Az Európai Unió tagállamaiban fennálló oktatási rendszerek nagy részében – tizenkilenc tagállamban – a kötelező oktatás általában hatéves korban, az általános iskola elején kezdődik (ISCED 1. szint). Az általánosan elterjedt hatéves iskoláztatással szemben Észtországban, Finnországban, Svédországban, Lettországban, Litvániában és Horvátországban a gyermekek hétéves korban kezdik meg iskolai tanulmányaikat. Lengyelországban és Bulgáriában szintén hétéves korra teszik az iskolakezdést, ugyanakkor szülői kérésre, felülvizsgálat után hatéves korban is van lehetőség az iskolai tanulmányok megkezdésére. Máltán a legtöbb gyermek ötéves korban kezdi az iskolát. A teljes idejű tankötelezettség időtartama nagy általánosságban több, mint tíz-tizenegy év, és 15–16 éves korig tart. Az egyes országok irányelvei között természetesen vannak eltérések. Három oktatási rendszerben (Észtország, Horváthország és Szlovénia) a kötelező oktatás időtartama nyolc-kilenc év, ez a legrövidebb, míg Franciaországban a leghosszabb, tizenöt év. Ausztriában, Észtországban, Hollandiában, Portugáliában, Belgiumban és Romániában 18 éves korukig tankötelesek a gyermekek. Németországban négy tartományban 19 éves korig tart a tankötelezettség időszaka, tizenegy tartományban pedig 18 éves korig. Olaszországban és Lengyelországban tizenöt év a tankötelezettség felső korhatára, de a tanulóknak 18 éves korukig továbbtanulási kötelezettségük van. Írországban és Magyarországon 16 éves korig kötelező iskolába járni. Hazánkban azonban minden tanuló, aki végzettség nélkül hagyta abba tanulmányait, köteles folytatni edukációját legalább 18 éves koráig vagy egy részszakképesítés megszerzéséig (European Commission/EACEA/Eurydice, 2023/2024; European Education and Culture Executive Agency: Eurydice, 2025).

A részletes kimutatás, amely összegzi az egyes tagállamok tankötelezettségre és óvodakötelezettégre vonatkozó irányelveit, a 3.1. táblázatban tekinthető meg.