Azt diszkurzív kategóriaként megközelítve a líra, illetve líraiság fogalmának olyan kiterjesztett értelmezését követjük, amely azt a kanonizált szépirodalmi szövegek egy jellegzetes csoportján túl nemcsak a népdalokra, hanem a könnyűzenei dalszövegekre is vonatkoztathatónak tartja. Ezzel összefüggésben nem húzunk éles határvonalat sem a populáris és a magas kultúra, sem a hétköznapi és a szépirodalmi nyelvhasználat közé (l. Domonkosi–Simon szerk. 2018, Laczkó–Tátrai szerk. 2021, Kulcsár-Szabó–Simon–Tátrai szerk. 2024). Éppen ellenkezőleg: mindkét esetben kontinuumot, azaz átmenetiséget és fokozatiságot feltételezünk az adott tartományok szélső pólusai között. Mindamellett a líra, illetőleg a líraiság fogalmának átfogó, kimerítő értelmezésére nem vállalkozhatunk. Nem foglalkozunk például behatóan azzal, hogy a figurativitás vagy a zeneiség milyen szerepet játszik a dalszövegek lírai karakterének a kialakításában (l. ehhez Simon 2014, 2016; Tolcsvai Nagy 2003), legfeljebb utalásokat teszünk erre. A líraiság kiterjesztett fogalomértelmezése mellett egyfelől a dalszövegek fiktív aposztrofikus aktusainak a működéséből kiindulva (4.3.1.; l. ehhez Tátrai 2018c), másfelől a személyjelölés kontextualizáló és egyúttal perspektiváló szerepének funkcionális kognitív pragmatikai leírásával (4.3.2.; l. ehhez Tátrai 2018a, 2024) érvelünk.