Ritkán rendelünk egy önálló laboratóriumi vizsgálatot. Az orvos inkább több, egybefüggő „panel” vizsgálatot rendel, mely gyakran hasznos. Így például a májműködés romlásának kimutatása magyarázatul szolgálhat olyan nem specifikus tünet, mint az általános gyengeség és fáradékonyság, mely krónikus májbetegség gyanúját (is) keltheti. Egy kóros eltérés, mint a vér emelkedett kalcium szintjének kimutatása egy adott betegségre pl. hyperparathyreosisra vagy okkult tumorra utalhat.

Számos laboratóriumi vizsgálatot lehet egy mintán kényelmesen és viszonylag olcsón elvégezni. A szűrővizsgálatok akkor a leginformatívabbak, ha gyakori betegségekre irányulnak, és ha pozitívnak bizonyulnak, további hasznos (de most már drágább) vizsgálatot vagy beavatkozást tesznek szükségessé. Másfelől számos egyszerű laboratóriumi vizsgálat (pl. vérkép, vizelet, vörösvérsejt-süllyedés) gyakran kóros folyamatra hívja fel a figyelmet. Meg kell tanulni ugyanakkor a szűrővizsgálatok esetleges olyan váratlan pozitív eredményeinek értékelését is, melyek klinikailag nem számottevők. Az egyébként tünet- és panaszmentes egyén egy izolált laboratóriumi eltérése alapján végzett részletes kivizsgálás majdnem mindig fölösleges és negatív eredménnyel zárul. Nem meglepő, hogy egyesekben a rutinszerűen szűrésre használt több mint 40 vizsgálat közül egy vagy kettő enyhe eltérést mutat. Ha nincs a háttérben meghúzódó betegségre gyanú, ezeket a vizsgálatokat megismétlik, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem laboratóriumi hiba van-e a háttérben. Ha az eltérés megerősítést nyer, fontos újragondolni ezt a beteg állapotával és egyéb eredményeivel való összefüggésben.

A nagy szenzitivitású és specificitású képalkotó eljárások kifejlesztése az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe. Ezek meglehetősen részletes anatómiai információt szolgáltatnak, melynek kulcsfontossága van az orvosi döntéshozatalban. Az ultrahang, a sokféle izotóp-scan, a CT, MRI és PET számos korábbi, sokkal invazívabb vizsgálómódszert szorított ki és új diagnosztikus távlatokat nyitott meg. Képalkotó teljesítményüket és gyorsaságukat figyelembe véve csábítónak tűnik ezeket is sorozatban rendelni. Minden orvosnak van olyan esete, ahol a képalkotó vizsgálatok eredménye alapján nem várt diagnózis született. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a betegnek kell elviselnie a vizsgálatok kellemetlenségeit, esetleg gyötrelmeit, és nem elhanyagolható a fölöslegesen elvégzett vizsgálatok költsége sem. A gyakorlott orvosnak meg kell tanulnia megfontoltan használni ezeket a hatékony diagnosztikus eszközöket, mindig szem előtt tartva, hogy a várható eredmények szolgálják-e a beteg érdekét, befolyásolják-e a betegség kezelését vagy kimenetelét.