Fikció és tanulság: Wordsworth anekdotája a nem-morálisan felfogott hazugságról
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
| 1 | Ez a tanulmány az Elbeszélés és morális ítélet című szegedi konferencián hangzott el előadásként 2018. november 30-án. |
| 2 | A könyv megjelenésekor Sainte-Beuve például a mű és a műkritika szuverenitását hangoztatta: „A mű immár a művészet birodalmába tartozik, egyes-egyedül oda, csakis a kritika ítélkezhet róla, a kritika pedig teljes függetlenséget élvezhet a róla való beszédben [L'ouvrage appartient désormais à l'art, seulement à l'art, il n'est justiciable que de la critique, et celle-ci peut user de toute son indépendance en en parlant]” (Charles Augustin Sainte-Beuve, Causeries du lundi: Madame Bovary par Gustave Flaubert, Le Moniteur Universel, 1857. május 4., https://flaubert.univ-rouen.fr/etudes/madame_bovary/mb_sai.php, 2019. 08. 07.). Lásd ehhez: Yvan Leclerc, Flaubert et la littérature en procès au xixe siècle (Avec la transcription des pièces d'un dossier inédit relatif au procès de Madame Bovary), Histoire de la justice 23, 2013/1, 153‒169, valamint Guillaume Cousin, „Mon affaire est une affaire politique”: la Revue de Paris et le procès de Madame Bovary, CÉRÉdI (Faculté des Lettres de l’Université de Rouen, Centre d’Études et de Recherche Éditer/Interpréter), 2016, https://flaubert.univ-rouen.fr/article.php?id=43, 2019. 08. 07. |
| 3 | A verset alapvetően az 1798-as változat szerint idézem majd, az alábbi kiadásból: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge, Lyrical Ballads, szerk. L. R. Brett és A. R. Jones (London és New York: Routledge, 2005), 65‒67 (a központozást kissé módosítottam). Az 1800-as és 1802-es változatot ugyanebből a kiadásból veszem a szerkesztői jegyzetek alapján. Az 1845-ös változatot az eredeti kiadásból idézem: William Wordsworth, The Poems of William Wordsworth (London: Edward Moxon, 1845), 60. |
| 4 | William Wordsworth, „Előszó a Lírai balladák 1802-es kiadásához”, ford. Péter Ágnes, in Angol romantika: esszék, naplók, levelek, szerk. Péter Ágnes (Budapest: Kijárat, 2003), 149; vö. Lyrical Ballads, 236. Az Előszó első, 1800-as változata még tömörebben fogalmaz: „A legfőbb cél, amelyet ezekben a versekben magam elé tűztem, az volt, hogy érdekessé tegyem a mindennapi életből vett eseményeket oly módon, hogy híven, de erőltetettség nélkül megmutatom bennük természetünk elsődleges törvényeit, legfőképpen azt, hogyan társítjuk az ideákat felindult állapotban”, Lyrical Ballads, 235‒236. |
| 5 | „Az anekdoták lázadása. […] A történelem konstrukciói instrukciókhoz hasonlíthatók, melyek kommandírozzák és bekaszárnyázzák az igazi életet. Ez ellen lázad az anekdota utcai felkelése. Az anekdota térben elénk tolja a dolgokat, belépteti őket az életünkbe. […] A dolgok jelenvalóvá tételének igazi módja az, ha őket a saját terünkben (nem pedig magunkat az övékben) jelenítjük meg. Erre csak az anekdota képes. Az ekként megjelenített dolgok nem tűrnek semmilyen közvetítő konstrukciót »nagy összefüggésekből«. […] Nem mi helyezkedünk beléjük: ők lépnek a mi életünkbe” (I°, 2), lásd: Walter Benjamin, Das Passagen-Werk (Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1983), 2: 1014‒1015. |
| 6 | Nyersfordításban: „Van egy fiam, öt éves, / arca bájos, üde látvány, / tagjait a szépség formáiba öntötték, / és odaadóan szeret engem. // Egy reggel száraz sétánkat róttuk épp, / csendes házunk ott volt előttünk, / és szakadozott beszélgetést folytattunk, / ahogy szoktuk. // Gondolataim korábbi örömök körül cikáztak; / Kilve gyönyörű partjára gondoltam, / örömteli otthonomra, amikor a tavasz kezdődött, / egy hosszú, hosszú évvel előbb. // Oly nap volt, hogy képes voltam / egyre csak gondolni, és gondolni, és újra gondolni; / annyi örömet találva ebben, / hogy nem éreztem semmi fájdalmat. // Mellettem volt fiam, oly karcsú / és szép a falusi ruhájában! / S gyakorta beszéltem hozzá / teljes tétlenségben. // A barikák csinos versenyt futottak; / a reggeli nap fényesen és melegen sütött; / »Kilve«, mondtam, »kellemes hely volt, / és Liswyn tanya is az.” |
| 7 | Wordsworth 1843-as jegyzete szerint a vers Angliában, a Somerset megyei Alfoxdenben született. Kilve egy közeli kisfalu neve, Liswyn pedig a Wye folyó egyik éles kanyarulatánál fekvő walesi falura, Llyswenre utal, ahol Wordsworth barátja, John Thelwall alakított ki menedékül szolgáló lakhelyet akkoriban (Brett és Jones, „Notes to the Poems”, in Lyrical Ballads, 274). |
| 8 | Nyersfordításban: „»Kisfiam, melyiket kedveled jobban,« / szóltam és megfogtam a karjánál, / »Kilve gyönyörű partjánál lévő otthonunkat, / vagy az ittenit Liswyn tanyán? // S mondd, hol lennél inkább«, / szóltam és tartottam karjánál fogva, / »Kilve sima fövenyénél a zöld tenger partján, / vagy itt Liswyn tanyán?« // Gondtalanul rám nézett, / miközben tovább tartottam karjánál fogva, / és azt mondta: »Kilve-nél inkább volnék, / mint itt Liswyn tanyán.«” |
| 9 | Nyersfordításban: „»Kis Edward, mondd már, miért; / Ki Edwardom, áruld el, miért«; / »Nem tudom megmondani, fogalmam sincs«, / »Hát, ez elég fura«, mondtam. // »Hiszen annyi erdő van itt és zöld domb, meleg; / kell hogy legyen valami oka, / miért cserélnéd édes Liswyn tanyát / Kilve-re a zöld tenger partján.« // Erre fiam, oly szép és karcsú, / lehorgasztotta fejét, nem is válaszolt; / és ötször mondtam neki, / »Miért? Edward, mondd, miért?« // Felemelte fejét, látható volt a közelben ‒ / elkapta tekintetét, tisztán látta ‒ / a háztetőn, fényesen ragyogva, / egy széles, aranyozott szélkakas. // Akkor a fiú megnyitotta nyelvét, / és ekként felelt nekem; / »Kilve-nél nem volt szélkakas, / hát ez az ok, hogy miért.«” |
| 10 | Nyersfordításban: „Ó, drága, drága fiú! szívem / sosem áhítana jobb leckét, / bárcsak a századát is taníthatnám annak, / amit tőled tanulok.” |
| 11 | Ebből az értelmezésből indul ki Don Bialostosky pszichoanalitikus olvasata: Don H. Bialostosky, „Narrative Irony and the Pleasure Principle in ’Anecdote for Fathers’ and ’We Are Seven’”, The Journal of English and Germanic Philology 81.2 (1982/április): 233. |
| 12 | Wordsworth műve ennyiben Rousseau Vallomásainak Marion-epizódját, az ifjú Jean-Jacques alkalmi hazugságát (a cselédlány elleni hamis vádját) idézi. Az epizód és a későbbi önmentő kommentár sokrétű elemzését, a hazugság pillanatnyi fikcióként s ennyiben teljességgel ártatlan kijelentésként való értelmezését lásd: Paul de Man, „Mentegetőzések (Vallomások)”, in Az olvasás allegóriái: figurális nyelv Rousseau, Nietzsche, Rilke és Proust műveiben, ford. Fogarasi György (Budapest: Magvető, 2006), 323‒349. |
| 13 | Itt vitában állok Bialostoskyval, aki szerint a fiú még nem hazudhatott ezen a ponton, ezért nem lehet oka szégyenkezni (Bialostosky, „Narrative Irony”, 232). |
| 14 | Idézi Brett és Jones, „Notes to the Poems”, 273. Lásd ehhez még: Roderick McGillis, „’He Lies Like a Little Devil’: Wordsworth’s ’Anecdote for Fathers’ 1798 to 1845”, English Studies in Canada 10.1 (1984/március): 50‒61. Ettől alapvetően eltérő, politikai kontextust sejt Wordsworth figurális beszéd iránti érdeklődése mögött John Bugg, aki a felségárulás vagy lázadás megelőzése érdekében a gyülekezést és nyilvános politikai véleménynyilvánítást korlátozó 1795-ös törvények (Treason Act, Seditious Meetings Act) felől magyarázza a jelenetet és azon keresztül azt, hogy miért foglalkoztatta Wordsworthöt ekkoriban „a megkerülő beszéd »művészetének» felszabadító ereje”, lásd: John Bugg, Five Long Winters: The Trial of British Romanticism (Stanford: Stanford University Press, 2014), 160. |
| 15 | Kaiszareiai Euszébiosz, Praeparatio Evangelica, VI, 5, idézi Brett és Jones, „Notes to the Poems”, 273. |
| 16 | Ezzel egybehangzik Cynthia Chase értelmezése: „A jelenet azt viszi színre, hogyan válik az igazság utáni kérdezés […] gyakorlatilag hazugságra vagy fikcióra kényszerítéssé.” Lásd: Cynthia Chase, „’Anecdote for Fathers’: The Scene of Interpretation in Freud and Wordsworth”, in Textual Analysis: Some Readers Reading, szerk. Mary Ann Caws (New York: MLA, 1986), 184. |
| 17 | Chase, „’Anecdote for Fathers’”, 183. |
| 18 | William Wordsworth, The Prelude: 1799, 1805, 1850, szerk. Jonathan Wordsworth, M. H. Abrams és Stephen Gill (New York és London: Norton, 1979), 170, 172. (Nyersfordításban: „későbbi korunk e hatalmas munkásai, / kik széles országúttal hidalták át / a jövő szertelen káoszát, / parancsukhoz szelídítve; akiknek megvan a technikájuk / a könyvek és dolgok irányítására, arra, hogyan hassanak velük / finoman a gyermeki elmére, ahogy a nap / a virágra; fiatalságunk tanítói, / készségeink vezetői, őrei, / munkálkodásunk követői, éber férfiak, / az idő kiszipolyozásában jártasak, / bölcsek, kik nagy előrelátásukban uralnának / minden véletlent, és az általuk elképzelt / úthoz kötnének le minket, / mint a kínpadok ‒ mikor tanítják már meg nekik, / hogy a világ okoskodástól mentes haladásában / egy bölcsebb szellem munkálkodik értünk, / egy jobb szem, mint az övék, ránk tékozolva / áldásait, és azt figyelve, mi jó nekünk, / még legterméketlenebbnek tűnő óráinkban is?”) |
| 19 | Wordsworth levelezését idézi: Brett és Jones, „Notes to the Poems”, 273. |
| 20 | Chase megfogalmazásában: „amit a gyerek tanít az apának, az az, hogy az apa hazudni tanít” (Chase, „’Anecdote for Fathers’”, 185). |