B) A historikus és a költő feladata (Az előszó és a koncepció kettőssége)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Már a regény előszava fölhívja a figyelmet a regény Janus-arcúságára, hiszen ahogy azt a Politikai divatok keletkezési hátterét vizsgáló Török Lajos megállapította, tulajdonképpen két változata van.1 A regény készületeiről és politikai témájáról először 1862. augusztus 7-én adott hír a Magyar Sajtó.2 Ezt követően három mutatvány jelent meg a lapban 1862 októberében. A mutatványok vélhetően egy Emich Gusztávnál kéthetente megjelenő – Jókai megszokott, „franczia divatu tárczaregényeitől” eltérő –3 tizenkét füzetes kiadás népszerűsítését szolgálták volna. Az edíció első darabja 1862 októberétől kapható volt, azonban Jospeh Worafka pest-budai rendőrbíró a második füzet közlését meghiúsította. Jókai 1862. november 27-én jelentette be, hogy a füzetes közlés cenzurális („nem tőlem függő”) akadályok miatt lehetetlenné vált, s a teljes regényét újra kell dolgoznia. 1862 decemberében újabb mutatvány jelent meg a Magyar Sajtóban, amely azonban már egy tárcaregényes publikációs eljárást előlegezett meg, hiszen a művet a frissen alapult A Hon tárcarovata közölte teljes terjedelemben 1863 januárjától októberig. A sajtóbeli megjelenés pikantériája, hogy a regény a napi politikai hírekkel, például a Politikai szemle rovattal egy oldalon volt olvasható. A teljes mű végül könyvben is kiadásra került 1863 novemberében. Jókai állítása szerint a „parancsoló körülmények miatt” kénytelen volt bizonyos részleteket összevonni,4 emiatt az egy évvel korábban ígért hat helyett a regény mindössze négykötetnyi terjedelemben jelent meg háromféle kiadásban: „4 kötet 4 frt, csinoskötésben 5 frt, ajándék kiadás 6 frt.”5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiadás pontos körülményei igen bizonytalanok, a filológiai kutatások Jókai 1862/63-as állításait és 1894-es visszaemlékezését ellentmondásosnak találták, a szövegtörlésekre vonatkozó megjegyzéseit ez eddig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták.6 Egy Deák Ágnes által vizsgált, 1863. március idusán kelt, Verzeichniss jener innländischen Druckwerke, deren Verboth in Wirksamkeit steht [„Azon belföldi nyomtatványok jegyzéke, amelyek betiltása érvényben van”] című táblázatos kimutatás azonban igazolja, hogy Joseph Worafka pest-budai rendőrbíró valóban eljárást kezdeményezett, és meghiúsította a kényes témájú regény (második füzetének) publikálását. A műben eredetileg szerepelt volna az Egy nap melynek története van című, március 15-i eseményeket megörökítő fejezet, melyet Jókai az A ki a sorsot kényszeríti című fejezetbe dolgozott bele, vélhetően jelentősen átírva az eredeti (ismeretlen) szöveget, törölve az 1862 októberében zajló rendőrségi eljárás által kifogásolt részeket.7

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kalandos kiadási körülmények hátteréhez szolgáltat adalékot a regény előszavának alakulástörténete is. Az előszó első, Előszó a «Politikai divatok» című regényhez című változata 1862-ben jelent meg a Magyar Sajtó augusztus 31-i számában a mű előfizetési felhívása mellett, augusztus 18-i keletkezéssel. Jókai ekkor még kifejezetten a regény történelmi hitelességét és az emlékezet meghatározó szerepét hangsúlyozta:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ki ne tudná, csak másfél évtized alatt hány politikai eszme vált uralkodó divattá közöttünk; hány áldozatot és mily nagyokat vitt magával, a kiknél az több volt, mint divat, s a kik hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn azok már kimentek a divatból?
E korszakot igyekezett visszatüntetni regényem, melynek bizonyosan számos hibái között első helyet foglalhat az, hogy több munkája volt benne az emlékezetnek, mint a képzelmi erőnek.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bizonyos részletek megfelelnek ennek az intenciónak. A narrátor több helyen a visszaemlékezés aktusát imitálja, és a lehetséges áthallásokra tereli az olvasó figyelmét: „Természetesen arra sem emlékezik már nagyon sok ember, hogy miért hítták egy időben flamingóknak, akik veres tollakat viseltek.” (354) A szerző személyes élményeiből, emlékeiből konstruált regénycselekmény karakterei emblematikusságuk által jól ismert történelmi eseményeket, személyiségeket idéznek meg, annak ellenére, hogy a narrátor gyakran nem beszél nyíltan a politikailag érzékeny témákról. Ezekre inkább a disznarráció, a kihagyásos történetszövés hívja föl a figyelmet, egyfajta konszenzuális jelentésadásra, bahtyini értelemben vett beleértési tartományra,9 kommunikatív emlékezetre támaszkodva. Az elbeszélő nem említi konkrétan a forradalmat, a szabadságharcot vagy az azt követő megtorlásokat. Jelzésszerű körülírásokban és eufemizmusok formájában jelennek meg. (A ’szabadságharc’ szó például csak a később keletkezett Utóhangban szerepel.)10 Ennél többre azonban nincs szükség, hiszen az elbeszélő – az elbeszélés idejéhez képest – a történelmi perspektívából megmutatkozó közelmúltat és a kvázi-jelent meséli el. A narrátor olyan emlékezetközösséget, illetve ideális olvasót feltételez, amely ismeri és utalásokból is be tudja azonosítani a regényben elbeszélt karaktereket, közelmúltbeli eseményeket, melyek szorosan hozzátartoznak a szerző életrajzához is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1863 novemberében megjelenő, négykötetes könyvformátumú kiadásban jelent meg az Előszó második, végleges változata, mely egy utolsó bekezdéssel bővült. Ez mintha kétségessé tenné, visszavonná a korábban megfogalmazottakat, s különbséget tenne a fiktív regényirodalom és a történetírás között.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ismerős alakokat egyébiránt ne keressen e regényben az olvasó. A fényképezés szép tudomány, de nem művészet. Az életírás a historikus feladata, nem a költőé. Regényem nem élő személyeket, hanem a kort igyekezett híven visszaadni. (6)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek az elvárásnak szintén eleget tesznek a mű bizonyos részei, hiszen a cselekmény gyakran – mint az a Pusztafi-ábrázolás fogadtatása kapcsán is látható – látványosan kikezdi a korszakban tájékozott olvasók elvárásait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem egyértelmű azonban, hogy miként érvényesíthető együttesen a két szerzői intenció, azaz hogy miként választhatók el egymástól a regényben megjelenő autofikciós elemek a „tiszta” fikciótól, s hogy miként értelmezzük e kétfajta minőség viszonyát. A két Előszó érzékletesen megmutatja, hogy a regény egyszerre két prózapoétikai koncepciót vett föl. Valamikor 1862. augusztus 18–30. és 1863 novembere között,11 talán az 1862. októberi sajtórendészeti beavatkozás hatására. Ebben a kettős struktúrában a regényvilág az autobiografikusság, a fölismerhetőség és egy „erősebb” fikcionalitás között oszcillál. A valóságban megtörtént, közelmúltbeli narratíva – a feltételezett emlékezetközösség értelmezőmunkája révén – rekonstruálható volna, csakhogy a történetbeli szereplők sorsa összekuszálódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A további gondolatkísérlet a regényben jelen lévő, összegabalyodott Petőfi-szálat igyekszik kibogozni. Egy – mondjuk úgy – allegorikus értelmezés helyett, mely azt feltételezi, hogy a Petőfi-karakterek az egész regényben egyféle (például kegyeletsértő, idealizáló, deszakralizáló) jelentést hordoznak, inkább a különböző karaktereket fölépítő allúziókra és azok kontextusára koncentrál. Elsősorban a szabadságharc utáni Petőfi-diskurzus perspektívájából vizsgálódik, olykor nem annyira műértelmező, inkább diskurzuselemző igénnyel. Ahhoz hasonló nézőpontból közelíti meg a regényt, melyet Rigó László hiányolt a kritikai kiadás Pusztafi és Lávay karakterét értelmező módszertanából:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] a kötet szerkesztőjének, úgy véljük, foglalkozni kellett volna az általunk felvetett kérdésekkel is: mindenek előtt jobban megvilágítani a regény születésének körülményeit az író adott korszakbeli világnézete és a korviszonyok felől, segítségül híva a publicisztikát is.12
 
1 Török 2019, 784–785.
2 Magyar Sajtó 1862. aug. 7., 723.
3 „Nem csak azon örvendünk, hogy Jókai ismét gyakrabban ír regényt, mint a közelebbi két évben, hanem azon is, hogy a franczia divatu tárczaregény helyett, melyet nagy részt hirtelen, számról számra, szokás írni, most az angol füzetes regény módját követi, mely több időt enged a kidolgozásra.” Szépirodalmi Figyelő 1862. aug. 14., 239.
5 Pesti Napló 1863. dec. 12.
6 Szajbély 2010, 222–229. Török 2019, 782–818.
7 Az eredeti dokumentumok: Joseph Worafka rendőrigazgató feljegyzése, Pest, 1863. márc. 15. MNL OL D 191 M. kir. helytartótanács, elnöki iratok 3475.IV.B.1863. Worafka és Pálffy Móric helytartó levélváltása (1862. okt-nov.), MNL OL D 191 19 998.IV.C.1862. Idézi: Deák 2016, 19.
8 Magyar Sajtó 1862. aug. 30. Kiemelés az eredetiben.
10 A narrációról bővebben: Hansági 2014, 296–299.
11 Ahogy a változás pontos időpontja, úgy annak okai sem tisztázhatók megnyugtatóan. Török Lajos felveti annak a lehetőségét, hogy a szerző e kiegészítéssel a Gyulai Pál által megkérdőjelezett irányregény műfaji besorolást igyekezett kimozdítani, ugyanakkor közrejátszhatott a cenzúra és a rövid alkotmányos időszak utáni, ismét fojtogatóvá váló politikai légkör is. Gyulai 1862c, 317. Török 2019, 784–785.
12 Rigó 1964, 717–718.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave