Magyar Zoltán

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex


Gellért püspök

 
SZÜLETÉS
Édesanyja éveken keresztül meddő volt, szülei könyörgésére isteni adományként született: GE II:2.
 
TÉRÍTÉS, KERESZTÉNYSÉG TERJESZTÉSE
A kereszténység terjesztése
Szent István kívánságára Magyarországon marad téríteni: GE I:2; GE II:15–18; AnjouLeg-GE:1. kép; EC:544.
Egy egész tartomány népét megkereszteli: GE II:28, 32; EC:544.
Szent Imre herceg nevelője lesz: GE II:18; Temesvari:92.26; EC:544.
 
ALÁZATOSSÁG
Remeteként mindössze gyapjas birkabőrt visel: GE I:7; GE II:38.
Ha utazik, csak egyszerű kordét használ: GE I:7; GE II:38.
Vonakodik elfogadni, hogy a kolostor apátjává válasszák; akarata ellenére mégis megválasztják: GE II:7.
Látva az általa megbüntetett vétkesek szenvedését, könyörög bocsánatukért: GE I:8; GE II:39.
 
ÖNKÍNZÁS, VEZEKLÉS, ÖNMEGTARTÓZTATÁS
Vezeklés
Hét évig remetéskedik a vadonban böjtölve és imádkozva: GE I:2; GE II:18; AnjouLeg-GE:2. kép; EC:544.
 
Önkínzás
Ciliciummal (lószőrből és gyapjúból készült vezeklőövvel) gyötri testét: GE I:7; GE II:5, 38, 57.
Gyakran korbácsolja testét: GE II:57.
Vállán hordja az erdőből a kivágott nyalábfákat (hogy szolgái munkáját megkönnyebbítse): GE I:7; GE II:38; EC:544.
 
A SZENTSÉG JELEI
Szarvastehén telepedik mellé borjával az erdőben: GE II:18; EC:544.
Egy szarvasborjú kutyaként követi mindenhová: GE:18; EC:544.
Egy sebesült farkas megy be a kunyhójába, és vele marad: GE II:19; EC:544.
 
GYÓGYÍTÁS
Sérült farkast gyógyít meg: GE I:19.
 
GONDOSKODÁS
Leprást fektet éjjelre az ágyába: GE I:7; GE II:38.
A „magyarok szimfóniája”. Megjutalmazza a szolgálót, aki énekszóval hajtja a kézimalmot: GE II:42.
 
OLTALMAZÁS
Kegyelmet eszközöl ki a királytól néhány bűnös számára: GE II:41, 43.
 
CSODÁK
Isteni rendelés folytán vihar tör ki, és a Szentföld helyett Magyarországra téríti a szent hajóját: GE II:8-15; EC:543-544.
 
BÜNTETÉS, ÁTOK, BŰNHŐDÉS
A Gellért tetemét megszentségtelenítő pogányt ördög szállja meg; saját fogaival marcangolva húsát leli halálát: GE I:16.
 
PRÓFÉCIA
Megjósolja, hogy a trónbitorló király három év múlva kard által vész majd el: GE I:12; GE II:47-48; EC:544.
Megjósolja a polgárháborút és a pogánylázadást: GE I:12; GE II:46; EC:544.
Megjövendöli leendő vértanúságát: GE I:12; GE II:48, 51.
Megjövendöli vértanúsága idejét: GE II:51.
Egyik paptársát nem áldoztatja meg, mert ő nem lesz vértanú: GE II:51.
 
A SZENT HALÁLA, FELEMELÉS, ÁTVITEL
A szent halála
Megjövendöli vértanúságát és annak időpontját: GE I:12; GE II:48, 51; EC:545.
Vértanúhalált hal. Pogány magyarok ölik meg; taligára rakják, letaszítják egy hegyfokról, majd mellét dárdával keresztülszúrják, fejét pedig egy kövön szétloccsantják: GE I:14; GE II:52; MA I:III.8; Thuroczy:67; Bonfini:2.2.150-155; EC:545; AnjouLeg-GE:6. kép.
A kőről, melyen fejét szétzúzták, a vérnyomokat hat évig nem tudják lemosni: GE II:52; Thuroczy:67; Bonfini:2.2.155; EC:545.
A vérnyomokat még a Duna áradása sem tudja lemosni: GE II:52; Thuroczy:67; Bonfini:2.2.155; EC:545.
 
Felemelés
Teste hét év után is sértetlen marad: GE I:15, 17; GE II:55.
Mikor sírját felnyitják, koporsójából csodás illat tör fel: GE II:56.
 
Átvitel
Annyi nép özönlik teteméhez, hogy csak éjjel tudnak útnak indulni vele: GE II:56.
A szekeret húzó barmok étlen-szomjan, minden nógatás nélkül maguktól mennek az új sírhely felé: GE II:56; AnjouLeg-GE:7. kép.
A hajó magától viszi át a testet a folyó túlsó partjára: GE II:56.
Megnehezedés. Amíg az evezőket el nem dobják, a szent tetemét szállító hajó nem indul meg: GE II:56.
Megnehezedés. A szent teste a maga választotta helyre megy. Az első templomban a kísérők semmiképpen nem tudják letenni a koporsót, a szent sírhelyén azonban olyan súly nehezedik rájuk, hogy kénytelenek letenni: GE II:57.
 
EREKLYE
Ruhája, amelyben megölték: GE II:56, 56, 56, 57.
Köntöse: GE II:67.
Teveszőr köpenye: GE II:57, 63.
Csuklyája: GE II:57.
Ciliciuma és korbácsa: GE II:57.
A kő, amellyel agyonsújtották: GE II:52, 57.
Szőrszálak a szakállából: GE I:16.
Vére: GE II:53, 68.
 
GELLÉRT ÉRDEMEIÉRT (A SZENT HOLTÁBAN IS SEGÍT)
A szent érdemeiért betegek gyógyulnak
Vakok látni kezdenek: GE II:56, 62.
Szembetegségben szenvedők meggyógyulnak: GE II:59, 61.
Bénák gyógyulnak meg: GE II:56, 58.
Sánták meggyógyulnak: GE II:56.
Nyomorékok meggyógyulnak: GE II:56.
Összetört és meggörbült csontú férfi gyógyul meg: GE II:60.
Erős lázban szenvedő gyógyul meg: GE II:63.
Szélütött kanonok gyógyul meg: GE II:66.
Fekélyekkel teli férfi gyógyul meg: GE II:67.
Kígyómarta gyerek gyógyul meg: GE II:64.
 
A szent érdemeiért ördög általi megszállottság múlik el
Ördög által megszállt asszony gyógyul meg: GE II:65.
 


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 175 7

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns és koncentrált előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példákat. A középkori és újabb kori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének olyan meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház és az Árpád-kor magyar szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető, hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és a művészetek minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, többek között a mondák világába. E kötet az Árpád-kor magyar és magyarországi szentjeinek középkori legendáit (11–16. század) dolgozza fel motívumindex formájában, mely klasszifikáció, tudományos rendszerezés által szembetűnőbbé válik e hagiográfiai írott hagyomány sokszínűsége, bizonyos mérvű rendszerszerűsége, nemzetközi beágyazottsága és azokon is túlmutató narratív magyar sajátosságok. A könyvet bevezető tanulmány, a források jegyzéke, valamint az index alkotja, a motívummutató mind a tárgyalt személyek, mint pedig a narratív funkciók szerinti rendszerezésben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-az-arpad-kori-szentek-legendai-motivumindex//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave