Magyar Zoltán

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

ÖNKÍNZÁS

Önsanyargató gyakorlatok

András: Gyötri a testét. Ha elbóbiskol, nádszálak szúrják meg és kövekbe üti a fejét: AN:5.

Gellért: Vállán hordja az erdőből a kivágott nyalábfákat (hogy szolgái munkáját megkönnyebbítse): GE I:7; GE II:38.

László: Kőágyon és kőpárnán alszik: Madas:7.1.1.2.

Piroska-Eirene: Aszketikus önsanyargatás: PE I:2; PE II:3.

Erzsébet: Felébreszteti magát szolgálóival, hogy éjjel is imádkozzék: EL: IV:II.2, 6-8, III.3; EL V:8; EL VII:2.I, II; EL VIII:7.

Kinga: Sanyargatja a testét: KI I:11, 113. Tüskés földön is mezítláb jár: KI I:9, 48.

A téli fagyban is mezítláb jár, véres nyomokat hagy maga után: KI I:6.

Margit: Ágya mellett egy gyékényen alszik: MA I:I.66; MA II:I.30. A sok leborulás miatt megdagad a térde, megkeményedik a bőr a térdén: MA I:VI.23; MA II:I.32, 40. Télen is mindössze egy szál köntösben imádkozik a karban; megkékül a teste: MA I:I.35. Kenderkötéllel úgy elszoríttatja a karját, hogy a vér kiserken belőle: MA I:I.114, VI.30; MA II:I.12.

Vesszőztetés, korbácsoltatás, önostorozás

Gellért: Gyakran korbácsolja a testét: GE II: 57.

Erzsébet: Szolgálóival vesszőzteti, ostoroztatja magát: EL IV:II.9, 10, 17; EL V:8; EL VII:2.II, VI; EL VIII:10, 11, 29; Temesvari:98.21; EC:642. Alázatosan tűri gyóntatója vesszőzését, korbácsolását: EL: IV:III.14, 16, IV.20, 21; EL V:11, 19, 27; EL VII:6.IV.

Kinga: Tüskés vaskorbáccsal ostorozza magát: KI I:8.

Margit: Jeles egyházi ünnepek előestéjén úgy megostorozza magát, hogy a vér is kiserken a testéből: MA I:I.100. Sündisznó bőréből készített tövises vesszővel veri, vereti magát: MA I:I.100, 118. Társnőivel vesszőzteti, korbácsoltatja magát: MA I:I.101, 103, 105, 118, VI.13, 25; MA II:I.14, 29. Olyan erősen vesszőzi, hogy a társnője kifárad benne: MA I:I.104, VI.27; MA II:I:13.

Önkínzó eszközök:

András: Gyötri a testét. Vasövet hord, mely már belső részeit éri, és amit már bőre körbenőtt: AN: 8.

Gellért: Ciliciummal (lószőrből és gyapjúból készült vezeklőövvel) gyötri testét: GE I:7; GE II:5, 38, 57.

Erzsébet: Gyakran visel ciliciumot (vezeklőöv): EL VII:2.V.

Kinga: Gyerekkorától ciliciumot (vezeklőövet) visel: KI I:5.

Margit: Szent Tamás mártír példájára ciliciumot (lószőrből és gyapjúból készült vezeklőövet) visel: MA I:I.10-11, 67, 69, 117, VI.6, 14; MA II:I.12, 19; Ransanus:XVI.6, 9. A ciliciumon kívül vasövet is hord: MA I:I.67; MA II:I.12. Sündisznó bőréből készített övet hord, melyet tüskéivel befelé visel: MA I:I.118; MA II:I.12. Apró hegyes vasszögekkel borított kapcát visel sarujában: MA I:I.107; MA II:I.12.

Nem fürdik, ruháit nem mossa

Erzsébet: Tartózkodik a fürdéstől: EL IV:IV.16; EL V:23.

Margit: 18 esztendeig nem fürdött: MA I:I.41; Ransanus:XVI.9. Ruháit ritkán mosta, nagyböjtben egyáltalán nem: MA II:I.11. Olyan ruhát hord, amiben úgy hemzsegnek a tetvek és a férgek, hogy nem tud aludni tőlük: MA II:I.11.

Betegen is sanyargatja önmagát

Margit: Betegségei idején is minden munkát és imát elvégez: MA I:I.87. Betegségét titkolja rendtársai előtt: MA I:I.86. Betegségét titkolja, nehogy a betegszobába kerüljön és húst kelljen ennie: MA II:I.17.

Vértanúság

Margit: Vértanúság iránti vágy: MA II:I.34.

Az Árpád-kori szentek legendái. Motívumindex

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 175 7

Művelődéstörténet

Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a „szent királyok nemzetségének” ilyen markáns és koncentrált előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példákat. A középkori és újabb kori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének olyan meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház és az Árpád-kor magyar szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető, hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és a művészetek minden szegmensébe elhatott, illetve „merült alá” színes és változatos formákban a népi kultúrába, többek között a mondák világába. E kötet az Árpád-kor magyar és magyarországi szentjeinek középkori legendáit (11–16. század) dolgozza fel motívumindex formájában, mely klasszifikáció, tudományos rendszerezés által szembetűnőbbé válik e hagiográfiai írott hagyomány sokszínűsége, bizonyos mérvű rendszerszerűsége, nemzetközi beágyazottsága és azokon is túlmutató narratív magyar sajátosságok. A könyvet bevezető tanulmány, a források jegyzéke, valamint az index alkotja, a motívummutató mind a tárgyalt személyek, mint pedig a narratív funkciók szerinti rendszerezésben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-az-arpad-kori-szentek-legendai-motivumindex//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero