C) „nyújtani kellett a tésztát…” (Narratológiai észrevételek)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tekintettel a regény általános elfeledettségére, célszerű lehet röviden ismertetni a tizenöt fejezetre tagolt cselekményt. A mű kezdetén, 1842. december 23-án Varga László színtársulata Fehérvárról Kecskemétre költözik, ahol Szigligeti Ede Rózsa című darabját készülnek játszani. A Borostyán művésznéven színészkedő Petőfi elmarad a többiektől, és csak pár nappal később, december 27-én érkezik meg gyalog Kecskemétre, a költözés során azonban elveszíti a szükséges kellékeket és jelmezeket a társulat adósságai miatt. A megérkezés után rövid ideig lábadozik, majd elvállalja, hogy január elsejéig – közösségi adományokból, sok munkával és leleményességgel – megszervezi a színház fölállítását. A költő egy komor és sötét szobát talál magának szállásul, itt alkotja meg lázas pipázás közben Jövendölés című költeményét. A színházszervezés gondjai, alkotói tevékenysége és szorgalmas önművelése mellett megismerkedik szállásadója, özvegy Dudás Mihályné és szépséges lánya, Eszter történetével. A három fejezetben elnyúló családi história pontos részleteit barátja, Színi László meséli el egy hosszú-hosszú betéttörténeten belül egy névnapi mulatság után, melyen Petőfi – kedélyingadozásának megfelelően – elszavalja Felköszöntés és Disznótorban című verseit is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A családtörténet (nagyon röviden) úgy foglalható össze, hogy az iszákos, ellustuló, majd egy kudarcos kincskereső kalandba keveredő családapa, Dudás Mihály halála után az özvegy teljesen kiszolgáltatottá válik a birtokukat fölvásárló, Kánya Menyhért nevű dilettáns tudósnak. Kánya szemet vet Dudás Mihályné lányára, Eszterre, s mivel az özvegy visszautasítja a lányhoz való közeledését, kilakoltatással zsarolja a családot. Azonban Petőfi csellel kiszabadítja Esztert a sarlatán karmai közül: megvásároltat a professzorral egy Mátyás korabeli kódexnek föltüntetett értéktelen iratcsomót, melynek árából az özvegy ki tudja fizetni az adósságait. Eszter jövőjét biztosítandó, a költő – saját érzéseit félretéve – kölcsönös vonzalmat ébreszt Színi László és a lány között, akik rövidesen jegyesek is lesznek. 1843. január elsején sikerül színpadra állítani Szigligeti darabját, melyben Borostyán megbukik, mert lámpalázasnak bizonyul.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kudarcot követően (ideiglenesen) lemond színészi álmairól, Pestre utazik, s elviszi kéziratait Vörösmartynak, akinek Pönögei Kis Pál néven mutatkozik be, mintha pusztán Petőfi megbízottja volna. A verseiért kapott pénzzel a zsebében mégis visszatér a színházhoz, Pozsonyban próbál szerencsét, de nem teljesülnek számításai: Lisznyai Kálmán segíti ki nyomorúságos helyzetéből, bemutatva őt Vachott Sándornak is. Az új kapcsolatainak köszönhetően Pestre költözik, ahol fordítói munkákból él, s fölfedi magát Vörösmarty előtt. Hiába rendeződik az élete, újra otthagyja Pestet, s megint színésznek áll Debrecenben, ahol ismét nyomorogni kényszerül. Mindeközben Kánya féltékenységből (egy tüsszögést kiváltó por segítségével) megbuktatja a színpadon a Lear királyt alakító Színit, Eszter kedvesét. Később rájön, hogy átverték a kódexszel, ezért bepereli Dudás Mihálynét, ám a kilakoltatás előtt még újra egyezkedni próbál Eszter kezéről. Az utolsó zsarolási kísérletkor toppan be Borostyán és barátja Dudás Mihálynéhoz, bejelentve, hogy időközben megoldották az ügyet: az adósságot elrendezték, Kánya Menyhértet pedig beperelték erőszakos sanyargatás vádjával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regényvégi utolsó párbeszédből azt is megtudjuk, hogy a debreceni nyomor és a kecskeméti jelenet között eltelt (elliptikusan, tömörítve és retrospektíven bemutatott) időben a két barát jelentős sikereket ért el: Színi megszerezte a térség egyik legtekintélyesebb nótáriusi állását, Borostyán pedig az ország leghíresebb költőjévé vált. A zárójelenetben az örömtől kicsattanó Petőfi elszaval egy részletet Dínomdánom című verséből Eszter és Színi lakodalmán.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

*
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint látható, a regény egy fikciós életrajzi narratívából áll, amely több életrajzi kérdésben ténybelileg is egészen pontatlan, s amelyet – természetesen – kitalált események is színesítenek, különösen a kecskeméti jelenetek alatt. Másrészt a mű egy regényen végighúzódó fikciós családtörténeti szálon fut, melynek előzményeiről egy három fejezetet kitevő, a kerettörténethez csak lazán kapcsolódó betéttörténetből értesülünk. A fikciós családtörténeti narratíva az özvegyasszony és lánya történetét, egzisztenciális ellehetetlenülését, majd megmenekülését; míg a fikciós életrajzi narratíva Petőfi színészi küzdelmeit, kudarcát s híres költővé válását beszéli el. Az irodalmi életrajziságot és az irodalmi fikciót Petőfi személye kapcsolja össze: ő lép be Dudásék világába, s menti meg (fiktív barátjával) a bajba került családot, mialatt híres költő válik belőle.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen ám, csakhogy a bevezetőben ismertetett, Szokoly számára elérhető, a költő színészkarrierjét dokumentáló korabeli források és szakmunkák alapján úgy tűnik, nem is lett volna lehetőség egy ennél „hitelesebb”, Petőfi (kecskeméti) színészkalandjait bemutató nagyobb epikai mű megírására. Legalábbis egy efféle projekt komoly, önálló kutatómunkát igényelt volna, mely eljárás később is idegen maradt a szerző rendkívül termékeny (irodalmi) írásmódszerétől.1 Petőfi vándoréveinek tanúi, például Petőfi társulati kollégái, Némethy György és Szuper Károly, illetve Orlai Petrich Soma csak az 1870–80-as években publikálták részletes emlékeiket a témában. Emellett a színészi pálya rekonstruálásának kulcsfontosságú forrását, a Szabó József társulatának összetételét és repertoárját dokumentáló játékszíni zsebkönyveket is csak 1913-ban, illetve 1961-ben fedezték föl. Jellemző, hogy még Pákh Albert, a költő életét alaposan ismerő, biográfiáját megírni szándékozó közeli barát sem ismerte kellően Petőfi színészi napjait: a Vasárnapi Ujság 1862-es közleményében legalábbis a költő színésztársaihoz fordult hiteles életrajzi adatokért.2 (E források alapján 1969-ben Fekete Sándor dolgozta föl egy egész könyvben Petőfi vándorszínészi tevékenységének történetét,3 s ezt követően született csak meg a kecskeméti színészkaland „hiteles” művészi földolgozása: 1973-ban Fekete Sándor saját irodalomtörténeti kutatásaira támaszkodva készített egy – talán Szokoly regényére is emlékeztető – életrajzi komédiát Borostyán, a vándorszínész: Vidám jelenetek Petőfi életéből címen.)4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami az 1858 júliusáig elérhető biográfiákat illeti, Szokoly Gyulai Pál irodalomtörténeti-esztétikai értekezéséből (1854), Jókai Mór Tarka életben szereplő (Regény és mégsem regény alcímű) novellájából (1855) és a Vasárnapi Ujságban megjelent életrajzi esszéjéből (1856), Vahot Imre memoárjából (1856), Toldy Ferenc irodalomtörténeti kézikönyvében található írásából (1857), valamint Lonkay Antal tankönyvéből (1855) tájékozódhatott érdemben a költő színészi pályafutásáról. Ezek a munkák átfogóan, néhány szóban vagy mondatban foglalkoztak Petőfi regényben ábrázolt napjaival. A szerző természetesen szóbeli közlésekből (például Lisznyai Kálmántól) is informálódott,5 azonban az előszóból és egyéb elbeszélői megnyilatkozásokból kiderül, hogy ismerte az életrajzokat is; egy tüzetesebb vizsgálat pedig láthatóvá teszi, hogy a munkákból amennyi információt csak lehetett, akkurátusan beépített a regényébe6 – olykor a tévedéseket is. A könyv forrásbázisa a kecskeméti napokkal kapcsolatban többnyire Petőfi egzisztenciális küzdelmeit, állhatatos önfejlesztését és alkotói tevékenységét dokumentálja. Nem véletlen, hogy az itt játszódó jelenetek „biografikussága” is csak apróbb anekdotákon, információmorzsákon, a költő nagyjából7 ekkor keletkezett költeményeinek megidézésén, olvasmányélményeinek megemlítésén (Victor Hugo, Béranger, Schiller, Shakespeare, Horatius) alapszik. Petőfi alvási lehetőségei például Jókai Tarka életben fölidézett emlékei alapján lettek megírva:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemsokára megtanulta azt [Petőfi], hogy a színház lakásnak nagyon hideg, s a borostyán ollyan ostoba fa, amin semmi ennivaló nem terem. Később tréfásan beszélgeté el akkori napjairól: „Rózsa lugasokon háltam és felhőkkel takarózám,” értve alattuk a szinfali limlomokat, mik párnáját és paplanát képviselték, mikor egyéb szállás hiányában a színpadon aludt.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szokolynál többször is visszatérő motívumok ezek a festett rózsák és felhők:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] azért a pletyka másnap nem is beszélhette, hogy a legfiatalabb szinész, a ki a truppnak egyszersmind mindenese, a mult éjjel üres szobában festett rózsákon hált, s felhőkkel takaródzott […] (36)
 
[Petőfi mondja:] Lám, ha azon festett rózsákra heveredem, oly boldognak érzem magamat, mintha illatos rózsa-párnákon hintálódznám. (147)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jókai pályakezdő festőként való megemlítése is az író 1855-ös visszaemlékezéseiből (és Gyulai életrajzából) származhat. Ahogy a már idézett, előszóban olvasható Romulus–Petőfi hasonlat is elsőként Jókainál fordul elő.9 Érdekes, hogy a regény egyik kulcsmotívuma éppen Vahot Imrénél olvasható először, hiszen ő írt egy bizonyos könyvről, melyet Petőfi a valóságosnál értékesebbnek állított be anyagi problémáinak ideiglenes rendezése végett.10 (Gyulai egyébként – maga is fölismerve a motívumot – kétségbe vonta a história hitelességét.)11

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szokoly az előszóban nem említi, azonban Petőfi Borostyán álnevéről (közvetetten vagy közvetlenül) Toldy Ferenc – Gyulai, Petőfi István és főként Orlai beszámolói alapján készített – munkájából tudhatott, ahogy a vándortársulat Kecskemétre érkezésének karácsonyra eső időpontjáról is az irodalomtörténész adott téves ismertetést.12 Feltételezhető, hogy Szigligeti Ede darabja is Toldy munkájának hatására került a regénybe – történetileg teljesen alaptalanul. Aligha bizonyítható, de az ihletet talán a Petőfi utáni kutakodáskor szerezhette a szerző, hiszen az 1857-es kézikönyv Petőfi-életrajzának ismertetése előtt a Rózsa című – a korban nemigen játszott – drámából közölt mutatványt, mely így a könyvben éppen azon az oldalon ér véget, ahol a Petőfi-biográfia elkezdődik.13

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regény pesti, pozsonyi és debreceni jelenetei már erősebben támaszkodhattak a korabeli életrajzokra, olykor szókincsbeli hasonlóságokat is mutatva. Bár tudható, hogy Szokoly a költő Vörösmartyval és Bajzával való megismerkedésének történetét például Lisznyai szóbeli közlése alapján örökítette meg,14 a regényben közölt változat mégis leginkább Toldy Ferenc (Gyulaiétól apró részletekben különböző) életrajzához közelít. Érdekesebbek azonban a korábbi életrajzoktól való eltérések:15 a fiatal költő (Bajza helyett) Vörösmartynak mutatkozik be álnéven, s a narrátor – Gyulai Pál „iszonyodását” kiváltva – a kortárs irodalmi viszonyokra vonatkozó, kritikaellenes kontextusban tálalja Vörösmartyék (túlzóan ábrázolt) lelkesedését az ifjú költő iránt.16
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a valódi nagyság, mely nem félti saját dicsőségét; tündöklő nap, mely a ragyogó csillagok mellett még jobban feltünik, s rátok gondolva, nagy szellemek! mindig eszembe jutnak napjaink romboló démonai, ama bősz kritikus had, mely a bitorlott bakóbárddal, miután a jobbak bírószéke ellen el nem itélheti, legalább nyakát igyekszik szegni a valódi tehetségnek, s fennen kürtöli, hogy az ész, az esztetika törvénye szerint, melyhez épen annyit ért, mint cigányhóhér a korpus juriszhoz, – küldé áldozatát a semmiségbe. (179)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regény a továbbiakban nem tér el Gyulai Pál életrajzától: a kritikus által néhány sorban megírt Lisznyaival való pozsonyi találkozást párbeszédes jelenetté formálja (183–192), míg Petőfi Debrecenben töltött viszontagságos napjait szintén sűrítve,17 az általa olvasott forrásokra közvetetten hivatkozva meséli el. (193)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regény életrajzi vonatkozású része a debreceni szegénység leírásakor éri el tetőpontját, illeszkedve a párhuzamosan zajló fiktív történethez is, amelyben ez idő alatt Színi megbukik a színpadon, valamint Kánya rájön az átverésre, s a mit sem sejtő özvegytől követeli a könyv árának visszatérítését. Ez az utolsó előtti mozzanat, amely Petőfi életrajzához kapcsolódik, a biografikus szálat Petőfi híres költővé válása (pontosabban annak utalásszerű és retrospektív említése) zárja le a regény végén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyulai Pál szerint Szokoly fikciót és valóságot vegyítő eljárása töredezett regényszerkezetet eredményezett; vagyis koherensebb munka született volna, ha Szokoly választ a kecskeméti narratíva és az életrajzot szorosabban követő pesti, pozsonyi, debreceni jelenetek között.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Teljességgel nem értjük, hogy mi szükség volt rajzolnia Petőfi pozsonyi és pesti napjait is, hiszen a „történtek kerekdedsége,” ugy kívánta volna, hogy a kecskeméti napokon bevégződjék az egész. Azonban, a mint már megjegyeztük, Szokoly nem akar lemondani az életiró teljessége- és hitelességéről. Kár, hogy az egész műben oly kevés az adat, s a mi van is nagy részt valótlan vagy ferde, s igy a követelt „való alap” nagyon parányivá olvad le.18
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kritikusnak abban kétségtelenül igaza volt, hogy a költő kecskeméti színházi kudarcával a regény egyik (Petőfi színházi életét ábrázoló) központi problémája megoldódik. Azonban azzal mintha nem számolna, hogy ha ott végződne a regény, a Petőfi-szál és a Dudás-féle családtörténet is meglehetősen nyugtalanító ponton zárult volna le. A családtörténet lezárása morális szempontból maradt volna föloldatlan, hiszen a bonyodalom megoldását az jelentette volna, hogy a költő csalással, hazugsággal, megtévesztéssel segíti ki Dudásékat. A Petőfi-szál talán lekerekíthető lett volna egy nyitott zárlattal, amely a színházi álmok (nem végleges) szertefoszlásával s Petőfi Pestre indulásával végződik, közvetetten utalva arra, hogy a fiatal költő ezt követően találkozott Vörösmartyval és Bajzával; de sokkal hatásosabb befejezésnek kínálkozott a debreceni szegénységgel (és a híres költővé válással) befejezni az életrajzot, hiszen az életrajzírók a költő színészként töltött napjait szintén ebben a narratív sémában, a művészi beérkezés utáni perspektívából, az országos hírnév előtti életszakaszként ábrázolták korábban. Ebben a narratív összefüggésrendszerben egy olyan életrajzi konstrukció mutatkozik meg, amely a költő pápai diákéveinek lezárulásával (a fehérvári és kecskeméti színészkedéssel) kezdődik, s a debreceni nyomorral ér véget. Ez egyszersmind fordulópontot is jelent az életrajzban, hiszen Petőfi a cívisvárosból indul gyalog Pestre, ahol Vörösmarty közbenjárására megjelenik az országos dicsőséget hozó első kötete. Egy korábbi fejezetben bemutattuk, hogy az életrajzírók közül elsőként éppen Gyulai interpretálta – Petőfi költészetének, például az Egy telem Debrecenben című versének hatására – a színészkarriert lezáró debreceni napokat ebben a történeti keretben, melynek jellegzetes motívuma a pályakezdő nyomor és a későbbi országos hírnév szembeállítása volt. Jókai már egészen lakonikusan foglalta össze ezt az életszakasszá sűrűsödött időszakot a Vasárnapi Ujságba írt 1856-os életrajzában.19

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szokoly tehát ezt az érintetlenül hagyott biografikus keretet (ha úgy tetszik: fabulát) egészítette ki irodalmi fikcióval, hogy valamivel pótolja az egzakt információk hiánya miatt keletkező „üres hézagokat”. (2) Így mintha a művészregényekre, színházregényekre emlékeztető Petőfi-történetet egy átlagos, korabeli lapokban közölt, egészen eltérő témájú beszéllyel kísérelte volna meg összedolgozni. Tehát Gyulainak igaza volt abban, hogy a fikciós regény „nem akar lemondani az életiró teljessége- és hitelességéről”,20 hiszen a híres költővé válás átfogó történetét mesélte el, még ha ehhez nem is volt kellő életrajzi tudása. Ebből természetesen nem következik, hogy Petőfi sikertörténete „eleve adottnak”, a regénynarrációhoz képest elsődlegesnek, s nem egy retorikai konstrukciónak volna tekintendő. A probléma inkább úgy ragadható meg, hogy a Petőfi fikciós életrajzát ígérő narráció gyakran fölfüggeszti a fikciós életrajzi olvasat lehetőségét, illetve visszaél és szembemegy a saját maga által generált olvasói elvárásokkal. Ennek ékes példája az előbb ismertetett cselekménybonyolítási kényszert túlhajtó, Dudásék családtörténetét elmesélő betéttörténet. Hiába nyeri el a regényegészben betöltött előzménytörténeti funkcióját, ha elbeszéli Dudás Mihály szűrszabó szüleinek (!) körülményes egymásra találását és háztartásbéli gyarapodását; a fiú fölcseperedését, családalapítását, majd egy rossz barát miatti eltunyulását; babonás és álmodozó hajlamainak kialakulását, valamint léha életvitele miatti lesüllyedését; végül a tragikomikus, sikertelen kincskereső kaland utáni teljes leépülést, s az özvegy egzisztenciális ellehetetlenülését is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az összesen mindössze 211 oldalas regényben nem lehetett észrevétlenül elrejteni ezt a 46 oldalas, összefüggő, szervetlen szövegbeágyazást. A Dudás-féle fiktív családtörténet még leköthette az olvasó figyelmét, hiszen a címszereplő Petőfi is szerepel benne, s aktív alakítója a történéseknek; azonban az aránytalanul hosszú intradiegézis hosszasan nélkülözi a címben és előszóban bejelentett főhőst. Emiatt a regény fő érdekeltségét jelentő Petőfi-karakter kikerül a cselekmény centrumából, s a családtörténeti szál dominál az életrajzi narratíva kárára. Adaptációelméleti szóhasználattal azt lehetne mondani, hogy a regény paratextusai azt ígérik, hogy ha nem is az életrajzot szorosan és hűen követő transzpozícióban, de legalább a „hűség kedvéért” szerkezeti változtatásokat eszközlő szabad adaptációban, esetleg tudatos eltéréseket mutató, de összeségében a pálya vázát tükröző egyéni interpretációban dolgozza föl Petőfi irodalmi beérkezését. Ehhez képest – a komponálási aránytalanságok miatt – úgy tűnik, Petőfi jelenléte inkább kölcsönzésként működik: tehát puszta ürügyként és ötletbányaként funkcionál a regényben.21 Gyulai is egy ponton mintha ezt kifogásolta volna a kritikájában:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egész regényke megtörténhetett volna Petőfi nélkül is. Színésztársa Színi egyedül sokkal jobban rászedhette volna Kánya tanár uramat, inkább is illett volna hozzá, így már azért is inkább sikerült volna a mű, mert legfeljebb egy pár íves beszélyre olvad le s a forma a tárgyhoz mért lesz vala. Azonban Szokolynak nyújtani kellett a tésztát, mert meg akart felelni a címnek: „Petőfi életéből.” […] Ha már irórul akar beszélyt írni, tegye legalább szükséges személylyé s jellemezze úgy, a mint életéből és munkáiból ismerjük.22
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerencsétlen cselekménybonyolítás pontos indítékait nehéz megmagyarázni, inkább csak találgatni lehet. Jól látható, hogy egy „tisztán” Petőfi befutását ábrázoló történet elbeszélése – életrajzi információk híján – szinte lehetetlen feladat lett volna Szokoly számára. Emellett nehéz másra gondolni, és Gyulai fenti megjegyzése is azt erősíti, hogy terjedelmi okok is közrejátszhattak; vagyis Szokoly a témája sajátosságait figyelmen kívül hagyva ab ovo regény volumenű munkát (Gyulai szavaival: „regénykét”) akart írni. Ezt erősíti a mű előzményének tekinthető, Magyar Néplapban közölt, a költő Vörösmartyval és Lisznyaival való találkozásáról szóló beszély is, amely még nem ambicionálta a regénnyi terjedelmet; s nem is lehet véletlen, hogy Szokoly ekkor még kifejezetten az elbeszélése hitelességét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a lejegyzett történet a költő közeli barátjától, Lisznyaitól származik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt hiszem, minden egyes sor, mely a nagy költőről valódisággal bir, szent reliquia az ő emlékéből, mit szeretettel, tisztelettel fogunk őrizni, s az indított reá, hogy azt mit egyik legjobb barátjának szájából [ti. Lisznyaitól – O. O.] hallottam róla, itt leírjam.23
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát a kitaláltságot és a szórakoztató igényeket hangsúlyozó szerzői szándék a munka terjedelmi bővülésével (és vélhetően az életrajzi információk gyors fogyatkozásával) párhuzamosan fogalmazódhatott meg. Hogy miért számítottak a terjedelmi szempontok? Egyrészt, mert az első, folytatásos megjelenéskor ki kellett töltenie a Napkelet 1858-as évfolyamának második félévét, mely feladatot az idő előrehaladtával egyre nehezebben tudta teljesíteni. A közlések gyakorisága és terjedelme is ezt tükrözi: az írások hossza az idő haladtával egyre egyenetlenebb volt, s szeptembertől – a betéttörténet megjelenése után – jelentősen ritkultak a korábban heti rendszerességű megjelenések. Ezt erősíti Szokoly korábban emlegetett közeli barátjának, Győry Vilmosnak egy 1858. szeptember 17-én kelt, Gyulai Pálhoz címzett levele, mely arról árulkodik, hogy ekkortájt Szokolynak Vachott nélkül, „folytonosan és egyedűl” kellett megküzdenie a lap körüli szerkesztési gondokkal.24 Másrészt, mert egy rövidebb terjedelmű munka erősen ingadozott volna kisregény és beszély határán,25 amely pedig már a mű kiadását, fogadtatását, az irodalmi térben való percepcióját is erősen befolyásolta volna. Akár az is előfordulhatott volna, hogy Szokoly rajzait – szükséges terjedelem hiányában – csak gyűjteményes kötetben adják ki, esetleg egyáltalán nem, s akkor rövid idővel garantáltan láthatatlanná vált volna a Bach-korszakbeli folyóiratipar novellatemetőjében. Valahogyan tehát „nyújtani kellett a tésztát”, s a „pár íves beszélyt” regény méretűvé dagasztani.
 
1 Kivételt jelentenek a kifejezetten történeti igényű munkái: Mexikó Miksa császárig: Különösen ős- és újabbkori tört. és államszervezete (fordítás német nyelvű etnográfiai és műveltségtörténeti szakmunkából, 1866), Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata (1866), Mészáros Lázár emlékiratai, Világos hőse: Jellemrajzok Görgeiről (1868)
3 Fekete 1969. Legutóbb Rajnai Edit foglalkozott Petőfi vándorszínészi próbálkozásaival. Rajnai 2014.
6 Különös a színházvezető Szabó József megjelenítése, aki a műben Varga László néven szerepel, a regény egy jóval későbbi pontján viszont egy elszórt lábjegyzet arra utal, hogy a szerző ismerte – feltehetőleg Toldy munkájából – a színházvezető valódi nevét. (187)
7 Vö. Gyulai 1862b, 165–166.
8 Jókai 1858a, 7. Kiemelés az eredetiben.
12 „Székesfejérvárra jutván, a Szabó-féle szinésztársaságba állott, melynél karácsonig (»Borostyán« név alatt) itt, a tavasz végéig pedig Kecskeméten működött, s emellett szorgalmasan űzte önmívelését.” Toldy 1857, 789–790.
13 Uo. 785–786.
15 „Pesten Bajzánál »Pönögei Kis Pál« név alatt Petőfi megbízottjaként jelenvén meg, több dalokat adott által, mint magáéit és barátjáét.” Toldy 1857, 789–790. Vö. Rajnai 2014, 17‒44.
16 Gyulai vonatkozó kritikája: Gyulai 1862b, 166.
17 Uo. 30.
20 Gyulai 1862b. Kiemelés O. O.
21 Az adaptációk itt használt tipológiájáról: Vajdovich 2006, 685.
22 Gyulai 1862b,167. Kiemelés O. O.
23 Szokoly 1857, 110. Kiemelés O. O.
24 Győry Vilmos levele Gyulai Pálhoz, Szirák, 1858. szept. 18. = GyulaiLev. I. 351.
25 Regény és novella műfaji átjárhatóságáról, irodalmi kánonhoz való viszonyaikról, formai, retorikai és prózapoétikai, mediális sajátosságaikról bővebben: Hansági 2019, 106–157.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave