A primer hepatocita és a májmikroszóma alkalmas modellt jelenthet a gyógyszerjelöltek biotranszformációjának meghatározására és a metabolikus útvonalak feltárására a fejlesztés korai időszakában. Az in vitro megközelítés előnye, hogy az inkubálás során a szerkezetazonosításhoz elegendő mennyiségben és tisztaságban termelődnek a metabolitok. A koleszterinszint-csökkentő LK‑935 (Lek Pharmaceuticals d.d.), valamint a nem szteroid, ösztrogénreceptor-antagonista panomifen (Egis Gyógyszergyár Zrt.) példáján keresztül mutatom be a primer májmodellek alkalmasságát metabolizmusvizsgálatokra (D2, D4).

 

A májmikroszóma-preparátumok szintén alkalmazhatók gyógyszer-metabolizmus vizsgálatokra, azonban szem előtt kell tartani, hogy hosszú inkubálási időt nem tervezhetünk, mivel az enzimek 90 percen túl már jelentősen veszítenek aktivitásukból. A panomifen metabolikus útvonalainak feltérképezése egyike volt a legizgalmasabb preklinikai in vitro vizsgálatainknak. A tamoxifenanalóg, ösztrogénreceptor-antagonista vegyület, a panomifen mikroszómális metabolizmusa során összehasonlítottuk a patkány, egér, kutya és a humán metabolitprofilt, továbbá összevetettük a panomifen és a tamoxifen (13. ábra) humán metabolikus útvonalait (D4).

 

 

Nyolc különböző panomifen-metabolit képződött a mikroszómális inkubálások során (14. ábra), azonban mindössze egy közös metabolitot, a teljes hidroxietil-aminoetoxi-oldallánc-vesztett metabolitot (M6) azonosítottuk mind a négy fajban. Az oldallánc-rövidüléssel létrejött köztitermékek közül a hidroxietil-amino-csoport lehasadásával keletkező metabolit (M7) patkány és egér májmikroszóma-inkubátumokban volt azonosítható, míg a hidroxietil-csoport-vesztett metabolit (M5) patkány, kutya és humán mikroszómában képződött. Mivel az alkil-aminoetoxi-oldallánc szükséges az antiösztrogén-aktivitáshoz (Murphy, 1991), az oldalláncot érintő változások a molekula inaktiválódásához vezetnek. A három, kizárólag kutya mikroszómális inkubálás során képződött metabolit (M1, M3, M4) közül az M3, a 4-hidroxi-panomifen szerkezetét azonosítottuk. A tamoxifen hasonló metabolikus útvonala emberben a 4-hidroxi-tamoxifen keletkezéséhez vezet, amely egyfelől antiösztrogén-aktivitással rendelkezik, ugyanakkor nemkívánatos DNS-addukt képződését is eredményezi (Moorthy, 1996). Tehát emberben a panomifen 4-hidroxilezési útvonal hiánya előnyösnek tekinthető. További előnyt jelenthet a tamoxifennel szemben, hogy a reaktívnak tekintett epoxidszármazék képződését nem detektáltuk a panomifen metabolizmusa során. Ugyanakkor humán mikroszómával való inkubálás egy humán specifikus metabolit, az M8 termelődéséhez vezetett, amelynek szerkezetazonosítása a hidroxietil-aminoetoxi-oldalláncon bekövetkezett kettős kötés kialakulását valószínűsítette. Az M8 metabolit kizárólag emberben való képződése nem túl előnyös, mivel a laboratóriumi állatokon (patkány, egér, kutya) végzett biztonsági vizsgálatok nem adnak tájékoztatást az M8 esetleges nemkívánatos hatásairól.