Takácsné Szabó Melinda: „De nehéz az iskolatáska…” • Az óvoda–iskola átmenet nehézségei
›
Függelék
›
4. Interjúösszesítő – Fejlesztőpedagógusok, óvodapszichológusok, logopédusok

4. Interjúösszesítő – Fejlesztőpedagógusok, óvodapszichológusok, logopédusok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összesítő adatok
Mióta foglalkozik gyermekekkel?
A szakszolgálatban is tevékenykedik?
K. E. logopédus
Interjú időpontja: 2023. 07. 11.
2009 óta
igen
V. M. logopédus
Interjú időpontja: 2023. 07. 13.
1989 óta
igen
T. E. pszichopedagógia szakos gyógypedagógus, logopédus, fejlesztőpedagógus
Interjú időpontja: 2023. 07. 14.
1989 óta
igen
Ny. A. tanító, fejlesztőpedagógus
Interjú időpontja: 2023. 07. 22.
2000 óta
nem
B.K. óvodapszichológus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus
Interjú időpontja: 2023. 03. 15.
1998 óta
nem
F. T. gyógypedagógus, logopédus
Interjú időpontja: 2023. 07. 12.
2003 óta
nem
Z. Zs. gyógypedagógus, logopédus, alapozó mozgásterapeuta
Interjú időpontja: 2023. 02. 28.
1987 óta
igen
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. Az iskolaérettség szempontjából mely készségeket/képességeket tartja a legfontosabbaknak?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Figyelem, koncentráció, gondolkodási műveletek. Beszédkészség (főleg észlelés–értés, fonológiai tudatosság), nagymozgás, finommozgás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Idegrendszeri érettség, mozgás összerendezettsége, magyar nyelv megfelelő érettsége, beszédértés, beszédészlelés fejlettsége, szociális érettség.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Az iskolaérettség szempontjából a legfontosabbnak a figyelmet és a szociális készségeket tartom. Ha az értelmi képességek területén van is néhány kisebb-nagyobb elmaradás, azokat könnyen lehet korrigálni, ha a gyereknek kellőképpen érett az együttműködése, feladattudata, feladattartása, motiváltsága, kitartása. Gyakran tapasztalom, hogy megfelelően működő figyelem és kellő szociális érettség esetén sokkal gyorsabban lehet sikereket elérni mind a logopédia, mind a fejlesztőpedagógia területén, míg hiányuk, gyengeségük esetén átlag fölötti képességek mellett is mutatkozhatnak teljesítményproblémák.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Gyakorló tanítóként elsősorban a szociális érettséget tartom fontosnak. Ez az alapja, hogy be tudjon illeszkedni az új közösségbe, képes legyen az együttműködésre. Az én meglátásom szerint ezt a pszichológiai érettség követi. Ez a feladattudat, a szabálykövetés miatt nagyon fontos. Úgy érzem, ezekre a területekre nekem mint pedagógusnak sokkal kisebb a ráhatásom. Szerencsés esetben ezeket a képességeket otthonról kellene hozniuk a gyerekeknek. A kognitív képességek közül pedig a figyelem és az emlékezet nagyon fontos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: A legfontosabbak szerintem a szociális készségek, ezt a szülőknek is mindig hangsúlyozom. Mert ahhoz, hogy a gyermek tudjon majd alkalmazkodni az átmenethez az iskolába, ahhoz az a legfontosabb, hogy szociálisan kész legyen. A szülők első kérdése mindig arra irányul az óvodában, hogy „feladatlapoznak” -e a gyermekekkel a pedagógus kollégák, ami valóban szükséges, de kevés. A legfontosabb ebben az életkorban nem a kognitív, mert azt úgyis megtanulják az iskolában, és a szülő is tudja neki tanítani.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: Nagyon jó a kérdés, de nem szeretnék, illetve nem tudnék kiemelni készségeket/képességeket, mert az iskolaérettség mivolta a képességek/készségek komplexitásában, illetve azok harmóniájában rejlik szerintem. Fontosak együttesen, egymást erősítve, támogatva. Az iskolába lépéshez, az iskolai teljesítmények sikeres teljesítéséhez ugyanolyan fontosak a szociális készségek (például a társas közegbe, csoportba történő beilleszkedés, az önkontroll, a szabálykövetés és -elfogadás), mint az olvasás elsajátításához szükséges képességek (például fonológiai tudatosság, beszédészlelés és -értés, vizuális és auditív figyelem és differenciálás, szerialitás, emlékezet, megfelelő szintű szókincs, verbális fluencia) vagy mint a motoros képességek (egyensúly, utánzás képessége, térbeli tájékozódás, jobb/bal megkülönböztetése, mozgáskoordináció, finom- és nagymozgások). S még folytathatnám a sort.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: A beszédkészséget tartom a legfontosabbnak, valamint a fonológiai tudatosságot, a beszédértést és a beszédhanghallást.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. Hány éves kortól végeznek iskolaérettségi vizsgálatot? Mik a tapasztalatai?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: A törvény előírása szerint az Oktatási Hivatal által kijelölt gyermekek vizsgálatát végezzük. A tapasztalatunk az, hogy a kijelölt gyermekek többségénél fennáll a sikeres iskolakezdéshez szükséges képességek/készségek hiánya. A saját térségemben a gyermekek szülei is aluliskolázottak, alapképességek hiányával szembesülünk nap mint nap.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Én konkrét iskolaérettségi vizsgálatot nem végzek. Az ötévesek szűréséből látom, hogy mely területeken gyengébb a gyermek. Az óvodában végeznek iskolaérettségi vizsgálatot az óvónők, „összeollózott” feladatokkal, nem a tesztnek megfelelő instrukciókkal, értékelésekkel. Ezt nem tartom helyesnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Iskolaérettségi vizsgálatot a törvény értelmében már csak az Oktatási Hivatal felkérésére végzünk a járási szakértői bizottságokban. Amennyiben a szülő azt látja indokoltnak, hogy a gyerek a törvényben előírtaknál hamarabb vagy később kezdje meg az iskolát, kérelmet nyújt be az OH-hoz, ha pedig a hivatal nem látja elegendőnek a benyújtott dokumentumokat, iskolaérettségi vizsgálatot kér a szakszolgálatoktól. A hatéves kornál korábbi iskolakezdésre vonatkozó kérelem nagyon ritka. Az egy év „halasztás” kérelmezése gyakori, és az esetek legnagyobb részében a pedagógiai vizsgálat megerősíti, hogy a gyermeknek további egy év óvodai fejlesztés javasolt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Ha jól tudom, nagycsoportos korban, ötéves kor körül. Vannak olyan óvodák, ahol négyéves kortól DIFER-vizsgálatot végeznek, de ez nem általánosan elterjedt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Kilenc évig óvodapszichológusként, míg nem volt fejlesztőpedagógus az óvodában, addig én csináltam, mindig nagycsoport elején. A fejlesztőpedagógus kolléga szakértői papír alapján felméri azokat a gyermekeket, akik hozzá tartoznak; a többi gyermek esetében ez az óvodapedagógus feladata. Korábban a fejlesztőpedagógussal és a logopédussal szoros volt az együttműködés, és így hárman mértük fel a gyermekeket hat óvodában. Mára ez a gyakorlat sajnos megszűnt, de tény, hogy sokkal eredményesebbek, hatékonyabbak voltunk, mint most. Sajnos vannak olyan szakemberek az óvodapedagógusok között, akik egyáltalán nem szeretik, ha bárki beleszól a munkájukba. A megnövekedett „papíros” gyermeklétszám mellett is lenne még kapacitás szorosabb együttműködésre az óvodapedagógusokkal, ha lenne erre igényük, de sajnos van olyan kolléga, aki a csoportszobába sem enged be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: 4,5–5 éves kortól. Nagyon sok gyermeknél tapasztalom a szegényes szókincset, a szóelőhívási nehézséget, nehezen fogalmazza meg, fejezi ki a gondolatait. Emellett egyre több gyermek esetében fordulnak elő artikulációs zavarok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Van egy szakszolgálati protokoll, ami viszonylag komplex felmérést takar. Különböző területek vannak: gondolkodás (matematikai képességek, tájékozódás síkban és térben, saját testen, időben), finommotorika, anyanyelvi képességek (kommunikáció), problémamegoldó gondolkodás, szociabilitás. Szoktunk kérni rajzokat, amiket mi is ki tudunk értékelni, és ezenfelül azokat a területeket szoktam megnézni, ami az anyanyelvhez kapcsolódik, tehát fonológiai tudatosságot szoktam nézni, a hangszegmentálást, a hanganalízist, mert ezek számomra a leginformatívabbak. Informatív tud lenni, hogyan viszonyul a világhoz, el tudja-e helyezni benne magát, tisztában van-e az időjárással, napszakokkal. Fontosnak tartom, hogy memoritereket is kérdezzek: például tudsz-e verset mondani, tudsz-e énekelni valamit. Mivel én alapozó mozgásterapeuta is vagyok, meg szoktam nézni még a ritmust, a nagymozgást és az egyensúlyt. Tehát én csinálok egy komplex gyógypedagógiát, csinálok egy anyanyelvi szűrést, és meg szoktam nézni a mozgásérettséghez kapcsolódó sarokpontokat, mert az alapozó mozgásfelmérés nagyon hosszú lenne. A logopédusok általában a SZÓL-E tesztet használják ötéves korban, kötelező jelleggel, ami nemcsak egy anyanyelvi teszt, hanem egy anyanyelvfókuszú komplex tudást mérő anyag. Viszont tudni kell, hogy nagyon alacsonyan van a küszöb, nagyon nehéz rajta fennakadni. Van olyan gyerek, aki nem akad fenn a rostán, de jól látható, hogy komoly nehézségekkel küzd. Én a legtöbb esetben nem is tudom egy ülésből felvenni ezeket a teszteket. Mindig fel szoktam venni a DPT-tesztet, ezt a diszlexiaprevenciós vizsgálatot is, így kapok egy összképet a gyermek képességeiről. Az én meglátásom az, hogy nem kellene mindenkit iskolaérettségi vizsgálatra küldeni. Az lenne a legjobb, ha az óvó néniknek lenne erre szeme, mert egy óvó néni, aki egész nap együtt van a gyerekkel, ő látja, ha valahol elakadás van, és kérhet segítséget. Megbeszélheti egy másik szakemberrel, hogy ő mit tehetne a csoportban. A legfontosabb az lenne, hogy mi, szakemberek egymás között kommunikáljunk. Végül még annyit szeretnék hozzátenni, hogy akkor van értelme a méréseknek, ha utána a pedagógus tudja, hogy mit és hogyan kell fejleszteni. A cél nélküli méregetés csak kiszolgálja a rendszert. Az sem mindegy, hogy milyen teszteket kombinálunk össze.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. Milyen fejlesztőjátékokat/-eszközöket használ a munkája során? Nevezzen meg néhányat!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Nagyon szeretem a Logico, Brainbox játékokat, de sok saját készítésű játékot is használok egy-egy beszédhanghoz kapcsolódóan, például Dooble-t.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Ügyes boci, Halli Galli valamennyi változata, Brainbox, Dobble játékok saját készítésben is. Elvem, hogy minden játék fejleszt valamilyen részképességet, és hogy a tanulás folyamata – amennyire lehet – játékos formában valósuljon meg. Feladatlapokat minimálisan használok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Mozgásfejlesztő eszközöket (Ayres-terápiás eszközök), babzsákokat, labdákat különböző méretekben, percepciófejlesztő játékokat, Logico-t, építőjátékokat, figyelemfejlesztő játékokat, különböző kártyákat – gyakorlatilag mindent, ami az adott helyen rendelkezésre áll vagy szállítható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Fejlesztőpedagógusi munkám során a „játszva tanulást” részesítem előnyben. Rengeteg fejlesztő társasjátékom van, de online fejlesztő feladatokat is bevetek. Ezek közül a „Csapj az asztalra”, illetve a „Ritmograma” ritmuskíséretek nagyon kedveltek a gyerekek körében. Ezenkívül Word Wall, Learning Apps játékokkal a különböző tantárgyakat gyakoroljuk szükség szerint. A társasjátékok közül különféle Dobble-kártyákkal játszunk. A rajzosokon kívül az olvasás gyakorlását szolgáló „szavas” Dobble-kártyáim is vannak. A gyerekek kedvelik a Tripolo, Ketoo, Flash, Cortex és memóriakártya kártyajátékokat is. Szívesen játszanak még a Montessori-kocka néven is ismert Cubeez, a Cookie Box társasjátékokkal. Egyéni fejlesztésen pedig a gyerekeim által „kinőtt”, egyedül is játszható „okosjátékokat” használom; például Castle logix, Trükkös teher, Rush hour, puzzle-k.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Nagycsoportosok esetében a „cicás kártyákat”, nagyon sok társasjátékot kisebb csoportokban. Nem speciálisan pszichológiai társasjátékokra gondolok, hanem elsősorban a kooperációt, szabálytudatot, feladattudatot erősítő játékokra. Használok labdát, lufikat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: A fejlesztőjátékok/-eszközök kiválasztása mindig a fejlesztendő célterületekhez mérten történik. Emellett figyelembe veszem a gyermek életkorát, érdeklődési körét, motivációs bázisát és a már kialakult képességek/készségek szintjét. Éppen a felsoroltak miatt sokféle játékot használok. Logopédusként például egy nem beszélő gyermek esetén a passzív szókincs fejlesztésére, illetve aktivizálására: apró kis játéktárgyak (autó, plüssállatok, üveggolyók stb.), ujjbábok, különféle témájú képeskönyvek és képes lottójátékok, kirakók (az elemszám fokozatosan nő), párkereső játékok. Ezek mellett a sok mozgással kísért mondókázás, ritmushangszerek vagy az orális izmok fejlesztésére szívószálak, ehhez pingponglabda, vattapamacsok, madártoll, buborékfújó. Logopédiai bangó játék, a hallási figyelem, illetve a beszédészlelés fejlesztésére különböző hangkeltő eszközök, hangszerek, hangkitaláló játékok (Bimm-Bamm).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Főként logopédiai játékokat alkalmazok: Kontúra, Grimissi mix, puzzle, Figurix. Tudom, hogy mit akarok fejleszteni, ahhoz viszek játékot. Sokszor előfordul, hogy én találok ki játékot. Üveggolyót, babzsákot, buborékfújót sokszor használok.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. Tapasztalom, hogy óvodánk két nagycsoportjában tizenöt főnél magasabb azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem kezdik meg szeptemberben az iskolát. Mi lehet ennek az oka? Korábban is ennyire sok gyermeknek okozott gondot az iskolakezdés?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: A figyelem, a koncentráció hiánya, a kivárásra való képtelenség okozza a legtöbb problémát. Sajnos nagyon ingergazdag, felgyorsult és képiesített világban élünk, és a digitális galaxis kora nem kedvez a tanulási folyamatoknak. Ha a fizikai fejlettségük meg is van, a szocioemocionális és/vagy kognitív fejlettségük alacsony szinten funkcionál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Az általam ellátott óvodákban – az egyikben egy nagycsoport van – nagyjából igaz a szám, a körülbelül húsz gyerekből tizenöt marad az oviban. A másik óvodámban vegyes csoportok vannak, de összességében ott is igaz, hogy a körülbelül hetvenöt nagycsoportosból tizenöt biztosan marad. Szerintem a 93-as köznevelési törvény változása (augusztus 31-ig betöltött hatéves kor lett a beiskolázási határ) nagymértékben megemelte az oviban maradó gyerekek számát. Másrészt egyre éretlenebbek a gyerekek, minden életkori szinten. Szinte minden fejlődési folyamat kitolódik, lásd szobatisztaság, beszédindulás, mozgásformák kialakulása stb. Az iskolák felől is nagyobb a teher. Régebben napi négy órája volt az alsósoknak, most a napi hat-nyolc órás játék után szinte azonnal négy-hatszor 45 perces órákat kell végigülni és figyelni. Régebben is voltak oviban maradók, de közel sem ilyen számban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: A kisgyermekeket érő hatások nagymértékben átalakultak. Sokkal kevesebb olyan „természetes inger” éri őket, amely szinte észrevétlenül is a majdani iskolai készségek kialakulását segítené. (Például a sok labdázás játékosan fejleszti a szem–kéz-koordinációt, amely az olvasás-írás elsajátításához elengedhetetlen.) A digitális ingerek túlsúlya és a mozgástér beszűkülése miatt a gyerekek nem kapják meg azokat a hatásokat, ingereket, amelyek alapjai lennének az iskolai készségeknek. A vizuális ingerek túlsúlya például az auditív észlelés ellen hat a tapasztalataim szerint, így a gyerekek beszédészlelésének, beszédértésének, artikulációs és nyelvi készségeinek gyengüléséhez is vezet. Ezek nélkül nehézségekbe ütközhet a gördülékeny olvasástanulás, akár az olvasástechnikát, akár az értő olvasást nézzük. A gyerekeket ért modern hatások „ellensúlyozására” az óvoda önmagában nem képes, a lehető legjobb szakemberekkel sem. Korábban valószínűleg nem volt ennyi „évhalasztó”. Bár ez a szülők szociokulturális hátterétől is függ benyomásaim szerint. Viszont évtizedekkel ezelőtt nem is volt ekkora különbség az óvodai és az iskolai nevelés között – nyugodtan lehet szakadéknak is nevezni, bármilyen közhelyes. Ma az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja szerint az óvodákban kifejezetten tilos direkt iskolai előkészítést végezni. A gyerek számára a tanulás eszköze a játék, amelyet az óvodapedagógus csak kezdeményezhet és irányítgathat. Az iskolában ezzel szemben egy nagyon éles váltás történik; a tananyag mennyisége, a tanulási tempó egy átlagos intelligenciával és képességekkel rendelkező gyerek számára rendkívül megterhelő. Régebben az óvodában zajlott direkt iskolai felkészítés, az iskolában így sokkal gyerekcentrikusabb tempóban és követelményekkel haladhattak a tananyagban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Egy falusi iskolában tanítok, ahová a település óvodájából jönnek a gyerekek. Itt azért jóval kisebb a létszám. Sőt gyakran a leírtak fordítottját tapasztalom: mindegyik évfolyamon van olyan tanuló, akit az óvoda és a nevelési tanácsadó marasztaló javaslata ellenére beírattak az első osztályba. Négy éve tanítok a jelenlegi munkahelyemen. Az óvodásokat, illetve az ovis szülőket kevésbé ismerem, de úgy látom, itt nem jellemző, hogy indokolatlanul visszamaradnának a gyerekek. Aki később jön iskolába, az már az oviban is lemaradt SNI beszédfogyatékosság, enyhe értelmi fogyatékosság, figyelmi problémák, autisztikus tünetek miatt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Elsősorban azt látom problémának, hogy a szülők számára a saját kényelmük a fontos. A lényeg, hogy neki minél kevesebb gondja legyen még egy évig. Megterhelő felkelni, elkészülni, naprakésznek lenni nap mint nap, otthon tanulni a gyermekkel. Sokkal könnyebb, ha van még egy évük nyugalomban. Az óvodába ráérnek beérni, nem szólnak érte, bent hagyhatom a gyereket reggel hattól este hatig. Az iskolában nem. Ez nagyon erősnek hathat, de sajnos a környezetemben ez a tendencia.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: A régi időkben még úgy kellett rábeszélni a szülőket arra, hogy maradjon még egy évet, ma viszont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Azt látom, hogy a szülők nem akarnak felelősséget vállalni. Ha a gyermek elmegy iskolába, ott a szülőnek is oda kell magát tenni, időre be kell érni. Az óvodában ebből nincs probléma. Ha házi feladat van, akkor a szülőnek le kell ülni tanulni a gyerekkel, nem csinálhatja azt, amihez kedve van. Nem akarnak ezzel bajlódni, hiába hangoztatja, hogy ezzel meghosszabbítja a gyerek gyerekkorát. Az igazság az, hogy saját maga kényelmét hosszabbítgatja. Nem tartom jónak, hogy a szülő dönti el, menjen-e a gyerek iskolába. Nem fogadja el, hogy ez egy szakma. Ez a rendszer alkalmas is arra, hogy kiszolgálja a szülők igényeit. Válogathatnak az óvodák, iskolák, pedagógusok között, feltölthetnek dokumentumot az OH-hoz. Sok szülő gondolja, hogy a plusz egy év fogja hozzásegíteni a gyereket ahhoz, hogy bekerüljön egy két tannyelvű osztályba.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5. Melyek azok a készségek/képességek, amelyekben elmaradást tapasztal az óvodában maradt gyermek többségénél? Mi lehet ennek az oka?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Előző válaszomban megfogalmaztam a problémát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Szinte minden téren elmaradás mutatkozik a legtöbb gyermeknél, mind szociális, emocionális, mind kognitív szinten. Az okok sokrétűek, a teljesség igénye nélkül említek párat: új szülőgeneráció van, a kisgyermekkori fejlődés más ütemben zajlik, mozgásszegény életmód, korai „kütyühasználat”, a megfelelő ellátórendszer vagy a szakemberek hiánya.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: A grafomotoros készség gyengesége a legtöbb gyereket érinti. (A tanévek elején az ötödik életévüket betöltött gyerekek körében végzett szűrővizsgálatok alapján hozzávetőleg a gyerekek háromnegyedét.) Oka nyilvánvalóan az imént is említett mozgáshiány, a kézzel végzett tevékenységek háttérbe szorulása az elektronikus és digitális hatások mellett. Az artikulációs zavar növekedése mellett (átlagosan körülbelül 60–65 százalék) a nyelvi készségek területén is egyre több gyereknek vannak nehézségei. (Szintén a szűrővizsgálatok eredménye alapján a Covid óta az eredmény még rosszabb, hozzávetőleg 65 százalék.) Ez előrevetíti az olvasástanulás nehézségeit. Okát az élőbeszéd csökkenésében látom. Az olvasással kapcsolatos számos kutatás bizonyítja, hogy a fonológiai tudatosság az olvasástanulás „előszobája”. Szintén a szűrővizsgálatok eredménye azt erősíti meg, hogy a hatéves gyerekek fele–háromnegyede értelmezni sem tudja azokat a játékos „hangkihalló” feladatokat, amelyekkel a fonológiai tudatosságról szeretnénk képet kapni. Ennek okát az auditív ingerek (beszéd) iránti csökkent érzékenységben látom. (A rengeteg villódzó kép, erős gépi hanghatás mellett a beszéd nem feltétlenül éri el a gyerekek ingerküszöbét.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Amellett, hogy a szülő saját kényelme okán igényli a gyermeknek a plusz egy évet, a gyerekek nagy többsége valóban fejletlen valamely területen. Itt is a szülők felelősségét kell kiemelnem, leginkább a digitális eszközök túlzott használata miatt, a túl sok televízió és kevés meseolvasás miatt. Ismerek több tipikus „Maugli gyereket”, akivel kiskora óta nem foglalkoztak a szülei, nem beszéltek hozzá, nem beszélgettek vele, így ő sem tanult meg beszélni. Így nem várható el, hogy beszédértése, beszédészlelése megfelelő legyen. Nála elképzelhetetlen, hogy iskolába menjen. A szociális érettség elengedhetetlenül fontos, ugyanakkor fontosnak tartom még a beszédértést, beszédhanghallást, feladattudatot, feladattartást, a stabil számfogalom kialakulását, a figyelemfejlesztést, a mozgást. Kiemelném azt is, hogy ezeknek a készségeknek a fejlesztése a család feladata is, nem kizárólag az óvodáé. Furcsa ez a kettősség az elvárásokban: a szülők az óvodától várnak mindent, ugyanakkor csak egy gyermekmegőrző a szemükben, ahol ők szeretnék irányítani a folyamatokat. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy az óvodában sem megfelelő a felkészítés minősége, ezt jó ideje látjuk. A gyermekeket érő környezeti hatások sem támogatják, hogy időben elkezdjék az iskolát. Például nagyon nagy gond van az étkezéssel is, ami szintén a szülők felelőssége.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: A legtöbb esetben a fonológiai tudatosság, az életkori szint alatti szókincs, az önszabályozás, a beszédfigyelem, a beszédészlelés és -értés gyengesége áll a háttérben. A minket körülvevő ingerdömping (mind vizuális, mind auditív), amit nap mint nap tapasztalunk, egy gyermek számára nagyon megterhelő lehet. Az idegrendszert állandó aktivitásban, készenlétben tartja, nem jut kellő mennyiségű idő a pihenésre, az ingerek feldolgozására. Sok kisgyermek néz tévét, korának nem megfelelő mesét, amelyet a képek segítségével vagy megért, vagy nem. Hiszen ezek a képek nagyon gyorsan váltakoznak. A szinkronizált mesék beszédtempója szintén túl gyors, illetve nem igazodik a figura ajakmozgásához. A szülők kevesebbet mondókáznak, kevesebb ölbéli játékot játszanak a gyerekekkel… Sajnos kevesebbet beszélgetnek velük, mert a tévé, a tablet, a telefon kéznél van, és számtalan lehetőséget nyújt a gyerekek figyelmének lekötésére.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Inkább úgy fordítanám a kérdést, hogy melyek hiánya miatt tartanék vissza gyereket: anyanyelvi képességek (nem megfelelő a szókincse), gondolkodási funkciók hiánya miatt (képtelen az analógiás soralkotásra, analógiás mondatalkotásra), ha a figyelmét, az egyensúlyát kell fejleszteni. Szociális kompetenciái, érzelmi élet.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. Az a tapasztalatom, hogy a mai gyermekek nagyon keveset mozognak. Kevesebbet járnak játszótérre, egyre több a beszédhibás gyermek. Mi erről a meglátása?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Egyetértek az állításokkal. A kényelem. Az internet segítségével kitárul a világ, minden az „otthonba hozható”, még a játszótér és a pajtások is. A beszédhiba forrása is lehet a túlzott képernyőhasználat. Az artikuláció nem tanulható meg az animált figuráktól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Sajnos pontosan így látom.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: A mozgás az értelmi képességeknek is alapja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Pontosan ezt tapasztalom én is. Gyakran az alapvető nagymozgások is problémásak. Főleg a szökdelések, dobások esetében látok hiányosságokat. A páros lábon és a váltott lábon szökdelés nagy mumus. A ritmusérzékkel is sok gyereknél gond van. Ennek pedig egyenes következménye a helytelen szótagolás. Nem is szeretnek annyit mozogni a gyerekek, mint néhány évvel korábban. Testnevelésórákon gyakran nyafognak, könnyen elfáradnak. A délutáni szabadibőben labdás játékokat, kidobójátékokat tanítottam nekik, de nem mindig voltak rá kaphatóak. (Napközis tanítóként is tevékenykedem, valamint tesit, éneket, fejlesztő órákat tartok.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Nemrég végeztem el egy mozgásfejlesztő tanfolyamot, a komplex mozgásterápiát, és ott is megerősítést kapott ez az állítás. Az egészen pici gyermekek egy része egész nap a kiságyban, babakocsiban van, vagy felrakja magára a szülő ezekbe a kendőkbe, amiben nem tud mozogni, kalimpálni sem, megfordulni pedig végképp nem. Nagyon ügyetlenek a gyerekek, és emiatt van az idegrendszeri éretlenség is. Ebben az óvoda is tud hibás lenni, mert van olyan óvónő, aki a hidegbe nem megy ki a gyerekekkel. Sokan cáfolják a beszéd és a mozgás közötti összefüggést, pedig ez valós. Mindent meg lehet magyarázni, el kell adni a babahordozókat és egyéb eszközöket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: A mozgásnak a beszéddel nincs olyan nagy összefüggése, mint ahogy a köztudatban benne van. Nagyon sok a képernyőidő, ez okozza a problémát, és ha belegondolunk, a játszóterek is elég unalmasak. Ami igazán izgalmas lenne, sarazni, fára mászni például, azt a szülők nem engedik a gyerekeknek. A beszédfogyatékossággal szerintem összefügg a Covid is: ezek a gyerekek akkor voltak kicsik, nem volt védőnő, nem volt szociális élet, nem mentek sehova. Kevés otthon a beszélgetés, a mese, amit maguktól mesélnek a szülők. Illetve Budapesten bejön egy olyan tényező, hogy a panelban „viselkedni” kell, hogy ne zavarjanak senkit.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7. Hogyan tud/próbál segíteni a nehézségek enyhítésében/megszüntetésében?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: A foglalkozások alkalmával megpróbálom ösztönző játékokkal gondolkodásra, ok-okozatok, összefüggések felismerésére tanítani a gyerekeket. Beszédfigyelemre és beszédfegyelemre egyaránt tanítom őket. A nem beszélő gyermekeknél a beszédkésztetés felkeltése a cél, megmutatva nekik, hogy a beszéddel cselekvések sora indítható el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Szűrés után konzultálok az óvónőkkel, ha lehetőségem van rá, felveszem terápiára, valamint konzultálok a szülővel az oviban maradás lehetőségeiről, esetlegesen véleményt írok a „feltöltéshez”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Logopédusként az auditív észlelés fejlesztése, a hangok differenciálása a mindennapi munkámhoz tartozik. Amikor fejlesztőpedagógusként dolgozom, szintén törekszem a lehető legkomplexebb képességfejlesztésre. A mozgás fejlesztését igyekszem minden órába becsempészni, legalább apró elemeiben (pl. a logopédiában rögzítősorok mondása labda- vagy babzsákdobással).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Én nagyon sokat beszéltem a szülőkkel. Az utóbbi két évben – kis túlzással – gyerekekkel már szinte nem is foglalkoztam, kisebb csoportokkal és szülőkkel inkább. Ha egy szülő megkeres engem és segítséget kér, akkor valami elindult a fejében, hogy segíteni akar a gyermekének. Így lehet segíteni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: A foglalkozások során nagyon sok anyanyelvi játékot játsszunk, mondókázunk, mindezeket mozgással kísérve (például labdával, babzsákkal), amivel fő célom a szókincsbővítés, szókincsaktivizálás. Sok beszédészlelést fejlesztő, játékos feladatot végzünk képekkel támogatva. A képek pakolása, illetve a mozgásos játékok során a sík, térbeli tájékozódást is gyakoroljuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Én meseterapeuta is vagyok, így mesével, tánccal, zenével.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

8. Véleménye szerint a nagycsoportot ismétlő gyermekek esetében milyen mértékben járulna hozzá a sikeres iskolakezdéshez a velük való külön foglalkozás olyan többlettartalommal, ami célzottan „iskolásabb”, mégis közelít az óvodai élethez?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Az egyéni foglalkozások akkor tudnak hatékonyak lenni, ha célzottak. Ez számomra vízió. Amíg minden, gyermekekkel foglalkozó intézményben ilyen szakemberhiány van, addig jó, ha csoportos formában megvalósul egy-egy képességfejlesztésre irányuló foglalkozás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Nagymértékben. Pályakezdő korom óta ez a fixa ideám, hogy kellene a két intézmény között egy átmenet. De a sikertelen iskolakezdés nem minden esetben a gyermeken és a szülőn vagy az óvodán múlik. A tanítóknak is szemléletváltásra lenne szükségük az óvodából érkező gyermekek fogadásakor. Két hét után már sokszor úgy kezelik a gyereket, mintha előtte nem hat-nyolc órában játszott volna.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Aki logopédiai terápiára vagy fejlesztőpedagógiai foglalkozásokra jár, tulajdonképpen megkapja ezeket. Tapasztalom, hogy sok (jól kvalifikált) szülő fejlesztőházakba hordja a gyermekét, hogy biztosítsa az iskolai előkészítést. Nem tartanám rossz elképzelésnek, hogy az utolsó óvodai évet ismétlő gyerekeknek – akik nem járnak fejlesztőpedagógiai órákra – szerveződjön csoport az említett céllal. Felmerül azonban a kérdés, hogy ki és mikor tartaná ezeket a foglalkozásokat. A legtöbb vidéki településen nincs elegendő óvodapedagógus, nemhogy fejlesztőpedagógus vagy gyógypedagógus. Az óvodapedagógusok képzését középiskolai szintre készülnek „visszahozni”, nyilván a szakemberhiány miatt. Ezek alapján nem sok ok van az optimizmusra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Mindenképpen hasznos lenne.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Úgy gondolom, előbb-utóbb ez lenne a jövő, de nemcsak a maradók esetében, hanem a nagycsoportos gyermekeknél is. A szülők ma nagyon sok pénzt fizetnek azért, hogy különféle iskola-előkészítő programokra járassák a gyerekeket. Ezt egy szegényebb család nem engedheti meg magának. Az esélyegyenlőség szempontjából is fontos lenne, hogy ezt az óvoda megcsinálja. Az iskola nem fogja, ő nem fog közelíteni az óvodához. Sok esetben a heti egy alkalom talán kevés, de mindenképpen ezen az úton kell elindulni. Semmiképpen sem jó, hogy sokan úgy mennek iskolába, hogy augusztus 31-én még ott játszom az óvodában egész nap, délután alszom, másnap pedig iskolás vagyok, és napi minimum négyszer 45 percet figyelnem kell, és önállónak kell lennem, lefeküdni nem tudok. Minden foglalkozásnak, tevékenységnek akkor van értelme, ha a gyerek várja azt, ha lelkesen, szívesen részt vesz benne. Sokféle magatartásbeli probléma a nagyoknál azért alakul ki, mert nincs lekötve a figyelmük. Ezzel megoldódhatnának az ilyen jellegű nehézségek is a mindennapokban. Az iskola-előkészítő foglalkozások bevezetését, úgy gondolom, sok óvodapedagógus ellenezné. Nem szeretnének többet dolgozni, valljuk be őszintén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: Úgy gondolom, hogy nagyon sokat segítene a visszatartott gyermekeknek egy iskolára felkészítő célorientált, játékos külön foglalkozás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: A nulladik évfolyam helyett ez a megoldás is optimális lehet. Lenne létjogosultsága, sőt. De ehhez megfelelő kompetenciákkal és lelkesedéssel, motivációval bíró óvodapedagógusok kellenének.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

9. Mit tapasztalt az óvodapedagógusok részéről? Együtt tudnak működni a gyermekek érdekében?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Tapasztalataim szerint igen. Nem ez okozza a problémát, hanem a túlterheltség (pl. szakemberhiány miatt), esetenként a szülő hozzáállása (pl. nem fogadja el a problémát).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Pedagógusfüggő: van, amelyik igen, van, amelyik nem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Mindig együtt tudtam működni az óvodapedagógusokkal, a lehetőségek szerint. Mást tudnak ők adni a gyereknek, és mást én mint fejlesztő. Jó, ha a kettő kiegészíti egymást. Nagyon fontos úgy kommunikálni, hogy az óvodapedagógus soha ne érezze azt, hogy a fejlesztő/gyógypedagógus a SZAKEMBER, mert ha megkérdőjelezve érzi a pedagógusi kompetenciáit, sokkal kevésbé lesz kész a valódi együttműködésre. Kialakul egy rejtett rivalizálás, és nem a gyerek lesz a fókuszban, hanem hogy „ki az okosabb”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Ez nagyon emberfüggő, de inkább nem. Az óvodában általában az ottani nevelési terv szerint foglalkoznak a gyerekekkel. Plusz feladat nemigen fér bele. Főleg ott, ahol emberhiány miatt ők is nagyon túlterheltek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Van olyan, aki igen, a felénél kicsivel több. De még mindig sok az, aki elzárkózik az együttműködéstől. Ők sok esetben azért sem fogadják el a meglátásainkat, mert szerintük nekünk könnyebb, mert csak egy-két gyerekkel dolgozunk egyszerre – ami valóban igaz, mert így tudjuk őket a kezdetekben a leghatékonyabban segíteni. De attól, hogy meghallgat egy tanácsot vagy tapasztalatot, abból még nem lehet probléma. De sok múlik az óvodavezetésen is. Előfordult, hogy megkértek rá, hogy segítsek egy probléma megoldásában, feldolgozásában, és a konzultáció előtt a vezető (aki azt kérte) visszavonta, mert megoldódott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: Többnyire teljes mértékben együtt tudunk dolgozni. Igyekeznek segítséget nyújtani, rugalmasak például akár az órabeosztások esetében is. Szívesen fogadnak vagy kérnek tanácsot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy nem szívesen veszik, ha beülök megfigyelni a csoportba. Attól tart, hogy őt nézem, pedig én a gyerekre vagyok kíváncsi. Sok óvodapedagógus csak azt engedi be, akivel jóban van.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

10. Mi a tapasztalata a szülőket illetően? Mennyire nehezen fogadják el gyermekük nehézségeit?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Vegyes tapasztalataim vannak. Egyes szülők hárítanak, másokat hibáztatnak, tagadnak. Akik felismerik és/vagy elfogadják a problémát, azoknak is nagyon nehéz. Munkám során nagy hangsúlyt fordítok az edukációra, bevonom őket a terápiás munkába (gyűjtőmunka egy-egy téma kapcsán, óralátogatás).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Ez is változó. A kisebb problémákat könnyebben elfogadják, a nagyobbakat nehezebb feldolgozni, és eljutni a végleges felismerésig. Illetve a másik véglet is előfordul, hogy ha volt már érintett a családban, akkor a kisebb gyerekre is képesek „kódot” tetetni, nehogy baj legyen, még akkor is, ha ez nem indokolt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Teljesen változó. Olyan családokban, ahol a szülők maguk is írástudatlanok – a szó szoros értelmében gondolom –, természetesnek veszik, hogy a gyereknek nehézségei vannak. Átlagos vagy átlag fölötti egzisztenciális és társadalmi szinten élő szülőknél egyaránt előfordul a problémák bagatellizálása, vagy túlaggódása. Általában véve egyre jellemzőbb, hogy a szülők azt várják a pedagógustól, hogy úgy üzemeljen, mint egy szerviz. Ő „leadja” a gyereket, és kéri vissza „megjavítva”. Sok szülő meglepődik, ha az aktív közreműködését kérjük például a logopédiai terápiában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Sajnos nem mindig látják be a szülők, ha gond van. Sok esetben elbagatellizálják. Sőt még az iskolai kudarcokat sem mindig veszik komolyan. A fejlesztő foglalkozásra gyakran felszerelés nélkül jönnek a gyerekek, de az is előfordult, hogy családi okra hivatkozva elkérik a gyereket a foglalkozásról. Természetesen van ellenpélda is. A legtöbb szülő maximálisan együttműködő a gyermeke érdekében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Nagyon nehezen fogadják el. Számtalan szülő keresett meg az évek során. Van, akivel többször kell beszélgetnem ahhoz, hogy segíteni tudjak, és elfogadja, amit mondok. Az ember látja, hogy meddig mehet el, hogyan és miként beszéljen a problémáról. Többnyire el lehet érni az együttműködést, de olyan is van, hogy nem sikerül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: A szülőkkel való együttműködésről vegyes tapasztalataim vannak. Nem egyszerű, nem könnyű feldolgozni anyaként, apaként, hogy a saját gyermeke nem olyan, mint a többi, átlagos gyermek, hogy nehézségei vannak, hogy nem olyan hibátlan, mint amilyet vártak. Ez a feldolgozási idő/gyászfolyamat mindenkinél másképpen zajlik, időben, lélekben egyaránt. Ha türelmesen, a fentieket figyelembe véve, de határozottan közeledünk feléjük, hangsúlyozva a gyermek pozitívumait, akkor tudunk közösen dolgozni a gyermekért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Sokszor előfordul, hogy nem tudunk megfelelő kódot adni a gyermeknek, mert a szülő nem írja alá, így kénytelenek vagyunk 9-es végű kóddal ellátni a gyereket. A legnagyobb probléma akkor van, amikor egy súlyosabb problémával bekerül egy gyermek a többségi óvodába, és nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem kapott megfelelő kódot, nem tudnak megfelelő segítséget, ellátást kapni. A szülők sokszor szolgáltatásnak tekintik a munkánkat, és meg akarják határozni, hogy azt hogyan végezzük. Amit még problémának látok, hogy a szülő úgy válogat a fejlesztési lehetőségek között, mint az IKEA-ban a termékek között. Ami tetszik neki, oda beíratja a gyereket, de nem biztos, hogy az lenne neki a megfelelő – ezt a szakember kompetenciája lenne eldönteni, javasolni. A javaslatunkat nem veszi figyelembe, hiába mondjuk, hogy nem lesz eredményes. Azt tapasztalom, hogy az a szülő, aki nem ismeri be, hogy milyen képességekkel bír a gyermeke, hogy speciális ellátásra szorul, azt semmilyen vizsgálati eredmény nem győzi meg. Ami még problémát okoz, hogy nem tanulnak otthon a gyerekekkel, hiába adom ki a feladatokat. Sokszor az is probléma, hogy kérek egy füzetet, és nekik kell megvásárolni. Ennyit sem akarnak megtenni.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

11. Véleménye szerint milyen módszerekkel, eszközökkel lehetne áthidalni a szakadékot az óvoda és az iskola között?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: Sok-sok játékkal, a frusztráció és a teljesítményorientáltság csökkentésével, személyiségfejlesztéssel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Elsősorban reális törvényalkotással, a pedagógusok (óvónő és tanítók) szemléletformálásával, korai (csecsemőkori) szülőedukálással.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Az óvoda–iskola átmenet nagy problémáit úgy látnám megoldhatónak, ha végre tapasztalt szakemberekre hallgatnának a döntéshozók a tantervek gyártásánál. A nagyon jól képzett és megbecsült tanítóknak nagy pedagógiai szabadságot adnának, és nem úgy kellene tanítani, hogy „végighajtjuk” a gyerekeket a tananyagon, mint egy ménest. Aki bírja, az jól járt, aki meg nem, az majd jó lesz viselkedészavarosnak, szorongónak, pszichoszomatikus betegnek vagy serdülőkori öngyilkosnak. Enyhébb esetben tízéves korára kiégett, érdektelen és teljesen motiválatlan kis koravénnek, aki az arcán méla undorral mondja: utálom az iskolát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Mindenképpen közös gondolkodással. Jó lenne, ha az óvodában is történne játékos készségfejlesztés. Fontos lenne, ha az iskolába készülő gyerekek számára lennének olyan kötelező foglalkozások, amely során ki tudna alakulni a gyerekek feladattudata, helyes ceruzafogása, tájékozódása. (Ez anno tizenkét éve működött a nagyobbik gyermekemnél, tíz éve a kisebbnél már kevésbé.) Faluhelyen, ahol általában a falu iskolájába jönnek a gyerekek, meg tudjuk oldani, hogy tavasszal tartunk az iskolában rendszeresen néhány ismerkedős foglalkozást. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek megismerik az iskolát, a leendő tanító nénit, az osztálytársakat. Ezenkívül célirányosan fejlesztő játékokkal, feladatokkal felmérjük és fejlesztjük a gyerekek képességeit. Sajnos az a három-négy alkalom, amit erre tudunk fordítani, elég kevés. Jó lenne, ha ennek lenne folytatása az óvodában is. Szerintem sokat segítene, ha mi, tanítók is hospitálnánk az óvodában a leendő első osztályosoknál, valamint az óvó nénik is jönnének megnézni, hogy mi is történik az első osztályban. (Ez utóbbinak nálunk hagyománya van: körülbelül novemberben jönnek az óvó nénik megnézni a volt csemetéiket az iskolában.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: A nulladik osztály lehetne ilyen szerintem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: Az iskolát kezdő gyermekek számára nagyon megterhelő, hogy az óvoda játékkal teli környezetéből egy iskolásabb környezetbe lépnek, ahol nyilvánvalóan a szokások is teljesen újak, mások. Míg az óvodában nem kötelező a foglalkozásokon részt venni, addig az iskolában erre nincs mód. Míg az oviban több a szabad játék, a mozgás, az iskolában alapból napi négy-ötször 45 percet kell ülni, kötött foglalkozásban részt venni. Bár van türelmi, előkészítő időszak az iskolában, de nagyon nagy a változás, amit meg kell ugrani a gyerekeknek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Nagyon kevés kisgyerek jön ki iskolaéretten az óvodából. Jó lenne egy preschool, mint Angliában. Az óvoda keretein belül, a biztonságos környezetükben. Nálunk az lenne a megoldás, ha nulladik osztályok lennének. Úgy gondolom, hogy lenne rá szakember, de forrás nincs.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

12. Ön szerint mi az, ami a legnagyobb nehézséget okozza az óvoda iskolafelkészítő munkája során?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

K. E.: A vegyes korcsoportokban a differenciálás nem tud elég hatékonyan működni. Jobb lenne véleményem szerint a korban homogén csoportok kialakítása. És még a szakemberhiány, aminek következtében a túlterheltség egyre gyakrabban megjelenik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

V. M.: Nem végeznek konkrét iskolafelkészítő tevékenységet, a logopédiai terápiába beépítve komplexen kapják a gyerekek a részképesség-fejlesztést. A legnagyobb gond, hogy a szülők nem veszik komolyan az állami ellátást, otthon nem vagy nagyon keveset gyakorolnak. Ha viszont nincs állami segítség, azt rögtön észreveszik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

T. E.: Az iskolát kezdő gyerekek képességeiben elképzelhetetlenül nagy különbségek vannak. Sokévnyi különbségek. Egy példa: az egyik óvodában egy hatéves azt mondja: tegnap tizenkilencen voltunk, ma huszonegyen, akkor ma kettővel többen vagyunk, ugye, óvó néni? Egy másik óvodában egy másik gyereknek mutatok hármat az ujjamon, kérem, hogy mondja meg, mennyi ez. A válasz: ősz. Mert előző alkalommal az évszakokat kérdeztem, és megjegyezte ezt a szót, hogy ősz. Mindkét gyerek ép értelmű, ergo osztálytársak lehetnek az iskolában. És ezt a két gyereket ugyanabból a könyvből, ugyanolyan tempó szerint fogja tanítani valaki. Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy hiba az óvodai nevelésben, hogy nem feladat a direkt iskola-előkészítés. (Egy óvodapedagógust a minősítő vizsgáján komoly szakmai támadás ért, amiért olyan játékot tett a délelőtti tevékenységek sorába, ami voltaképpen egy fonológiai tudatosságot fejlesztő anyanyelvi játék volt – az elnök és a szakos szerint egyaránt megsértette vele az óvodapedagógia alapelveit.) Most egyre inkább úgy látom, az óvodát valóban meg kell hagyni a játék, a szocializáció színterének. Egyre több gyerek úgy kerül óvodába, hogy nincs semmi önállósága, nem tud öltözni, de még enni, ad abszurdum rágni sem. (Valós példa.) Nem tud játszani, annyira öntörvényű, hogy a kortársakkal való együttműködés kialakítása is komoly kihívás lesz az óvónő számára. Viszont, ha például egy gyerek sosem találkozott még azzal a kisrobot-játékkal, ami voltaképpen a hangösszevonás (m-é-z = méz), hogyan várhatjuk el tőle első osztály elején, hogy bontsa hangokra a „kifli” szót, és jelölje az i hangok helyét kékkel?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ny. A.: Tanítóként annyira nem látok bele az óvoda munkájába, de szerintem ebből a szempontból hátrányosak a vegyes életkorú csoportok. Sok óvodában kevés a szakember. A fejlesztést sem tudják mindenhol helyben megoldani. A falusi óvodákban mindig van valami falusi rendezvény, ünnepség, amire készülnek az ovisokkal. Sokszor emiatt nincs másra idő, hiszen természetesen egy ovisnak a játék a legfontosabb tevékenysége.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: A tudás megvan erre az óvónők részéről, az eszközök is, de fontos, hogy ő akarja-e ezt csinálni, mennyire van elismerve a munkája. Ettől sok minden függ. A magas csoportlétszámok is gátolják a pedagógiai munkát, ráadásul mindemellett másod-, harmadállást kell vállalniuk a megélhetésért. Nem elhanyagolható a szülők megbecsültsége, az óvodai szabályokat sem akarják elfogadni, betartani.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

F. T.: Több tényező okozza szerintem. Személyi feltételek, szülői hozzáállás. Például vannak olyan óvodai vegyes korcsoportú csoportok, ahol egy óvónő viszi a csoportot, és nem tud annyi időt azokkal a gyerekekkel foglalkozni, akik iskolába mennek, amennyit szeretne. A szülők azáltal, hogy nem hozzák be időben az óvodai foglalkozásokra a gyermeket, hátráltatják a felkészítés folyamatát, eredményességét. Szerintem az is problémát okoz, hogy nem kötelező jellegű sem a szülőre, sem a gyermekre nézve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: A mai szülők nagy része fél a gyerektől. A terápiám első része az, hogy meg kell tanítanom a szülőt szülőnek lenni. Nincsenek korlátok, egyezkedik a gyerekkel, a kisebb ellenállás miatt mindent megengednek neki. Magasak a csoportlétszámok, kevés az óvodapedagógus, a fejlesztőpedagógus, a gyógypedagógus, a pedagógiai asszisztens. A dadus néni kevés időt tud a csoportban tölteni, mert egyszerre két csoportban kell helytállnia, és emellett ő a takarítónő is. A szakemberek nem tudnak teamekben gondolkodni, dolgozni, óriási a szakmai féltékenység, nincs összefogás. Még a két óvónő sem tud együttműködni sok esetben. Az az igazság, hogy nincs egymás felé tisztelet sem, ez a legnagyobb probléma.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

13. Szeretne még hozzáfűzni valamit a témához?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

B. K.: Nagyon nagy szükség lenne iskolaérettséget támogató programra az óvodában, de jó lenne talán a kollégáknak egy kis segítség ezzel kapcsolatban, amire támaszkodhatnak. Megadja a kezdő lépéseket, ami a sikerek következtében megadja a motivációt, és később ők is bővítenék ezeket a gyakorlati megoldásokat. A kezdetekhez mindenképpen kell a támogatás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Z. Zs.: Az óvoda és az iskola közötti kommunikáció elengedhetetlenül fontos lenne a rugalmas átmenet biztosításához. Jó lenne, ha a szülőnek vinnie kellene az iskolába egy portfóliót a gyermekről, részletes pedagógiai véleménnyel, ami minden szubjektivitástól mentes, valódi információval szolgálna a gyerekről. Ezek fontos információk, amelyek sokat segítenének a tanító kollégáknak az osztályközösség építésében, a kezdeti nehézségek áthidalásában. A „papíros” gyerekek szakvéleményei így eljutnának az iskolákhoz, mert ezek a dokumentumok a szülő által nem kerülnek leadásra.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave