A CYP-allélvariánsok előfordulási gyakorisága jelentősen eltérhet a kaukázusi, ázsiai és afrikai/afroamerikai populációkban, amelyről szintén találunk információt a PharmVar adatbázisban. Az etnikai eltérésekkel kapcsolatban két érdekességet szeretnék említeni. A CYP2D6 gén duplikációja/multiplikációja, amely fokozott (ultragyors) CYP2D6-aktivitáshoz vezet, nagy gyakorisággal fordul elő az afrikai populációban, különösen az északkelet-afrikai populációban (Teh, 2012). Az emelkedett aktivitás a toxikus növényi alkaloidok fokozott metabolizmusát vonja maga után és egyben növeli a biztonsággal elfogyasztható növényi táplálék mennyiségét a CYP2D6-duplikációt hordozó személyek számára, ami nem elhanyagolható előny, különösen a táplálékszegény időszakokban. Meg kell jegyezni, hogy szemben más CYP enzimekkel, a CYP2D6 nem indukálható a klasszikus értelemben, azaz nem jellemző, hogy a CYP2D6 gén transzkripciója xenobiotikum hatásra megemelkedne. A CYP2D6 gén kópiaszám-növekedése valószínűleg szelekciós nyomásra következett be, hiszen a fokozott CYP2D6-aktivitás következtében a növényi toxinok felgyorsult hatástalanítása a túlélést segítette (Ingelman-Sundberg, 2005). Markáns különbség figyelhető meg szintén a működőképes CYP3A5 enzimet kódoló, vad típusú CYP3A5*1 előfordulási gyakoriságában is. Az ősinek tekintett CYP3A5*1 allél az afrikai populációban 60–75%-ban van jelen, míg az ázsiai populációkban 25–35%-ban, a kaukázusi népcsoportoknál mindössze 5–12%-ban fordul elő (Zanger, 2013; Zhou, 2017). Az aktív CYP3A5*1 allél kimagasló előfordulási arányát az afrikai populációban azzal magyarázzák, hogy a CYP3A5 enzim által katalizált kortizol > 6β-hidroxikortizol átalakulásnak meghatározó szerepe van a só- és vízháztartás szabályzásában, ami különösen lényeges az Egyenlítő környéki forró éghajlati körülmények között (Bains, 2013). A világ többi területein a funkcióvesztő CYP3A5*3 allél elterjedése a kiegyenlítettebb éghajlati viszonyoknak köszönhetően nem jelentett komolyabb hátrányt a populáció számára. A Függelék F.1. táblázatában ismertetem a kaukázusi populációban leggyakrabban előforduló, klinikai szempontból is lényeges CYP-allélvariánsokat, amelyekkel a Metabolikus Gyógyszer-kölcsönhatások kutatócsoportban mélyebben is foglalkozunk.

A gyógyszer-metabolizmusban részt vevő enzimek örökletes variabilitásának felismerésével szükségszerűen megszületett az igény, majd a hatósági és társadalmi elvárás, hogy tekintetbe vegyük a genetikai variánsokat mind a gyógyszerfejlesztés, mind a személyre szabott gyógyszeres terápia kialakítása során (Ingelman-Sundberg, 2010; van der Wouden, 2017; Shekhani, 2020). Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint a Magyarországon forgalomban lévő gyógyszerhatóanyagok közül 165-nél jelenik meg farmakogenetikai információval kapcsolatos ajánlás (Varnai, 2020). Az ajánlások 46%-ban a gyógyszer-metabolizáló enzimekre vonatkoznak, amelyek közül a CYP enzimek előkelő, 67,6%-os arányt képviselnek. Nem újkeletű törekvés, hogy a beteg CYP genotípusa alapján becsüljük a gyógyszer-metabolizáló fenotípust, ami támpontot jelenthet a gyógyszer terápiás vérszintjéhez szükséges dózisigény meghatározásához (Swen, 2018).