A Háziorvostani Szakmai Kollégium és az Országos Alapellátási Intézet által készített, az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokolljának praxis hatásköri listája szerint a praxis működtetéséhez szükséges:

Leggyakoribb a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező praxis, amely egy földrajzilag meghatározott területen lakó betegek ellátásáért felelős. A szabad orvosválasztás során a betegeknek joguk és lehetőségük van, hogy maguk válasszák meg háziorvosukat, de a területi ellátási kötelezettséget vállaló orvos nem utasíthatja el a területéről hozzá bejelentkezni kívánó betegeket. Léteznek területi ellátási kötelezettség nélküli praxisok is, ezek bárhonnan felvehetnek betegeket, azok ellátásáért felelősek, de nem felelősek egy adott földrajzi egység ellátásáért.

A praxis működési formáját tekintve leggyakoribb a funkcionálisan privatizált praxis, ezt a háziorvos vállalkozás keretében működteti, az Országos Egészségpénztár (OEP) – Megyei Egészségpénztár (MEP)-pel finanszírozási szerződést köt és a területi önkormányzat határozatban átadja a működtetés jogát, lehetőségét a családorvosnak. Ritkább a teljes privatizáció, amikor az önkormányzat a rendelő épületét, a benne található felszerelést is a működtető háziorvos tulajdonába adja, térítésmentesen vagy térítési díj ellenében. Léteznek még közalkalmazotti praxisok is, de már egyre csökkenő számban. Ebben az esetben a finanszírozást az önkormányzat kapja az OEP-től, és az önkormányzat fizet közalkalmazotti bért és egyéb juttatásokat a háziorvosnak, valamint alkalmazza az asszisztenciát és felszereli, működteti a rendelőt.

A praxisjog egy adott praxishoz kötött, személyes, eladható jog. Az önálló orvosi tevékenységről 2000 februárjában elfogadott törvény szerint vagyoni értékű működtetetési jogot kaptak az akkor területi ellátási kötelezettséggel tevékenykedő házi-, gyermekorvosok és fogorvosok. Azóta már csak a működtetési jog megvásárlásával juthatnak praxishoz a doktorok. Már ehhez a folyamathoz is szükséges, hogy az orvos rendelkezzen megfelelő jogi, gazdasági, vállalkozási alaptudással. Egy praxis adás-vételének lebonyolítása átlagosan 6–8 hónapot vesz igénybe.

A 6800 háziorvosi praxisból jelenleg több száz tartósan betöltetlen, 150–160 körül ingadozik a hosszabb-rövidebb ideig üresen állók száma.

A praxisjog megvételéhez szükséges általános orvosi diploma, háziorvosi licence vagy szakvizsga, egészségügyi alkalmassági határozat, igazolás, hogy a vásárolni szándékozó nem áll kamarai bírósági eltiltás alatt. Szakmai felelősségbiztosítás kötése is kötelező. Szerződést kell kötni az önkormányzattal a területi ellátási kötelezettségre, OEP-MEP-pel a finanszírozásra, valamint gyógyszer és gyógyászati segédeszköz felírására, és be kell szerezni az ÁNTSZ szakmai-működési engedélyét.

Létre kell hozni egy vállalkozást, mivel a szerződéskötéshez szükséges a vállalkozás cégbírósági bejegyzése, adószáma, bankszámlaszáma és a TB törzsszám megszerzése.

A magyar jog a következő társasági formákat ismer:

A praxis piaci értéken vehető meg, a reális árát sok szempont befolyásolja. A legmeghatározóbb a praxis teljes finanszírozásának egy éves bevétele. A praxis bevételéről még bővebben tárgyalunk. További árbefolyásoló szempont a praxis földrajzi helyzete – akár az ország területén, akár Budapesten belül – felszereltsége, berendezése, beleértve a bútorzatot, a minimum felszerelésen túl a speciális műszerezettséget, adatbázis kezelésének módját, számítástechnikai felszereltségét.

A praxis vásárláshoz hitel igényelhető. Több bank a háziorvosi hitelprogramot dolgozott ki, igazodva a 18/2000. (II.25) Kormányrendelethez. A háziorvosi hitelprogram 4 célt jelöl meg:

A háziorvosi költségek finanszírozása ma Magyarországon igen bonyolult jogi szabályozás mellett történik. A háziorvosi szolgálat két – az esetleges hálapénzt is figyelembe véve, három – csatornán számíthat költségtérítésre. A területi önkormányzat, gazdasági erejéhez mérten támogathatja a rendelő fenntartását, fejlesztési költségeit. Sajnos, egyre kevesebb önkormányzatnál számíthatunk ilyen irányú segítségre. A működtetés kiadásainak fedezetét az Egészségbiztosítási Alapból közvetlenül finanszírozott háziorvosi bevételek adják. A működési költségek finanszírozási szabályozása jelenleg figyelembe veszi:

A betegek fogadásának rendjét, a rendelések idejét, a rendelés belső struktúráját valamennyi beteggel meg kell ismertetni, és ahhoz a helyi önkormányzatnak és az Állami Egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (ÁNTSZ) is hozzá kell járulnia. A rendelés kezdetének időpontja, a rendelés tartama, az osztott rendelés igazodhat a helyi igényekhez, kialakult szokásokhoz. A rendelési idő minimális helyi különbségeket leszámítva országosan egységesnek mondható, átlagosan napi 4 esetleg 5 óra. Ez az orvos részéről az ambuláns betegellátás racionális szervezését igényli. A rendelési idő lehet osztott vagy folyamatos, amikor délelőtt-délután, vagy a hét egyes napjain váltakozva délelőtt-délután van. Az előjegyzés szerinti betegfogadás egyre több praxisban kialakult betegellátási szervezési rend. Ennek lehetővé tételét már rendelet teszi kötelezővé. Leggyakoribb, hogy a rendelés napján, vagy azt megelőzően egy-két nappal kér időpontot a beteg. Fontos, hogy minden órában maradjon szabad hely, a soron kívül, előzetes bejelentkezés nélkül vagy akut panasszal jelentkezők ellátására. A soronkívüliség, a sürgősség elsősorban a beteg panasza alapján dönthető el. A munkamegosztás, szervezés, adminisztráció lényeges elemei a rendelőben zajló munkának, és egyben alapfeltételei a zökkenőmentes betegellátásnak. Az adminisztráció, dokumentáció, előírt jelentések (heti, havi, éves) elkészítése sajnos munkánk és időnk nagy részét teszi ki. Ezek elkészítéséhez elengedhetetlen a számítógépes nyilvántartás. Nem mindegy azonban, hogy milyen szoftvert használunk, hiszen egy program lehet hasznos segítőnk, de rosszabb esetben akadályozónk is. A hazai piacon igen sokféle háziorvosi szoftver kapható, nem könnyű kiválasztani a megfelelőt.

 

Az adatrögzítés, adattárolás, dokumentáció speciális adatvédelmi problémákat vet fel az egészségügyben. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. Törvény szerint az egészségügyben és tipikusan a betegellátásban kezelt személyes adatok az átlagosnál magasabb szintű védelmet élveznek a különleges adatok közé történő besorolásuk által.