Takácsné Szabó Melinda: „De nehéz az iskolatáska…” • Az óvoda–iskola átmenet nehézségei
›
13. Nem hipotézisekhez köthető eredmények
›
13.12. A segítségadás lehetőségei a képességek fejlesztésére

13.12. A segítségadás lehetőségei a képességek fejlesztésére

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermekek nem egyforma képességekkel érkeznek az intézményekbe, mindemellett a családi háttér adottságai is erős hatást gyakorolnak. A pedagógusoknak figyelembe kell venniük a gyermekek egyéni igényeit, a képességbeli eltéréseket, a családi háttér adottságait, és a lehetőségekhez mérten csökkenteniük kell az ebből adódó hátrányokat. Mind az óvodapedagógusok, mind a tanítók több módszert alkalmaznak ennek érdekében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az óvodapedagógusok középső csoportban és nagycsoportban mérik a gyermekek képességeit különféle eljárásokat alkalmazva, az intézmény pedagógiai programjának megfelelően évente, félévente. A gyermekek képességeinek megfigyelése különféle módszerekkel és eszközökkel természetesen már az óvodába lépéskor megkezdődik, és a dokumentációk (pl. fejlődési napló) segítségével nyomon követhetők a változások.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A válaszadó óvodapedagógusok (N = 1216) intézményeinek 23,44 százaléka rendelkezik saját mérőeszközzel; 40,46 százalék alkalmazza a DIFER-mérést, 10,86 százalék pedig a megfigyeléseire alapozza a fejlesztés irányának meghatározását. Sindelar-mérést alkalmaz az óvodapedagógusok 3,37 százaléka, Alma mátrix internetes felmérést 1,64 százalék. 1,48 százalék alkalmazza az Aszalai Anett és munkatársai által összeállított, Amit az óvónőnek észre kell venni című kötetben található mérőeszközt. 3,45 százalék a szakszolgálat támogatásával az MSST (Meeting Street School Screening Test) szűrőeljárás óvodáskorban a tanulási zavar lehetőségének vizsgálatára eredményeit használja. 15,46 százalék gondolja úgy, hogy nem az ő feladata az iskola előtti mérés. A méréseket, megfigyeléseket követően az óvodapedagógusok meghatározzák a fejlesztés irányát a csoportra és az egyes gyermekekre vonatkozóan.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Általában a SZÓL-E tesztet használják a logopédusok ötéves korban, kötelező jelleggel, ami nemcsak egy anyanyelvi teszt, hanem egy anyanyelvfókuszú, komplex tudást mérő anyag. Viszont tudni kell, hogy nagyon alacsonyan van a küszöb, nagyon nehéz rajta fennakadni. Van olyan gyerek, aki nem akad fenn a rostán, de jól látható, hogy komoly nehézségekkel küzd – derült ki egy harmincnyolc év tapasztalattal rendelkező logopédus válaszából. – Az én meglátásom az, hogy nem kellene mindenkit iskolaérettségi vizsgálatra küldeni. Az lenne a legjobb, ha az óvó néniknek lenne erre szeme, mert egy óvó néni, aki egész nap együtt van a gyerekkel, ő látja, ha valahol elakadás van, és kérhet segítséget. Megbeszélheti egy másik szakemberrel, hogy ő mit tehetne a csoportban. A legfontosabb az lenne, hogy mi, szakemberek egymás között kommunikáljunk” – vallja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fazekasné Fenyvesi Margit a DIFER beszédhanghallás-tesztjét javasolja a gyermekek ez irányú készségeinek mérésére. Emellett egy frissen kidolgozott teszt is rendelkezésre áll a fonémadöntés minőségének mérésére, amelyet az óvodapedagógusok, de főként a tanítók kiválóan használhatnak. „A DIFER-nek a beszédhanghallás-tesztje, az egy receptív teszt. A gyerek meg se szólal. A FON-E expresszív. »Ez a hal, ez a fiú pedig nem jól hall.« Én elkezdem, te pedig fejezd be, és mutasd is meg. Ez a gyerek mondja, hogy… (ő mondja:) hal. Ez a fiú mutatja, hogy nem jól… (a gyerek mondja:) hall. Melyik szóban hallottad hosszan az l hangot? Tehát a saját kiejtése alapján válaszol. Mert amikor iskolába megy, és diktálnak neki, vagy majd fogalmaz, akkor már a saját ejtése alapján kell megítélnie a beszédhangok tulajdonságait, működését.”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban „akkor van értelme a méréseknek, ha utána a pedagógus tudja, hogy mit kell fejleszteni és hogyan. A cél nélküli méregetés csak kiszolgálja a rendszert. Az sem mindegy, hogy milyen teszteket kombinálunk össze” – mondta egy logopédus harminchat év tapasztalattal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A válaszadó óvodapedagógusok (N = 1232) az egyéni fejlesztést tartják a legalkalmasabbnak az óvodában maradt gyermekek nehézségeinek leküzdésére és a sikeres iskolakezdés támogatására (34,74 százalék), ugyanakkor szinte mind megjegyezték, hogy erre nincs kellő idő, szakember és eszköz. A csoportban való fejlesztést 7,79 százalék, a differenciálást 9,50 százalék alkalmazza. A mozgásfejlesztést 6,49 százalék választja mint a fejlesztés legalkalmasabb eszközét. 4,46 százalék használ feladatlapokat, 1,22 százalék él a kooperatív technikák nyújtotta előnyökkel, és 2,76 százalék kéri fejlesztőpedagógus támogatását. Iskola-előkészítő foglalkozásokat kevesen tartanak (1,95 százalék). 28,17 százalék nem foglalkozik külön az óvodában maradt gyermekekkel (lásd Függelék, F13. táblázat).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanítók jól tudják, hogy még óvodás gyermekek érkeznek az első osztályba, akik különféle képességekkel rendelkeznek – olvasható ki a válaszokból (N = 1348). A válaszadó tanítók szintén az egyéni fejlesztést tarják a legeredményesebbnek a kezdeti nehézségek leküzdésére; 56,90 százalék alkalmazza. A differenciálás is megjelenik a munkájuk során (30,56 százalék). 38,80 százalék játékok segítségével, 35,09 százalék beszélgetéssel oldja a nehézségeket. 17,43 százalék fejlesztőpedagógus vagy iskolapszichológus kollégáját is bevonja a munkába. Megjelenik továbbá – többek között – a felzárkóztatás (11,87 százalék), a korrepetálás (19,58 százalék) és az egyéni bánásmód (10,68 százalék). Amennyiben szükséges, több figyelmet fordítanak egy-egy gyermekre: több időt kap a feladatok elvégzésére, külön elmagyarázzák neki újra a tudnivalókat, több gyakorlási lehetőséget biztosítanak (lásd Függelék, F13. táblázat). Látható, hogy a pedagógusok nagy része a lehetőségeihez mérten többféle módon próbál alkalmazkodni a gyermekek egyéni haladási üteméhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az interjúkban megkérdezett szakemberek támogatnák a tankötelezettségüket halasztó gyermekek iskolafelkészítését külön foglalkozás keretében. „Előbb-utóbb, úgy gondolom, ez lenne a jövő, de nemcsak a maradók esetében, hanem a nagycsoportos gyermekeknél is. A szülők ma nagyon sok pénzt fizetnek azért, hogy különféle iskola-előkészítő programokra járassák a gyerekeket. Ezt egy szegényebb család nem engedheti meg magának. Az esélyegyenlőség szempontjából is fontos lenne, hogy ezt az óvoda megcsinálja. Az iskola nem fogja, ő nem fog közelíteni az óvodához. Sokféle magatartásbeli probléma a nagyoknál azért alakul ki, mert nincs lekötve a figyelmük; ezzel megoldódhatnának az ilyen jellegű nehézségek is a mindennapokban. Az iskola-előkészítő foglalkozások bevezetését, úgy gondolom, sok óvodapedagógus ellenezné” – ez egy óvodapszichológus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus meglátása harmincöt év tapasztalattal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanítók esetében a központi (NAT) és a helyi tantervhez való igazodás megnehezíti ezt a folyamatot. Elmondásuk alapján egyre kevesebb idő jut az akklimatizációra, a szabályok elsajátítására, a felzárkóztatásra, ami nagyban megnehezíti a gyermekek iskolakezdését és továbbhaladását.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave