Kísértet, elmélet: Coleridge és Luther

 
Pascale Ogier: Szeretnék kérdezni Öntől valamit. Hisz a fantomokban?
Jacques Derrida: Nem tudom. Nehéz kérdés. Először is, egy fantomtól kérdezi, hogy hisz-e a fantomokban.
(Ghost Dance, 1983, r. Ken McMullen)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nehéz anélkül gondolni a reformációra és annak örökségére,1 hogy ne gondolnánk egy kezdeti formációra, vagy általában a formára, és mindarra, amit a formáról épp a reformáció kritikai hagyománya mond nekünk. Mert semmiféle reformáció ‒ át- vagy visszaalakulás (vagy -alakítás) ‒ nem gondolható el valamely előzetes alak nélkül, melynek minimális formában már kialakultnak kell lennie ahhoz, hogy később magától, avagy valamely kényszerítő erő vagy konok ellenállás hatására át- vagy visszaalakulhasson. De mi egy alak minimális formája? És különösen mi a történelemi alakoké, alakzatoké vagy alakulatoké, amilyen egy korszak, egy helyszín, egy mozgalom, egy neves történelmi személyiség (akit olykor történelemformálónak, s ezért nagy formátumúnak nevezünk), vagy épp egy átlagember, egy névtelen, akit sokadmagával gyakran katonai alakzatokban masíroztat a történelem? S mi a minimális formája a társadalmi formációknak, a politikai berendezkedéseknek, vagy épp az azok vázát adó intézményeknek, például a vallás intézményesült formáinak, nem csupán épületekben testet öltő szervezeteket értve ide, hanem minden olyan rituális gyakorlatot is, amely írott vagy íratlan és többé-kevésbé stabil forgatókönyvek alapján, bizonyos rendszerességgel részt vesz egy ismétlés általi örökítésben? Van-e forma mindezen intézményeken túl, az intézményesülés előtt? Létezik-e intézményen kívüli forma vagy forma nélküli gyakorlat?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbi elemzésben az angol romantikus költő, kritikus és exegéta, Samuel Taylor Coleridge kísértetelméletéről lesz szó, és arról a legenda szerint Lutherrel megesett incidensről, melyet maga Coleridge az elmélet illusztratív felvezetéseként elevenít fel, amikor elmeséli, hogy az emésztési, alvási és persze teológiai, s konkrétan fordítási gondoktól elgyötört Luther hogyan is vágta wartburgi fogsága idején tintatartóját az ördöghöz. Luther példaszerű esete és az annak nyomán körvonalazódó kísértetelmélet kínálhat néhány kritikai szempontot a formával (a forma formálódásával és reformációjával) kapcsolatos fenti kérdésekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezekről Coleridge 1809-ben egy hosszabb fejtegetés során, A barát (The Friend) című folyóiratának 8. számában ír.2 Az 1812-es újraközléskor érintetlenül hagyott esszét („Essay V”) a szerző a folyóirat 1818-as újrakiadásának alkalmával ‒ a szövegrészek témájára és funkciójára tekintettel ‒ három külön esszére bontotta, melyek a Pihenőhely (The Landing-Place) című esszésorozat első ciklusának elejére kerültek.3 Az esszésorozat, amint a címe is mutatja, könnyed kikapcsolódást ígér: anekdotikus példák és lendületes elmélkedések segítségével próbálja ellazítani a korábbi cikkek erőpróbáiban megfáradt olvasót, felkészítve őt a további szellemi próbatételekre. A cím magyarázataként maga Coleridge a lépcsősorok közti pihenők képét idézi, ahonnan vissza- és előrepillanthatunk a megtett és az előttünk álló útra (LP, 148‒149).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mielőtt a harmadik esszében vázolná kísértetelméletét, Coleridge a másodikban részletes elemző leírását adja Luther legendás látomásának és dühkitörésének, mely egyszerre hivatott megalapozni és szemléltetni a későbbi elméleti vázlatot. A kísértetjárás témaköre azonban már az esszéciklus nyitódarabjában megjelenik, az első esszében ugyanis Coleridge bevezetésül egy átfogó történelmi képletet kínál megfontolásra.
 
1 Ez a tanulmány előadásként hangzott el A reformáció aktualitásai című kolozsvári konferencián 2017. március 18-án. Korai változata 2010. november 5-én A kulturális különbözőség esélyei – a határtalan vendégszeretet etikája, poétikája és politikája című pécsi konferencián szerepelt.
2 Samuel Taylor Coleridge, „Essay V”, The Friend 8, 1809. október 5., 114‒128.
3 Samuel Taylor Coleridge, „The Landing-Place” (1818), in The Collected Works of Samuel Taylor Coleridge: The Friend, szerk. Barbara E. Rooke (Princeton: Princeton University Press, 1969), 127‒162, a továbbiakban: LP. Az 1809-es és az 1818-as kiadások különbségéről lásd: Earl Leslie Griggs,The Friend: 1809 and 1818 Editions”, Modern Philology, 35.4 (1938/május), 36‒73. Az eredeti esszé széttagolásának lehetséges politikai vetületéről lásd: Timár Andrea, A Modern Coleridge: Cultivation, Addiction, Habits (Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2015), 103‒104.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave