„Szinte minden téren elmaradás mutatkozik a legtöbb gyermeknél, mind szociális, emocionális, mind kognitív szinten” – mondta egy logopédus harmincnégy év tapasztalattal. „Gyakran az alapvető nagymozgások is problémásak. Főleg a szökdelések, dobások esetében látok hiányosságokat. A páros lábon és a váltott lábon szökdelés nagy mumus. A ritmusérzékkel is sok gyereknél gond van. Ennek pedig egyenes következménye a helytelen szótagolás” – ez egy huszonhárom éve tanító pedagógus válasza.

„Amennyiben a szülő azt látja indokoltnak, hogy a gyerek a törvényben előírtaknál hamarabb vagy később kezdje meg az iskolát, az OH-hoz kérelmet nyújt be, ha pedig a hivatal nem látja elegendőnek a benyújtott dokumentumokat, iskolaérettségi vizsgálatot kér a szakszolgálatoktól. A hatéves kornál korábbi iskolakezdésre vonatkozó kérelem nagyon ritka. Az egy év halasztás kérelmezése gyakori, és az esetek legnagyobb részében a pedagógiai vizsgálat megerősíti, hogy a gyermeknek további egy év óvodai fejlesztés javasolt” – ez egy 1989 óta tevékenykedő logopédus, fejlesztőpedagógus válasza, aki a szakszolgálatban is aktív.

A pedagógusok és a szülők szerint az óvoda és az iskola között akkora a szakadék, hogy a nehézségek folyamatosan gyarapodnak. A tanítók 56,3 százaléka, az óvodapedagógusok 44,7 százaléka és a szülők 28,5 százaléka említette egyéni hozzászólásában a nulladik évfolyam – vagy más néven előkészítő osztályok – bevezetését mint megoldási javaslatot a problémák orvoslására. „Sajnos az a tapasztalatom, hogy egyre nehezebb az iskolába érkező gyerkőcökkel. Nemhogy a tízes számkörben nincs kialakult számfogalmuk, de sokszor még sorakozni sem tudnak, mert azt mondják, hogy óvodában nem sorakoztunk. Azt sem tudják, hogy mit rejt a táskájuk, hiszen a szülők úgy pakolnak be, hogy a gyerek nem is látja, hogy mi került a táskájába. Nem tudja, hogy mit jelent: „Vedd elő!”, „Nyisd ki!”, „Tedd el!”. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a tapasztalatok már a Covid-helyzet előtt is jelen voltak, tehát nem az utóbbi két évben érkező gyerekekről van szó, akiknek sok óvodai jelenlét kimaradt. Nagyon nagy szükség lenne egy nulladik bevezető évre” – ezt egy megyeszékhelyen dolgozó, tizenkilenc év tapasztalattal rendelkező tanító mondta. „A gyermekek szempontjából hatalmas a különbség a két intézmény között: az óvodapedagógusok pátyolgatós, ölelgetős »pótanyukák«, az óvoda egész nap csak játszunk, mindig odafigyelünk, meghallgatunk, gyermekfókuszú stílusa szemben az iskolai élettel, ahol a tananyaggal való haladás miatt lehet, hogy napokig fel sem szólítják, mert épp így jön ki. A kislányunknál emiatt voltak gondok. Iskolához szoktatás, látogatás, előkészítő osztály bevezetése, mint más országokban, bizonyára segített volna ebben” – ezek egy kétgyermekes édesanya tapasztalatai a fővárosból.