkalmazásba vétele, hanem a diskurzus résztvevőinek különböző mértékű és jellegű reflexív viszonyulása a dinamikus jelentésképzéshez és az abban szerepet kapó nyelvi konstrukciókhoz.
1 Ebből a szempontból sajátosnak tarthatók azok a konstrukciók, amelyek a megnyilatkozó tudati beállítódását objektiválva deiktikusan lehorgonyzódnak az elemi mondatban (pl. szerintem, véleményem szerint, vagy nekem dativus eticusként (vö. Pomázi 2021, 2022)).
2 Imrényi (2017: 751–752) az attitűd fogalmát leszűkítve az értékelés kifejezésére vonatkoztatja, itt azonban az attitűd kiterjesztett fogalomértelmezése jelenik meg, amelyben a szubjektív attitűd az episztemikus modalitás és az evidencialitás kifejezésére is vonatkozik.
3 Kivi
4 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
5 https://www.instagram.com/p/BXOFlU2hgRf/?hl=hu
6 Az evidencialitásról a magyar nyelv vonatkozásában l. Kugler 2015, valamint 2017: 474–480.
7 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
8 https://www.stylemagazin.hu/hir/Barcsak-meg-tudnatok-meg-dorgalni/21634/keresd-a-not/lelekhangok/
9 Ahogy a (41b) is mutatja, a magyar óhajtó mondatban a bárcsak mondatbevezető típusjelölő feltételes módú igealak használatával jár együtt (vö. lenne). A feltételes összetett mondat viszont feltételes módú igealak nélkül is létrehozható, ahogy ezt a (41a) is példázza (l. még Kugler 2017b).
10 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
11 A referenciális és a relációs koherencia fogalmához l. Sanders–Spooren 2001; a diskurzusjelölőkről l. Fraser 1999; valamint Dér 2020.
12 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
13 MNSZ2; l. Roskó 2020: 119.
14 Kivi
15 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
16 Kivi
17 https://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.htm
18 https://telex.hu/kulfold/2022/12/16/orosz-ukran-haboru-hirfolyam-296-nap
19 Itt tehát – szemben korábbi írásaimmal (vö. pl. Tátrai 2011a: 122–123, 2019: 18–20) – nem teszek javaslatot a szubjektivizáció langackeri fogalomértelmezésének kiterjesztett értelmezésére (vö. még Sanders–Spooren 1997), azaz a szubjektivizációt a reflexív kontentextualizálók jellemzéséhez, nem pedig átfogó magyarázatához alkalmazom.
20 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
21 Történeti szempontból megemlíthető, hogy az elemi mondaton belüli kontextualizálók gyakran önálló tagmondatból származnak (pl. a talán az (úgy) találom, hogy, a bizony pedig a bizonyos, hogy tagmondatból).
22 Kivi
23 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
24 Kivi
25 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave