A monensin metabolizmusának első lépése az O-demetilezés. Patkánymáj-mikroszómán végzett enzimtérképezés során megállapítottuk, hogy az O-demetilezési reakciót főként a CYP3A1/2 enzimek katalizálták és kisebb mértékben a CYP1A2 és CYP2E1 enzimek is hozzájárultak a demetilezett metabolit képződéséhez. Patkányokon végzett in vivo vizsgálataink alapján azt tapasztaltuk, hogy a tiamulinkezelés az ismert induktorvegyületekkel (fenobarbitál, dexametazon, troleandomicin) összemérhető CYP3A-indukciót okozott a májban; megemelte a CYP3A1- enzimfehérje-expressziót és a CYP3A-enzimaktivitást (etilmorfin és aminopirin N-demetiláz-aktivitások), továbbá fokozta a monensin O‑demetilezését is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a CYP3A-indukcióhoz köthető monensin O-demetiláz-aktivitás növekedése csak magas, 200 mg/kg tiamulindózis mellett jelentkezett, a 40 mg/kg dózis azonban nem vezetett aktivitásemelkedéshez. Az állatorvosi gyakorlatban a tiamulint baromfiaknál és sertéseknél alkalmazzák antibiotikumként 3–5 napig tartó kezelések során, a napi dózis 30–50 mg/testtömeg-kg baromfiaknál, míg 4–25 mg/kg sertéseknél. A patkányoknál alkalmazott alacsony, 40 mg/kg napi dózis 5 napon keresztül feleltethető meg az állatgyógyászati gyakorlatnak, míg ennek 5-szöröse a gyakorlatban nem elképzelhető.

A tiamulin által kiváltott CYP3A-indukció látszólag ellentmondásban van a klinikai tapasztalatokkal, amelyek sokkal inkább a tiamulin okozta gyógyszer-metabolizáló képesség csökkenését sejtetik. A tiamulin gátolta az in vitro CYP3A aktivitásokat, az etilmorfin és aminopirin N‑demetilezését, valamint a monensin O‑demetilezését. Hasonló jelenség ismert a troleandomicin esetében is, ugyanis a troleandomicin képes indukálni a CYP3A-expressziót és -enzimaktivitást, másrészt közvetlenül gátolja a CYP3A-működést, metabolikus intermedierkomplexet képez az enzimmel és mechanizmusalapú CYP3A-gátlószerként viselkedik (Yamazaki, 1998). Felmerült a kérdés, hogy a troleandomicinhez hasonlóan a tiamulinból is képződhet-e olyan metabolit, amely metabolikus intermedierkomplexet képezve irreverzibilisen gátolja a CYP-enzimaktivitást. Az irreverzibilis gátlás a klinikai gyakorlatban súlyosabb megítélés alá esik, mint a reverzibilis gátlás, hiszen az enzim de novo szintézise szükséges ahhoz, hogy helyreálljon a normál enzimaktivitás. Ennek lehetőségét azonban kizártuk a tiamulinnal kapcsolatban, szemben a troleandomicinnel. A tiamulin gátolta ugyan a CYP3A-aktivitást, metabolikus intermedierkomplex képződését azonban nem tudtuk kimutatni: 1) a tiamulinkezelt patkánymáj-mikroszómában a ferricianid nem eredményezett aktivitásnövekedést, szemben a troleandomicinnel kezelt állatok mikroszómális aktivitásaival, ahol a ferricianid felszabadította a CYP3A enzimeket a metabolikus intermedierkomplexből; 2) spektrálisan sem detektáltunk metabolikus intermedierképződést a májmikroszómához közvetlenül adagolva a tiamulint még egészen magas (5 mM) koncentrációban sem, míg a troleandomicinnel történő inkubálás már néhány (4-5) perc elteltével jelentős spektrális változást eredményezett, ami a troleandomicin koncentrációjának növelésével fokozódott. Azt a következtetést vontuk le az eredményekből, hogy a tiamulin ugyan kettős hatást gyakorolt a CYP3A enzimekre, indukálta a CYP3A-expressziót és közvetlenül gátolta a CYP3A-működést, azonban a monensinnel való kölcsönhatásban és a toxikus tünetek kialakulásában inkább a CYP3A-gátlásnak van szerepe.