Az átfogó, a teljes szervezetre kiterjedő gyógyszer-metabolizáló képesség megállapítása komoly kihívást jelent, azonban néhány egyszerűsítési lépést érdemes alkalmaznunk, így viszonylag használható információt lehet nyerni a betegeknél várható gyógyszer-metabolizmusról: 1) a gyógyszerhatóanyagok biotranszformációja zömében a májban zajlik, ezért nem feltétlenül jelent többletinformációt, ha minden egyes szerv metabolikus kapacitását meghatározzuk; 2) a metabolizálódó hatóanyagok java részét a CYP enzimek alakítják át; az egyéb enzimek aktivitásának becslése legfeljebb speciális esetekben, egyes hatóanyagoknál jelenthet hozzáadott értéket (lásd 4.3.5. fejezet, a klonazepam személyre szabott terápiája); 3) a forgalomban lévő hatóanyagok CYP-metabolizmusát 90%-ban a CYP1A2, CYP2B6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP3A4 és CYP3A5 enzimek katalizálják; más CYP enzimek vizsgálata olyan esetekben lehet indokolt, ha az enzimtérképezés alapján a felsoroltakon kívül egyéb CYP enzim domináns szerepe igazolódik (pl. CYP2C8, amely a paklitaxel metabolizmusát elsődlegesen katalizálja). Az ilyen CYP enzimek működőképességét és májban lévő aktivitását megbecsülni képes diagnosztikai módszer alkalmas lehet a betegek gyógyszer-metabolizáló képességének jellemzésére és részét képezheti a személyre szabott gyógyszeres terápia megteremtésének. A megváltozott enzimaktivitást eredményező polimorf CYP-allélok azonosítása mellett kísérletet tettünk az aktuális CYP fenotípus megállapítására, a csökkent vagy fokozott gyógyszer-metabolizmus becslésére is (D20).

 

A CYP enzimek eltérő szöveti megjelenése jól ismert az irodalomban. A CYP2D6 konstitutív expresszióját az egyes szövetekben számos transzkripciós faktor szabályozza. A májspecifikus HNF4α (hepatocita nukleáris faktor 4α) a CYP2D6-expresszió meghatározó regulátora a májban, és más szövetekben hiányzik. A CYP2D6 májtól eltérő kifejeződését figyelték meg az agyban, ahol is a lokális CYP2D6-metabolizmus számos pszichoaktív hatóanyag hatékonyságát módosíthatja (pl. kodein). Hátterében több mechanizmus is állhat, amely egyes transzkripciós faktorok, nukleáris receptorok eltérő szöveti expressziójára vezethető vissza [pl. cAMP-response element-binding protein 1 (CRE-BP1), peroxisome proliferator-activated receptor γ (PPARγ)] (Turman et al., 2006, Zhang et al., 2018). Egy 2022-ben megjelent közleményben leírták, hogy egereknél az agy Cyp2d-aktivitása hormonális hatásra (ösztradiol, progeszteron) megváltozik, és a ciklikusan változó hormonszintek folyamatosan változó Cyp2d-metabolizmust eredményeznek az agyban (Arguelles et al., 2022). A CYP2B6 expressziója jellemzően a májra korlátozódik, és csak kisebb mennyiségben mutatták ki az agyban, a tüdőben, a bőrben, valamint a leukocitákban, mint extrahepatikus szövetekben. A CYP2B6 májszövet-specifikus konstitutív expressziójának szabályzásában szintén nagy szerepe van a májspecifikus HNF4α transzkripciós faktornak, amely transzkripciós koaktivátorok [pl. specificity protein 1 (Sp1), steroid receptor co-activator 1 (SRC-1)] kötődését is elősegíti. Ugyanakkor a CYP2B6 transzkripcióját nukleáris receptorok is szabályozzák, elsősorban a CAR (konstitutív androsztánreceptor). Az aktivált CAR a CYP2B6 gén promoterrégiójában a PBREM-hez (phenobarbital responsive enhancer modul) kötődve szabályozza a gén átíródását. A májban a HNF4α elősegíti a transzkripciót fokozó komplex kialakulását azzal, hogy a PBREM-et kihurkolódással a transzkripciós kezdőpont közelébe juttatja. Az extrahepatikus szövetekben a HNF4α nem szabályozza a CYP2B6 gén átíródását, ennél fogva a CYP2B6-expresszió eltér a májban lévő regulációtól, és nem követi a máj CYP2B6-aktivitását. A leukocitákban tapasztalt eltérő CYP2D6- és CYP2B6-expressziót is magyarázhatjuk szövetspecifikus regulációval, azonban a leukocita CYP2D6-expresszió ilyen típusú szabályzására vonatkozó konkrét ismeret az irodalomban jelenleg nem található.

 

A betegek CYP-státuszának megállapítása tehát általában két lépcsőben történik (24. ábra): 1) a klinikai következményekkel járó polimorf CYP-allélok azonosításával határozzuk meg a CYP genotípust, majd 2) a leukocita CYP-mRNS-expresszióval együtt értékeljük a máj gyógyszer-metabolizáló képességét. A máj CYP2D6-enzimaktivitása viszonylag jó egyezéssel becsülhető a CYP2D6 genotípus alapján (D16), a CYP1A2-aktivitást a leukociták mRNS-expressziójából állapítjuk meg, míg a CYP2C9-, CYP2C19- és CYP3A4/5-enzimaktivitásokra a CYP genotípus és a leukocita CYP-mRNS-expresszió együttes értékelésével következtethetünk. A CYP-státusz – a CYP genotípus és CYP-expresszió – meghatározásának metodikai részletei a D20 és D21, továbbá a D12, D14–16 publikációkban találhatók. A D20 publikációban bemutatott becslési eljárás CYP-expressziós pillére finomításra szorult, az egyes lépések (RNS-izolálás, reverz transzkripció, kvantitatív PCR) optimalizálására volt szükség, ugyanis a CYP-expressziót csökkentő állapotok, például a megbetegedések miatt az alacsony leukocita-CYP-mRNS-szintek érzékenyebb meghatározására volt szükség (D21). Így végül egy olyan diagnosztikai eljáráshoz jutottunk, amellyel a betegek gyógyszer-metabolizáló képessége becsülhető és az egyes hatóanyagok metabolikus átalakítása szempontjából érzékeny, kockázatot hordozó (gyenge vagy fokozott metabolizáló képességű) betegek azonosíthatók. Az eljárást CYPtestTM néven jegyezték be (magyar lajstromszám: 204 638; nemzetközi lajstromszám: 1 087 670).