d) Vituperáció (Hálátlan utókor)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Petőfiről szóló versek lényeges összetevője – a 17. századi halotti beszédek szerves részét képező1 – vituperáció retorikája. Mondanunk sem kell, hogy természetesen nem Petőfit érte feddés (licencia) a versekben, hanem az elhunyt költőt (életében vagy halála után) „sértő” személyeket. E költeményekben a szidalmazott gyakran nincs megszólítva. A lírai dikció a Petőfit megszólító alakzat teatralitására támaszkodva, harmadik személyben fogalmazza meg kendőzetlen véleményét. A jellegzetes formula szerkezetét egy Mi–Ő(k) ellentét működteti: az elhunyt költőt megelevenítő lírai én, a megszólított Petőfi és az ezt figyelemmel követő fiktív „hallgatóság” hármas közössége – szemben a Petőfi emlékezetéhez méltatlan személyekkel. Hogy mi okból érhet valakit szidalom? Két tipikus eset figyelhető meg. Az első esetben a lírai én a költő emlékezetén esett csorbát kívánja kiköszörülni: Petőfit képviselve, helyette szólva. Jellemző, hogy a legtöbb esetben egy meg nem nevezett, képzelt többséggel és képzelt (sértő) véleménnyel szemben fogalmazódik meg fölháborodás. Erre példa Tóth Kálmán már idézett, 1853-as költeménye, amely meglehetősen harciasan állt ki Petőfi védelmében: lírai ön-metaforája szerint a csalogánnyal egy bokorban daloló „leghangtalanabb madárkaként”, „holmi istentelen ajkakkal” szemben.2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tanulságos adalék Arany János Tompa Mihályhoz írott, Tóth Kálmán költeményére lehangolt iróniával reflektáló levele, amelyben a költő éppen a vers indokolatlanul militáns hangfekvésére és a lírai vitapartner(ek) fiktív voltára utal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[Tóth Kálmán] Petőfi védelmére köt kardot (…) – „csattog a foga, majd megeszi a méreg”, hogy másokat, nem tudom kiket, s nem tudom kik, Petőfihez hasonlítnak. Szegény Petőfi! Nyugodtan alhatol sírod éjében, neved élni fog örökké, Tóth K. kivívta számára a halhatatlanságot! Ne féltsük már Petőfit.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A levélrészletből látványosan megmutatkozik, hogy e vituperatív költemények már nem a nemzeti panteonizáció folyamatához kapcsolódnak, sokkal inkább irodalmi „belügyekhez”. Az 1850-es évek irodalmi-kanonizációs vitáinak és pozícióharcainak felszín alatti törésvonalait dokumentálják. Ezekben a költeményekben Petőfi emlékezete a (nemzeti panteon „alatti”) irodalmi emlékezethez kötődik. Petőfi debreceni barátja, Székely József hetyke hangütésű, Petőfi (1852) című költeménye is az eltűnt költő nevét fölhasználó, 1850-es évekbeli kánonharcok dokumentumaként olvasható. Ám ebben az esetben a lírai én már nem feltétlenül Petőfi védelmében lép föl. A vitatkozó versek azon típusához tartozik, mely inkább a Petőfi-emlékezet divatjelenségeire panaszkodik: a halála után megszaporodó követőkre, barátokra, jóakarókra, tisztelőkre.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szegény Sándor! úgy forgatják
Most aztat a te könyvedet,
Mint a gyermek apja kardját,
Mellyet ellenségtől elvett.
 
Odébb, léhütő fajankók!
Tudjátok, mi kell e kardhoz?
Biztos kéz, melly meg nem reszket,
Álljon közel a halálhoz!4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E gesztus visszafogottabb, de jellemző példája Losonczy László Visszaemlékezés Petőfire (1859) című emlékódája is, mely nem feddi meg nyíltan a Petőfi-hullámra fölülő poétákat, helyette az életében lebecsült költővel való közeli viszonyát hangsúlyozza. Losonczy László így Petőfi életének és szenvedéseinek tanúságtevőjeként jelenik meg. Kimondatlanul is azokkal szemben, akik nem becsülték az elhunytat életében vagy költői népszerűsége előtt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szegény Sándor, szegény Sándor,
Istenitnek, magasztalnak;
Bezzeg, bezzeg van most becse,
Melyet írtál, minden dalnak.
[…]
Szegény Sándor, szegény Sándor!
Nem így volt ez hajdanában,
Midőn nekem panaszkodtál,
Ott, abban a kis szobában!5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arany János egyébként olvasta Székely és Losonczy költeményét is, melyeket bírálatra sem talált alkalmasnak. A Tompa Mihályhoz írott leveléből úgy tűnik, többek között a költemények fraternizáló hangütése zavarta.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] verseit maga a költő [Losonczy] praesentálta nekem, azon kérelemmel, hogy bíráljam meg, – a mit tenni nem fogok. Van köztük hozzám s Petőfihez egy-egy, P vel nagyon komáz, ugy látszik, jó barátja volt valaha; a hozzám irott, prózaiságban vetekszik a Sz.[ékely] Józsiéval, mig stupiditásban ezt felülmulja.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vituperáció metadiszkurzív beszédmódja (s általában a Petőfiről szóló versek körüli diskurzus) fölhívja a figyelmet a sajtónyilvánosságban is megfigyelhető, Petőfi emlékezetét érő kisajátító gyakorlatokra is. Talán Tompa Mihály pontosan nem datálható, de tudvalevően a Bach-korszakban írott epigrammája ábrázolja a legszemléletesebben Petőfinek e társadalmi használatbavételét. A vers utolsó két sorában olvasható hordómetafora egy retorikai kérdésben érzékelteti a Petőfi-emlékezet visszásságait, a költő körüli fölhajtás gyarlóbb megnyilvánulásait bor alján összegyűlt üledékként, seprőént láttatva.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Élted- s verseidről beszél okos, bolond,
Jó cimborájának sok céda, bántva mond;
Üzérség, nyegleség versbe, könyvbe foglal,
Csavargó kéreget neved- s álarcoddal!…
Hirnév, halhatlanság – ha az élet megszün –
Olyanképen áll-e, mint a bor a seprün!?7
 
1 Kecskeméti 1998, 209–220.
3 Arany János Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1853. máj. 23. = AJÖM XVI. 226.
6 Arany János Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1853. máj. 23. = AJÖM XVI. 226.
7 Tompa Mihály, Epigramm-félék: Petőfi = TMÖM 386.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave