Magyar Zoltán

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

ALÁZATOSSÁG

Eltitkolás

András: Angyal siet a remete segítségére. Remetetársával megígérteti, hogy nem árulja el: AN:4.

István: A fal repedésein át titokban meglesi fia (Imre) éjjeli ájtatoskodását, de nem árulja el senkinek: EM:1; AnjouLeg-EM:1. kép. Megtiltja a szemtanúnak, hogy elárulja, imádkozásban közben látta levegőbe emelkedni: ST III:37; Bonfini:2.1.310; Temesvari:52.36.

Imre: Apja a fal hasadékán át figyeli éjjeli ájtatosságát, de senkinek nem árulja el: EM:1.

Szolgájának, aki tanúja szüzességi fogadalmának, hallgatást parancsol: EM:8, 12.

Erzsébet: A mennyei jelenésekről nem beszél, és szolgáit is erre kéri: EL IV:III.2; EL V:16.

Éjjeli buzgó ájtatosságának eltitkolása: EL IV:III.3. Angyalok látogatásának eltitkolása: EL VII:7.IX.

Ilona: Kéri az angyalokat, hogy ne hozzanak több ajándékot neki és ne árulják el eddigi látogatásaikat: HE:13. Imádkozik, hogy a stigmák ne a konvent előtt mutatkozzanak meg rajta: HE:19. Stigmáit titkolja a nővérek előtt: HE:3. Kitépi a földbe szúrt száraz ágból kihajtott vesszőt: HE:17. Kitépi a kezén, gyomorszáján és mellén nőtt fehér liliomot: HE:1, 19.

Kinga: Titkos áhítat eltitkolása: KI I:33. Megőrzött szüzessége eltitkolása: KI I:45, 45, 55, 56.

Noha szüzességben élt, mint özvegy kéri apácává szentelését a püspöktől: KI I:45, 56.

Margit: Eltitkolja, hogy beteg: MA I:I.86; MA II:I.17. Eltitkolja, hogy ciliciumot visel: MA II:VI.6, 14. Eltitkolja ostoroztatásait: MA I:I.118; MA II:I.19. Kéri a szemtanút, hogy ne árulja el, hogy az éjjeli ostorozáskor fény jelent meg a feje felett: MA II:I.14. Kéri a szemtanút, hogy ne árulják el, hogy éjjeli imájakor tűzláng jelent meg a feje felett: MA I:I.113; MA II:I.39. Eltitkolja stigmáit: MA III:26.

Elutasítja a kitüntető tisztséget

Gellért: Vonakodik elfogadni, hogy a kolostor apátjává válasszák; akarata ellenére mégis megválasztják: GE II:7.

László: Nem akarja megkoronáztatni magát: LA:4; Temesvari:14.2.3. Német-római császárrá akarják választani, de ő szerénységből elhárítja a felkérést: CP:139; Bonfini:2.4.250.

Erzsébet: Nem tűri, hogy úrnőnek szólítsák: EL IV:IV.23.

Üldöztetés

Erzsébet: Férje rokonsága kiűzi a várból; gyerekeivel disznóólban, rossz kunyhóban húzza meg magát: EL IV:III.1, 8; EL V:14; EL VI:6; EL VII:4.VII; EL VIII:22; Bonfini:2.7.315; EC:644; Radocsay:266, 343, 452 (Bártfa: Szent Erzsébet-oltár, Kassa: Szent Erzsébet-főoltár, Szmrecsány: Krisztus rokonsága-oltár).

Önként vállalt szegénység

Erzsébet: Önkéntes szegénységbe vonul: EL VII:5.IX-X, 6.II, VI, VII.

Szegényes ruhákban jár

Gellért: Remeteként mindössze gyapjas birkabőrt visel: GE I:7; GE II:38.

Erzsébet: Egyszerű, ócska ruhákat hord: EL IV:II.11-14, 24, IV.15, 25; EL V:10, 23; EL VI:8; EL VII:2.V, VIII, XII, 6.IV, VII; EL VIII:13.

Margit: Piszkos, szakadozott, foltos ruhákban jár: MA I:I.22, 64, 65, 79, 82; MA II:I.11. Ha kénytelen felvenni új ruhát, azt munkával gyorsan „megfeketíti”: MA I:I.12.

Tössi Erzsébet: Foltozott, szegényes ruhát visel: TE:4.

Szegények módjára közlekedik

Gellért: Ha utazik, csak egyszerű kordét használ: GE I:7; GE II:38.

Alantas, szolgáknak való munkát végez

Erzsébet: Napi élelmét varrással, gyapjúfonással keresi meg: EL IV:IV.11, 12, 13, 17; EL V:23; EL VII:6.VIII. Alantas munkákat végez: EL VII:6.X; Bonfini:2.7.330. Szolgái helyett is elvégzi a munkát: EL IV:IV.24-25; EL V:28; EL VIII:29; Temesvari:98.21.

Margit: Gyakran végez szolgáknak való alantas munkát (halat pucol, moslékot hord, latrinát tisztít stb.): MA I:I.24, 28, 43, 45, 47, 48, 49; MA II:I.20, 22, 24; Ransanus:XVI.9, 10.

Szegények társaságát keresi

László: A templomok előcsarnokában együtt alszik a szegényekkel: LA:6; Madas:3.1.1; 7.1.1; 10.1.2; Temesvari:14.2.3; 15.1.3; Laskai:48.2.1; 49.2.1; 50.2.2.

Erzsébet: A szegények társaságát keresi még mise alkalmával is: EC:642.

Margit: A szolgálókkal eszik a másodasztalnál: MA I:I.45.

Szegények, szolgák, zarándokok lábát mossa

István: Szegények lábát mossa: Temesvari:52.32. Zarándokok lábát mossa: ST I:20; ST III:32.

Erzsébet: Szegények, betegek lábát mossa: EL I:3; EL IV:II.22, IV.4; EL V:13, 22; EL VII:2.XII.

Margit: A szolgálók lábát mossa: MA I:I.27; MA II:I.20.

Kinga: Egy szegény fiú lábát könnyeivel mossa le, hajával szárítja meg: KI I:9.

Alázatosan engedelmeskedik másoknak

Erzsébet: Alázatosan engedelmeskedik gyóntatójának (korlátozza alamizsnálkodását): EL IV:IV.27; EL VIII:7.IV. Alázatosan tűri, hogy gyóntatója eltávolítja mellőle szeretteit (kedvelt szolgáit, másfél éves kisfiát), és hogy barátságtalan szolgákat rendel melléje: EL IV:III.12, IV.28; EL V:19, 29; EL VII:6.V, 7.IV; EL VIII:28.

Alázatosan tűri a bántást, rágalmakat

Imre, Mór püspök: Megadóan, alázatosan tűri a rágalmakat: EM:6.

Erzsébet: Alázatosan tűri férje rokonsága gyalázkodását: EL IV:III.9; EL V:18. Alázatosan tűri, hogy gyóntatója arcul üti: EL IV:III.14, 16; EL VII:7.IV.

Margit: Alázatosan tűri az apátnő szidalmait: MA I:I.111, VI.29. Alázatosan tűri társnői bántásait, sértéseit: MA I:I.47, 110, VI.24; MA II:I.24.

Alázatosan tűri a háládatlanságot

István: Alázatosan tűri, amikor alamizsnálkodás közben a tolongó szegények megtépik a szakállát: ST I:21; ST III:33; Hymn I:3.4; Temesvari:52.32; EC:497.

Erzsébet: Alázatosan tűri, hogy egy asszony, akin valaha segített, belelöki a sárba: EL IV:III.1; EL V:15; EL VII:4.VIII; EL VIII:22; Laskai:2; EC:644; Radocsay:266, 343 (Bártfa: Szent Erzsébet-oltár, Kassa: Szent Erzsébet-főoltár).

El nem követett vétkekért kér bocsánatot

László: Látva az általa megbüntetett vétkesek szenvedését, könyörög bocsánatukért: GE I:8; GE II:39.

Margit: Megsértőit megelőzve ő kér bocsánatot: MA I:I.110, VI.24; MA II:I.24. Az el nem követett bűnöket is meggyónja, bocsánatot kér értük társnőitől: MA I:I.109, 111, 112.

Nála érdemesebb személyre hívja fel a figyelmet

István: A vezeklő bűnös férfit fia (Imre) sírjához irányítja, mert érdemesebbnek tartja önmagánál: EM:17-18; Temesvari:92.34; AnjouLeg-EM:7. kép.

Öngyötrő alázatosság

Erzsébet: Kimossa a betegek által összemocskolt lepedőt: EL VIII:35. A leprások sebeit csókolgatja: EL IV:II.22; EL V:13; EL VII:2.XII. A leprások fürösztése közben iszik a fürdővízből: Laskai:108.

Ilona: Imádkozik, hogy ne történjen vele több csoda: HE:6.

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 175 7

Művelődéstörténet

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns és koncentrált előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példákat. A középkori és újabb kori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének olyan meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház és az Árpád-kor magyar szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető, hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és a művészetek minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, többek között a mondák világába. E kötet az Árpád-kor magyar és magyarországi szentjeinek középkori legendáit (11–16. század) dolgozza fel motívumindex formájában, mely klasszifikáció, tudományos rendszerezés által szembetűnőbbé válik e hagiográfiai írott hagyomány sokszínűsége, bizonyos mérvű rendszerszerűsége, nemzetközi beágyazottsága és azokon is túlmutató narratív magyar sajátosságok. A könyvet bevezető tanulmány, a források jegyzéke, valamint az index alkotja, a motívummutató mind a tárgyalt személyek, mint pedig a narratív funkciók szerinti rendszerezésben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-az-arpad-kori-szentek-legendai-motivumindex//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero