A jogi szakfordításokra és ezen belül a hiteles fordításokra és a jogszabályfordításokra egyaránt jellemző, hogy elengedhetetlen a bennük megtalálható jogi terminológia, nagy pontossággal való következetes használata. A hiteles fordításoknak szöveghűséggel kell visszaadniuk az eredeti okiratok, például az anyakönyvi kivonatok, az erkölcsi bizonyítványok, a lakcímigazolások, a hatósági bizonyítványok, a bírósági és ügyészségi iratok vagy a cégiratok különböző típusainak tartalmát. A jogszabályfordítások csak az összefüggésükben is következetes terminushasználat esetén lesznek könnyen értelmezhetők, alkalmazhatók és informatívak.

A jogi terminusok esetében De Groot (1993, idézi Steurs & Tryczyńska, 2021, 4‒5) a lehetséges megoldások közt a funkcionális ekvivalenst, az eredeti terminus megtartását és lábjegyzet készítését, a fogalom körülírását és végül új jelölő alkotását nevezi meg. De Groot & van Laer (2006, 67‒72) egy később megjelent publikációban bemutatja ezen megoldások előnyeit és hátrányait.

Arntz et al. (2009) könyvében a terminusalkotás módszereit sorolja fel, De Groot a jogi szakfordításban általánosan alkalmazott eszközöket nevesíti, míg Gáspár & Somssich a jogszabályfordításokban alkalmazott fordítói módszereket említi meg. A terminusalkotás módszereiről Fóris (2020, 76–87) is részletesen ír könyvében. Jogi terminusra példaként megemlíthető az Alaptörvény megfeleltetése (Tamás 2019a, 49), amelynek újonnan megalkotott megfelelője angolul a Fundamental Law, míg funkcionális ekvivalense a Constitution. A Kúria megfeleltetésekor is több megoldás lehetséges. Ha funkcionális ekvivalenssel élünk, akkor a Supreme Court (Angliában és Walesben, az Egyesült Államokban) is betöltheti a kívánt funkciót, ha pedig ki akarjuk emelni, hogy itt valamilyen országspecifikus fogalomról van szó, akkor a Curia vagy Kúria használata jelenti a megoldást (természetesen elhatárolva azt a Római Katolikus Egyház hivatali apparátusától, azaz a Curia Romana terminustól, illetve az Európai Bíróság nyelvhasználatától, l. honlapjának elérhetőségében és a honlapon szereplő curia terminust2). Az eredeti terminus megtartása több szempontból is gondot jelenthet, ahogyan arról De Groot & van Laer (2006, 68‒70) is ír. A túl sok forrásnyelvi terminus nehézzé teszi a szöveg elolvasását és megértését. Köztes megoldások lehetnek a transzparencia jegyében a szó szerinti fordítás vagy a transzkripció esetleg magyarázattal kiegészítve. Az eredeti terminus megtartásakor a célnyelvi olvasó nem kap a számára érthető nyelven konkrét támpontot, hacsak nem szerepel magyarázat zárójelben vagy lábjegyzetben. Ez utóbbinak használata azonban nem lehetséges vagy ajánlott minden jogi szakfordítástípusnál (l. hiteles fordítás vagy jogszabályfordítások). Ezenfelül szerencsés, ha a jogi szaknyelvi változat kiválasztásakor a fordítás a potenciális felhasználó ismereteihez igazodik (De Groot & van Laer, 2006). Ez nem mindig lehetséges, főleg nagyobb szervezetek esetében, vagy amikor nem ismert a felhasználó későbbi szándéka a fordítással; ilyen esetben gyakran leteszik egységesen a voksot a brit vagy amerikai angol nyelvhasználat mellett.