A rendszerváltást követően széles körű helyi adózás került bevezetésre, ugyanis az állami feladatvállalás szűkülésével egyre nagyobb teher hárult az önkormányzatokra. A rendszer célja, hogy az önkormányzat csökkentse függőségét a központi költségvetéstől, és ezzel megalapozza gazdálkodását (Molnárné Barna–Papp 2017). Az 1990. évi, helyi adókról szóló C. törvény (Htv.) alapján a helyi adórendszer zárt listás adókra épült. A helyi adóztatás soha nem volt korlátok nélküli, mivel a törvény rögzíti, hogy milyen típusú, mértékű adót lehet kivetni, mekkora az adó felső határa, milyen mentességek és kedvezmények alkalmazhatók (zárt listás adómegállapítási rendszer) (Kecső 2015). Nemzetközi szinten hasonló megállapítást tehetünk, mivel a legtöbb ország ezt a helyi adókivetési módszert használja (Bordás 2022).

A tartózkodás után fizetendő IFA kommunális jellegű adó. A Htv. 30. § (1) a) pontja szerint minden magánszemélyt, aki legalább egy vendégéjszakát eltölt az adott településen, adókötelezettség terhel. A Htv. 52. §-a a vendégéjszaka fogalmát úgy definiálja, hogy a vendégként eltöltött, éjszakát is magában foglaló minimum 24 óra (Nagy 2013). A zárt listás adótípusnak köszönhetően az IFA esetében meg van határozva a felső adómértékhatár, amelyet a helyi önkormányzatok nem léphetnek túl. Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik adómentességet élveznek: 18. életévüket be nem töltöttek; olyan személyek, akiket fekvőbeteg-szakellátásban, szociális intézményben látnak el; akik oktatás keretein belül tartózkodnak az önkormányzat illetékességi területén; az üdülő tulajdonosa vagy hozzátartozói (használati joggal rendelkeznek) és nem utolsósorban az egyházi jogi személy tulajdonában megszálló, hitéleti tevékenységben résztvevők (1990. évi C. törvény).

A szálláshelyek nyilvántartást vezetnek az IFA-ról, amelynek alapján havi szinten adóbevallást készítenek. A turizmus céljainak megvalósításához, fejlesztéséhez pénzügyi forrásokra van szükség, ezáltal egyre nagyobb a jelentősége az IFA-nak (Gróf 2020). A támogatási eszköz funkciója szerint az önkormányzatok 2015-ig támogatási igényt nyújthattak be annak differenciált kiegészítésére turisztikai fejlesztési céllal (Molnárné Barna–Papp 2017).

Közösségi létünk legközvetlenebb környezete a helyi önkormányzat, amelyben a választott testület autonómiája – és egyben a helyi közösségek szabadsága is – a döntésekben valósul meg. Az autonómia pénzügyi függetlenség nélkül azonban csak látszólagos (Kecső 2015). Napjainkban az önkormányzatok költségvetésében a helyi adók – így az IFA is – szabadon felhasználható bevételi források. Az IFA így fedezetet nyújthat a beruházások anyagi vonzatára, a működési kiadásokra. A közelmúlt egyes hatásai, mint a koronavírus-járvány, igen jelentős mértékben csökkentették az IFA-ból befolyó bevételeket (Kozma et al. 2022). Elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben a turizmus számos ország elsődleges gazdasági tevékenységévé vált. A turizmuságazat növekvő gazdasági jelentőségét mutatja, hogy a GDP és a beruházások mintegy 10 százalékát teszi ki világszerte (Gago et al. 2006).

2022-ben év közben, majd 2023. január 1-jétől a pénzügyminisztérium változásokat léptetett életbe a helyi adókkal kapcsolatban, amelyek az IFA-t is érintették. Az egyik változás, hogy az Ukrajnából érkező polgárokat nem terheli IFA-kötelezettség, továbbá megváltoztak az IFA-val kapcsolatban az adóbeszedésre kötelezett nyilvántartás vezetésének jogszabályi alapjai. Az önkormányzatok a turizmustörvény (2016. évi CLVI. törvény) szerinti szálláshelykezelő szoftver használatán túl nem írhatnak elő egyéb nyilvántartás-vezetési kötelezettséget. A nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatás nyújtója pedig mint adóbeszedésre kötelezett nyilvántartás vezetésére rendeleti szabály kialakítását, hatálybaléptetését nem korlátozza. Ez a rendeleti rész azért is fontos, mert az adózónak a 2023. évtől pontosan tudnia kell, hogy a szálláshely típusa alapján a vendég mely adatait és mely iratainak tartalmát kell nyilvántartásaiban rögzítenie (Kovács 2023). Ebben az adónemben is érzékelhető a digitalizáció. A Nemzeti Turizmus Stratégia 2030 (NTS 20301) célja, hogy 2030-ra Magyarország Közép-Európa vezető turisztikai térsége legyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy a turizmust érintő adatok rendelkezésre álljanak mind helyi, mind országos szinten (Magyar Turisztikai Ügynökség 2021).

A turistákra kivetett adóknak számos típusa létezik, beleértve a célországba való belépéshez szükséges díjakat és illetékeket, a közlekedési adókat (repülőtéri és kikötői díjak, autópályadíjak), valamint a turisztikai látványosságok látogatásáért kivetett adókat és díjakat. A legszélesebb körben alkalmazott adó azonban az IFA, amelyet azok a nem helyi lakosok fizetnek, akik lakóhelyüktől eltérő turisztikai célponton éjszakáznak.

2023-ban az idegenforgalmi adó nagyban hozzájárult a helyi önkormányzatok bevételeihez, különösen a turisztikai szempontból frekventált régiókban, mint például Budapest és a Balaton térsége. Ennek az adónak a jelentőségét az is magyarázza, hogy nem a helyi lakosságot terheli, emiatt a helyi önkormányzatok körében népszerű adónemnek tekinthető (Kozma 2024).