Monostory Katalin

Citokróm P450 enzimekhez köthető gyógyszer-metabolizmus a gyógyszerbiztonság tükrében

Az in vitro megközelítéstől a klinikai alkalmazásig


1.4.1. A citokróm P450 enzimek

A gyógyszer-metabolizmusban, valamint közvetve a gyógyszerválasz (farmakológiai fő hatás és/vagy a mellékhatás) kialakulásában központi jelentősége van a citokróm P450 (CYP) enzimeknek. Általánosan elterjedt enzimek, növény-, állat-, gomba- és baktériumfajokban is kimutathatók; az eukarióta sejten belül a sima felszínű endoplazmás retikulum és a mitokondrium membránjához kötötten találhatók. Hemtartalmú enzimek, az aktív centrumban a hem egy cisztein kénatomján keresztül kapcsolódik az enzimfehérjéhez. Elnevezésük onnan adódik, hogy a redukált állapotú enzim szén-monoxiddal képzett komplexe 450 nm-nél jellegzetes abszorpciós maximumot mutat (Omura, 1964). A CYP enzimeket a flavin monooxigenázokkal együtt a monooxigenázok közé soroljuk; ahogy az elnevezésből is kitetszik, a molekuláris oxigénből csak az egyik oxigént építik be a szubsztrátba, a másik a kísérő reakcióban vízzé alakul. A monooxigenázok működésükhöz elektrondonorként NADPH-t (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát) igényelnek (6. ábra) (Guengerich, 2008). A flavin monooxigenázokkal ellentétben a CYP enzimek nem képesek az elektront közvetlenül a NADPH-ról fogadni, a katalitikus reakció során elektrontranszportot létrehozó redukáló enzimre (NADPH-citokróm P450-oxidoreduktáz) van szükség, amellyel multienzim-komplexet képeznek (Hannemann, 2007). Egyes CYP enzimek (pl. CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2E1, CYP3A4) képesek elektront fogadni a NADH > citokróm b5 > NADH-citokróm b5-reduktázon keresztül is (Duarte, 2005; Yoo, 2019); az első elektront azonban kizárólag a NADPH-citokróm P450-oxidoreduktáztól, míg a második elektront mindkét redukáló partnertől fogadhatja az enzim.
 
6. ábra. A citokróm P450 enzimek katalitikus reakciója (egyszerűsített séma)
 
A gyógyszer-metabolizmusban szerepet játszó CYP enzimek szerkezetileg nagyon eltérő kémiai anyagok átalakítását és változatos reakciókat (alifás és aromás hidroxilezés, N- és O‑dealkilezés, N- és S-oxid-képzés, epoxidképzés, nitroredukció) katalizálnak. Általánosan jellemző, hogy átfedő szubsztrát- és reakcióspecifitást mutatnak, vagyis 1) ugyanazt a vegyületet több CYP izoenzim is képes átalakítani, 2) ugyanazt a reakciót több CYP izoenzim is képes katalizálni; sőt egy vegyület metabolizmusa során ugyanaz az enzim több metabolit képződéséért is lehet felelős. Ugyanakkor bizonyos fokú szelektivitás is megfigyelhető az egyes CYP enzimeknél (1. táblázat), amely kihasználható a gyógyszer-interakciók feltárása során.
A CYP szupercsaládba tartozó enzimeket aminosavsorrend-homológia alapján családokba és alcsaládokba soroljuk (Nelson, 2006, https://drnelson.uthsc.edu). A legalább 40%-os aminosavszekvencia-hasonlóságot mutató enzimek azonos családba, míg az 55% vagy ennél magasabb homológiát mutató enzimek azonos alcsaládba tartoznak. A családokat arab szám jelöli a CYP rövidítés után (pl. CYP2), az alcsaládokat nagybetű (pl. CYP2D), míg az egyedi enzimet egy további arab számmal jelöljük (pl. CYP2D6). A humán genomban 57 CYP gént és 58 pszeudogént azonosítottak, azonban csak alig egy tucat enzim vesz részt a gyógyszerek és egyéb xenobiotikumok metabolizmusában (1. táblázat, 7. ábra) (Zanger, 2013).
 
1. táblázat. A gyógyszer-metabolizmusban részt vevő humán CYP enzimek szöveti kifejeződése, szubsztrátjaik (példák) és specifikus reakcióik
CYP
Szöveti expresszió
Szubsztrát
Specifikus reakció
CYP1A1
extrahepatikus szövetek: tüdő, vese, gyomor-béltraktus, bőr,
májban <1%
policiklusos aromás
szénhidrogének,
erlotinib
 
CYP1A2
máj, vastagbél,
leukociták
policiklusos aromás
szénhidrogének,
olanzapin, klozapin,
duloxetin, takrin
koffein, teofillin
fenacetin O-deetiláz
CYP2A6
máj, tüdő
nikotin, kumarin,
tegafur
kumarin 7-hidroxiláz
CYP2B6
máj, tüdő, gyomor-béltraktus, leukociták
efavirenz, ifoszfamid, ciklofoszfamid, bupropion, ketamin,
metadon
bupropion hidroxiláz,
S-mefenitoin N-demetiláz
CYP2C8
máj
paklitaxel
paklitaxel 6a-hidroxiláz
CYP2C9
máj, tüdő, gyomor-béltraktus, leukociták
warfarin, acenokumarol, valproát, diklofenak, ibuprofen, gliburid, tolbutamid, losartan, irbesartan
tolbutamid 4-hidroxiláz
diklofenak 4’-hidroxiláz
CYP2C19
máj, tüdő, gyomor-béltraktus, leukociták
omeprazol, diazepam, proguanil, trimetoprim, szulfametoxazol, klopidogrel
S-mefenitoin 4’-hidroxiláz
CYP2D6
máj, tüdő, gyomor-béltraktus, vese, leukociták
metoprolol, propranolol, kodein, fluoxetin, aripiprazol, risperidon, tamoxifen
bufuralol 1’-hidroxiláz
dextrometorfan O-demetiláz
CYP2E1
máj, tüdő
etanol, kloroform,
izofluran
klórzoxazon 6-hidroxiláz
CYP3A4
máj, gyomor-béltraktus, vese, leukociták
ciklosporin, takrolimusz
eritromicin, klaritromicin
klonazepam, lidokain, nifedipin, midazolam
midazolam 1’- és 4-hidroxiláz
nifedipin oxidáz
CYP3A5
máj, tüdő, gyomor-béltraktus, vese
 
7. ábra. A gyógyszer-metabolizmusban részt vevő legjelentősebb humán CYP enzimek: A) az egyes CYP izoenzimek megoszlása a májban, B) a CYP enzimek által átalakított gyógyszerhatóanyagok aránya
 
Az egyes szervekben, szövetekben a CYP izoenzimek expressziója eltérő lehet (1. táblázat). Jó példa erre az azonos alcsaládba tartozó CYP1A1 és CYP1A2. A CYP1A2 főként a májban fejeződik ki, egyéb szövetekben nem, vagy csak igen alacsony koncentrációban, addig a CYP1A1 expressziója inkább az extrahepatikus szövetekre jellemző és a májban alapállapotban csak nyomokban mutatható ki. A májban, mint a gyógyszer-metabolizmus elsődleges helyszínén, az egyes CYP enzimek megoszlása ugyancsak eltérő, legnagyobb koncentrációban a CYP3A enzimek fejeződnek ki (a teljes CYP-tartalom közel 30%-a), míg a CYP2C19 és a CYP2D6 kevesebb mint 2%-ban fordul elő (7. ábra, A) (Achour, 2014; Guengerich, 2015). A CYP enzimek gyógyszerhatóanyagok metabolizmusában betöltött szerepe is eltérő. A legtöbb hatóanyag (37%) átalakítását a CYP3A enzimek katalizálják, ezt követi a CYP2C9 (17%), míg az alacsony máj expressziót mutató CYP2C19 és CYP2D6 enzim is nagyszámú hatóanyag (10‑12% és 15-20%) metabolizmusáért felelős (7. ábra, B) (Wienkers, 2005; Zanger, 2008; Zanger, 2013).
A CYP1A alcsaládba tartozó két enzimnek (CYP1A1, CYP1A2) számos közös és eltérő sajátsága van. Szubsztrátjaik között találhatók policiklusos aromás szénhidrogének, gyógyszerhatóanyagok és endogén vegyületek is. A CYP1A enzimek kettős szerepet töltenek be a testidegen anyagok metabolizmusában; egyrészt gyógyszerhatóanyagokat inaktiválnak, másrészt prokarcinogén anyagok metabolikus aktiválását is végzik. Míg a CYP1A2 számos gyógyszerhatóanyag (pl. xantinszármazékok, egyes pszichofarmakonok) átalakítását katalizálja, a CYP1A1 enzimre kevéssé jellemző, hogy gyógyszervegyületek metabolizmusában venne részt (1. táblázat). Ugyanakkor mindkét enzim működése meghatározó a policiklusos aromás szénhidrogének, heterociklusos aromás aminok és amidok bioaktiválásában, amelyek például a cigarettafüstben, a füstölt, grillezett vagy elégett ételben találhatók, továbbá a környezetszennyező poliklórozott bifenilek és dibenzodioxinok reaktív vegyületekké történő átalakításában. A reaktív metabolitok DNS- vagy fehérjeadduktot képeznek és toxikus vagy karcinogén folyamatokat indítanak (Rendic, 2012; Rendic, 2021).
A legtöbb gyógyszer-metabolizáló CYP enzim a népes CYP2 családba tartozik, amelyek szerkezetileg igen eltérő gyógyszerhatóanyagok, környezeti kemikáliák és endogén szubsztrátok átalakításáért felelősek, kezdve a kisméretű valproáttól a bonyolultabb szerkezetű paklitaxelig. A CYP2A6 a nikotin és néhány gyógyszervegyület (pl. kumarin és származékai, letrozol, pilokarpin) metabolizmusát, valamint a „prodrug” tegafur és prokarcinogén anyagok (aflatoxin B1, cigarettafüstben lévő nitrozaminok) aktiválását katalizálja (Tanner, 2017). A CYP2B6 is viszonylag kis számú, de klinikailag fontos hatóanyag (pl. efavirenz, bupropion, ketamin, metadon) átalakítását, a daganatterápiában alkalmazott „prodrug”-ok (ciklofoszfamid, tiotepa) metabolikus aktiválását végzi, valamint környezetszennyező anyagok karcinogén aktiválásában is részt vesz (pl. aflatoxin B1, 6‑aminokrizen) (Turpeinen, 2006; Rendic, 2012). A CYP2C alcsaládhoz sorolt enzimek aminosav-szekvenciája 82%-nál nagyobb hasonlóságot mutat, mégis az egyes enzimek szubsztrátspecifitásában és a gyógyszer-metabolizmusban betöltött szerepében jelentős különbségek figyelhetők meg. A CYP2C9-szubsztrátok enyhén savas karakterű vegyületek (pl. warfarin, valproát, diklofenak, ibuprofen, celecoxib, fenitoin, losartan), míg a CYP2C19-szubsztrátok semleges vagy gyengén bázikus molekulák. A CYP2C19 végzi a protonpumpa-gátlók (omeprazol, pantoprazol), pszichofarmakonok (diazepam, flunitrazepam, moklobemid) metabolikus inaktiválását és a klopidogrel, proguanil aktiválását (Rendic, 2002; Zhou, 2009a; Niwa, 2012). Ugyan a CYP2C8 és a CYP2C9 bizonyos mértékig átfedő szubsztrátspecifitást mutat, néhány hatóanyag (paklitaxel, klorokin, pioglitazon) metabolizmusában a CYP2C8 enzimnek van elsődleges szerepe (Lai, 2009). A CYP2C enzimek aktivitása meghatározó az endogén arachidonsav biotranszformációjában, míg a CYP2C19 részt vesz a progeszteron és a melatonin metabolizmusában (Zhou, 2009a). A CYP2D6 impozáns szubsztrátkörrel rendelkezik, számos gyógyszervegyület metabolizmusát domináns enzimként katalizálja (Zhou, 2009b; He, 2015). Csak néhányat említve a teljesség igénye nélkül: kardiovaszkuláris szerek (pl. bufuralol, metoprolol, propranolol, propafenon), központi idegrendszerre ható gyógyszerek (risperidon, aripiprazol, haloperidol, venlafaxin, paroxetin, fluoxetin, imipramin), antihisztaminok (loratidin, prometazin) vagy a daganatterápiában alkalmazott ösztrogénreceptor- modulátor tamoxifen, valamint az opiát kodein és tramadol. A CYP2D6 enzimmel szemben a CYP2E1 csak néhány gyógyszerhatóanyag (paracetamol, klórzoxazon) átalakításában játszik szerepet, szubsztrátjai inkább kis molekulatömegű szerves oldószerek (etanol, aceton) és prokarcinogén vegyületek (kloroform, szén-tetraklorid, dietil-nitrozamin) (Rendic, 2012).
A gyógyszerhatóanyagok közel felét metabolizáló CYP3A enzimek aktív centruma nagy és flexibilis, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy méretükben és szerkezetileg is óriási különbséget mutató vegyületeket alakítsanak át (Sevrioukova, 2013). A kisebb méretűek között említhetjük a nifedipint, a benzodiazepineket (midazolam, klonazepam), a sztatinokat (szimvasztatin, atorvasztatin), míg a nagyméretű CYP3A-szubsztrátok közé tartozik a ciklosporin és a takrolimusz, az eritromicin és a klaritromicin, a szirolimusz és az everolimusz (Fujino, 2021). A CYP3A alcsaládba tartozó enzimek közül a CYP3A4 és CYP3A5 enzimekre átfedő szubsztrátspecifitás jellemző, azonban szubsztrátfüggő különbségek is kimutathatók (Huang W, 2004). Jó példa erre a takrolimusz, amely ugyan mindkét enzim szubsztrátja, azonban a CYP3A5 nagyobb hatékonysággal alakítja át, mint a CYP3A4 (Kamdem, 2005; Rodriguez-Antona, 2022). Ezzel szemben az eritromicin és a klaritromicin metabolizmusát a CYP3A4 nagyobb hatékonysággal katalizálja, mint a CYP3A5 (Williams, 2002; Huang W, 2004). Szép számmal vannak olyan endogén anyagok (koleszterin, epesavak, arachidonsav), hormonok (kortizol, tesztoszteron, ösztradiol, dehidroepiandroszteron) vagy a D-vitamin, amelyek metabolizmusában a CYP3A enzimek is részt vesznek és ezzel hozzájárulnak az endogén anyagok homeosztázisának fenntartásához (Fujino, 2021).

Citokróm P450 enzimekhez köthető gyógyszer-metabolizmus a gyógyszerbiztonság tükrében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 152 8

A gyógyszerbiztonság megteremtésének része a gyógyszer-metabolizmusban mutatkozó egyéni eltérések és farmakokinetikai gyógyszer-kölcsönhatások feltárása, amely a gyógyszerfejlesztés korai időszakában kezdődik és végigkíséri a hatóanyagok életútját egészen a betegágyig. Monostory Katalin kutatómunkája során 1) primer májmodelleken alapuló, többszintű vizsgálati rendszert honosított meg és fejlesztett tovább, amely alkalmasnak bizonyult gyógyszer-hatóanyagok farmakokinetikai, metabolizmus és gyógyszer-interakciós sajátságainak feltérképezésére. 2) Rávilágított arra, hogy a gyógyszer-metabolizmusban kulcs-szerepet játszó citokróm P450 (CYP) enzimek variabilitása az egyes izoenzimeknél eltérő mértékben magyarázható a genetikai polimorfizmussal és a fenokonverziót kiváltó CYP-szelektív (CYP-gátlás és indukció) és nem-szelektív (pl. krónikus alkohol fogyasztás, amoxicillin+klavulánsav terápia) hatásokkal. 3) Diagnosztikai eljárást (CYPtestTM) dolgozott ki a betegek gyógyszer-metabolizáló képességének vérmintából történő meghatározására, amely a DNS analízissel megállapítható allélok kimutatásán (CYP-genotipizálás) és a leukocita CYP expresszióból történő CYP enzimaktivitás becslésen alapul. A CYP-státuszhoz igazított, személyre szabott terápia előnyei igazolódtak májátültetésen átesett betegek takrolimusz és epilepsziás gyermekek valproát kezelésében. Az új tudományos megállapítások nagyban hozzájárulnak a biztonságos és hatékony gyógyszeres terápia kialakításához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monostory-citokrom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave