Zilahy Károly Petőfi-életrajza, annak ellenére, hogy 1864-ben született, kifejezetten illeszkedik a romantikus zseni alakját familiarizáló életrajzírói tendenciába. Kínálja magát tehát az olvasat, hogy Petőfi megszemélyesítésének alakzatait keressük: Zilahy életrajzát a Byronról szóló anekdotikus életrajzok, pontosabban azok Petrichevich Horváth Lázár által magyar nyelvre átültetett életrajzi kompilációja tükrében olvasva.

 

 

Petrichevich Horváth Lázár életrajza 1842-ben jelent meg a Byron lord élete és munkái című, háromrészes kötetsorozat első darabjaként, Széchenyi Istvánnak ajánlva. Noha tudható, hogy négy-öt évvel korábban már közölt belőle részleteket a Regélő és a Rajzolatok a társas élet és divatvilágból című folyóiratok hasábjain, illetve egy lábjegyzet arról árulkodik, hogy bizonyos részlete már 1835-ben elkészült.2 A 169 oldalas, 10 fejezetre osztott, Byron-portréval díszített kötet az angol nyelvű Byron-életrajzok magyarra fordított kompilációja. Petrichevich ismerte a szigetországi Byron-földolgozásokat, hiszen többek között Thomas Medwin, William Parry, Samuel Egerton Brydges vagy J. W. Lake munkáira utalt, de a Rousseau-val való párhuzamok alapján John Watkins Byron-értelemzését is olvashatta. A legtöbbet mégis a Byron kéziratait megöröklő, majd jelentős részét tűzre vető Thomas Moore Letters and Journals of Lord Byron (1830) című kiadványából emelt át, mely – a közölt magándokumentumok ellenére – a diszkrét és apologetikus életrajzok közé tartozik, hiszen sok tekintetben inkább csillapítani igyekezett a szenzációra éhes olvasóközönséget, és a kicsapongó szexuális életéről ismert költő kevésbé botrányos oldalát mutatta be.3

 

 

Érdekes cenzúratörténeti adalékok a szerző könyve ügyében megfogalmazott, Kelemen Mórhoz intézett ironikusan panaszos levelei, melyekből kiderül, hogy mindössze 555 előfizetőt szerzett könyvének. (Noha mint a Vasárnapi Ujság 1866-os cikkéből kiderül, a könyv később igen népszerű lett.)6

 

 

Figyelemre méltó, hogy Zilahy krónikának, illetve kronológiának nevezi munkáját. Nem alaptalanul, hiszen a (tudományos szempontból releváns) célkitűzése elsősorban a Petőfivel kapcsolatos adatok szintézisszerű összegyűjtése és összerendezése volt, olykor szó szerinti (jelöletlen) idézeteken keresztül. Ebből a szempontból alapos munkát végzett, hiszen valamennyi elérhető életrajzi munkát, publikált forrást és újságcikket földolgozott a legapróbb részletekre kiterjedően. Emellett Vörösmarty László, Szeberényi Lajos, Sárkány János, Lisznyai, Jókai, Vahot Imre és Petőfi István szóbeli segítségére is támaszkodott. Sőt, Szendrey Júliával is átolvastatta a kész kompilációt, aki jó néhány ténybeli vagy szövegértelmezési kérdésben korrigálta a munkát.9