A beteget módszeresen és alaposan kell megvizsgálni, figyelembe véve kényelmét és méltóságát. A beteget tetőtől talpig alaposan meg kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy az anamnézis egy bizonyos szerv/szervrendszer károsodására tereli a figyelmet. A módszeresség hiányában fontos részletek maradhatnak ki. A fizikális vizsgálat eredményét – akárcsak a kórtörténet részleteit – az elvégzés idején kell rögzíteni, és nem órákkal később, amikor emlékezetünk már torzíthatja azokat. A fizikális vizsgálatban való jártasságot gyakorlattal meg lehet szerezni. Nem pusztán a betegség tüneteit felfedő technikáról van szó. Néhány elszórt bőrjelenség, halk diastolés zörej vagy egy kis hasi terime észlelése nem az érzékenyebb szem vagy fül, hanem sokkal inkább az ezek előfordulásával számoló gondolkodás kérdése. Mivel a fizikális lelet időben változik, a vizsgálatot a szükséges gyakorisággal ismételni kell. Ma már számos igen érzékeny diagnosztikus módszer, különösen képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre. Ezek birtokában csábítónak tűnhet elhanyagolni a fizikális vizsgálatot. Ez sem mentesít azonban az alapos fizikális vizsgálat elvégzésétől, mert sokszor találunk olyan eltéréseket, melyeket az első vizsgáló nem vett észre.