Magyar Zoltán

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Előzmények, a történelmi szituáció

A magyarság – mint a mai Európa kultúrájában legjellegzetesebben keleti eredetű népe – több mint ezerszáz esztendeje érkezett a Kárpát-medencébe. A már akkor is csak részben nomád társadalom a 10. század folyamán végképp megtelepedett, és a törzsi kötelékek lazulásával az egységes és központi irányítású államszervezet kiépülése is megkezdődött. Természetesen ez a folyamat csak történelmi távlatból tűnik törvényszerűnek – a valóság az, hogy a népvándorlás korától a 13. századig a Kárpát-medencéig jutó népek és néptöredékek (hunok, avarok, besenyők, úzok, kunok stb.), nem lévén képesek vagy hajlandók alkalmazkodni az itt, Európában talált új társadalmi és kulturális közeghez, idővel eltűntek a történelem süllyesztőjében: a katonai vereségeket követően csakhamar nyelvileg, kulturálisan is beolvadtak a környező népekbe. Utólag látható, hogy ez a sors várt a magyarságra is – hogy mégis másként történt, az főként a fejedelmi nemzetség néhány nagy formátumú tagjának tudható be, valamint annak, hogy a korabeli magyarok kultúrája (mely a keleti, sztyeppei népek közül a legmagasabb szintre jutott) képes volt integrálni magába a keresztény kultúrkör által képviselt tipikus és meghatározó jegyeket.

A 10. század végi európai nagypolitika egyik fő kérdése volt, hogy a kereszténység fölvételével a magyarság Európa melyik kulturális zónájához csatlakozik: a történelem logikája és a fejedelmi nemzetség döntése következtében Magyarország a nyugati régió része lett. E fejedelmi nemzetség (az Árpádok) a honfoglalást irányító Árpád vezér leszármazottjaként a 10. század végére – véres polgárháborúk sorozatában – a többi törzs fölé is kiterjesztette hatalmát, és uralmát a történelmi szokásjog és a nemzetségős alakja körül megfogalmazott mitikus eredethagyomány is alátámasztotta. A 970 körül a fejedelmi széket elfoglaló Géza már maga is megkeresztelkedett, s bár a krónikás hagyomány szerint továbbra is áldozott a régi isteneknek is, elsőszülött fiát (a későbbi Szent Istvánt) már keresztény szellemben neveltette. István trónra léptével és a keresztény királyság megszervezésével pedig Európa egy olyan új állama jött létre, amely az elkövetkező ezer évben is életképes maradt.

A még néhány évtizede nagyrészt pogány Magyarország Szent István uralkodásának végére (1038) a korabeli Európa egyik legerősebb és legtekintélyesebb államává vált, és a régi hit követőinek egy-két elszigetelt lázadásától eltekintve igaz volt ez egyházi-vallási értelemben is. A magyarországi kereszténység gyors elterjedésében része volt annak is, hogy a magyarság egy része már a Kárpát-medencétől keletre is találkozott annak – bizánci rítusú – nyomaival, követőivel, és a bizánci rítusú térítés az ország déli részein és Erdélyben már jelentős eredményeket ért el az államalapítást megelőzően. A Szent István-féle egyházszervezés valószínűleg tudatosan alkalmazta azt, a már Európa más vidékein is hatásos módszert, hogy az új vallás kultuszhelyeit gyakran a régi hit frekventált helyszínein hozta létre. A magyarok ősvallásának, ősi hitvilágának egyes alakjai pedig megfeleltethetők voltak egyes, a kereszténység által megismertetett alakokkal, személyekkel (lásd: Boldogasszony – Szűz Mária) – ez ősi hagyományok bizonyos profán nyomai a népi vallásgyakorlásban máig is fennmaradtak (a felkelő Nap kultusza stb.).

A jelzett előzmények tükrében csak részben meglepő, mégis igazából magyarázat nélküli, hogy Európa legfiatalabb keresztény állama alig száz évvel az új hit általános felvételét követően már szentek egész sorát vonultatta fel. Közülük is igazi hírre-névre és nemzetközi ismertségre az Árpádok nemzetségének királyi sarjai tettek szert: István, a keresztény állam megalapítója és fia, Imre; az 1196-ban szentté avatott László, a „magyar lovagkirály”; valamint a 13. század női szentjei: Erzsébet és Margit, továbbá azok a külhonba férjhez adott Árpád-házi királylányok, akiket új hazájukban öveztek hasonló tisztelettel.

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példát. A középkori és újkori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének ugyanis oly meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető – hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és művészetek majd minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, így a legendák világába is.

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 175 7

Művelődéstörténet

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns és koncentrált előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példákat. A középkori és újabb kori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének olyan meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház és az Árpád-kor magyar szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető, hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és a művészetek minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, többek között a mondák világába. E kötet az Árpád-kor magyar és magyarországi szentjeinek középkori legendáit (11–16. század) dolgozza fel motívumindex formájában, mely klasszifikáció, tudományos rendszerezés által szembetűnőbbé válik e hagiográfiai írott hagyomány sokszínűsége, bizonyos mérvű rendszerszerűsége, nemzetközi beágyazottsága és azokon is túlmutató narratív magyar sajátosságok. A könyvet bevezető tanulmány, a források jegyzéke, valamint az index alkotja, a motívummutató mind a tárgyalt személyek, mint pedig a narratív funkciók szerinti rendszerezésben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-az-arpad-kori-szentek-legendai-motivumindex//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero