Az árukra és termékekre vonatkozó címkéken túlmenően számos olyan címke létezik, amely a szolgáltatásokra, így a turisztikai szolgáltatásokra – köztük szállásszolgáltatásra – is alkalmazható (Domingues et al. 2015). A turisztikai ökocímkék az 1980-as évek közepén kezdtek terjedni, majd használatuk az 1990-es években jelentős lendületet vett (Font 2002). Számos kutató olyan tanúsítványként definiálja a turisztikai ökocímkét, amely biztosítja, hogy egy bizonyos turisztikai tevékenység a szabvány által meghatározott előírásoknak megfelelően működjön, ezáltal javítva a környezetet, vagy legalábbis minimalizálva a környezeti hatásokat (Domingues et al. 2015; Leroux–Pupion 2018; Campos et al. 2023). Font és szerzőtársai meghatározása szerint az ökocímke a környezetvédelemre irányuló különféle szabványok előírásainak való megfelelést takarja, ahol egy harmadik fél ellenőrzi, hogy az adott szolgáltatás megfelel-e az előírt kritériumoknak (Font et al. 2003). Az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) meghatározása a környezetvédelmi pillért helyezi a középpontba, a turisztikai ökocímkét pedig környezetgazdálkodási, illetve minőségbiztosítási eszközként pozcionálja (Leroux–Pupion 2018). Az ökocímke egy önkéntesen megszerezhető tanúsítvány, amelyet magán- vagy állami szerv ítél oda, és biztosítja, hogy a minősített szolgáltató környezetbarát tevékenységet folytat (Black–Crabtree 2007).