Magyar Zoltán

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Árpád-házi Margit apáca

A magyar katolikus egyház és kultúrtörténet Árpád-házi Szent Erzsébet melletti másik kiemelkedő nőalakja, Margit 1242-ben, a tatárjárás borzalmas hónapjaiban született. Ez magyarázza sok tekintetben későbbi sorsát és elhivatottságát is, hiszen szülei (IV. Béla király és Laszkarisz Mária) még születése előtt fogadalmat tettek, hogy ha lánygyermekük születik, azt Istennek ajánlva „szent apáca szüzek kezére adják”. Így nevelkedett aztán Margit előbb a már Boldog Ilona kapcsán is említett veszprémi kolostorban, majd tízéves korától a kifejezetten számára alapított, Buda és Pest között, a Duna szigetén épült domonkos rendházban. Margit rövid életének legnagyobb konfliktusát apja azon szándéka eredményezte, mikor is férjhez kívánta adni II. Ottokár cseh királyhoz a még apácává fel nem szentelt lányt – Margit azonban tartva magát szülei fogadalmához, ellenállt e tervnek. Margit gyakori aszkézisben és önsanyargatásban meggyengült teste 1270 elején adta meg magát, és a kolostor templomának szentélyében temették el. Sírja – Árpád-házi Szent Erzsébethez hasonlóan – már szinte halála napjától zarándokhellyé lett. Mindazonáltal boldoggá avatására csak 1805-ben, végső kanonizációjára pedig 1943-ban került sor. Margit kultusza a domonkos rend révén a 14–15. században Itáliában is elterjedt [lásd Tarczay 1930; Lovas 1939; Klaniczay-Klaniczay 1994; Magyar 2005. 182–196.].

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 175 7

Művelődéstörténet

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns és koncentrált előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példákat. A középkori és újabb kori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének olyan meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház és az Árpád-kor magyar szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető, hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és a művészetek minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, többek között a mondák világába. E kötet az Árpád-kor magyar és magyarországi szentjeinek középkori legendáit (11–16. század) dolgozza fel motívumindex formájában, mely klasszifikáció, tudományos rendszerezés által szembetűnőbbé válik e hagiográfiai írott hagyomány sokszínűsége, bizonyos mérvű rendszerszerűsége, nemzetközi beágyazottsága és azokon is túlmutató narratív magyar sajátosságok. A könyvet bevezető tanulmány, a források jegyzéke, valamint az index alkotja, a motívummutató mind a tárgyalt személyek, mint pedig a narratív funkciók szerinti rendszerezésben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-az-arpad-kori-szentek-legendai-motivumindex//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero