Eke András, Kollai István

Fejezetek az élettan tantárgyból


Ébrenlét, alvás, cirkadián ritmus

Az agykéreg működése nélkül nincs éber, tudatos tevékenység kivitelezésére alkalmas állapot. De láttuk, hogy az ARAS, valamint a thalamus milyen fontos szerepet játszik az agykérgi aktivitásnak az aktuális szenzoros affrerentációs szinthez történő hangolásában. Megnövekedett, változatos szenzoros afferentáció, illetve ARAS-aktivitás az EEG deszinkronizációjához vezet, mely az éber állapot elektrofiziológia jele is egyben. A szenzoros afferentáció alacsonyabb szintje csökkenti az ARAS által kibocsátott aspecifikus neuronális efferens aktivitást, illetve csökkenő frekvencia mellett növeli a thalamus szinkronizációját. Mindez hasonló természetű változásokat idéz elő az EEG-ben is. Az éber állapottól a mély alvásig fokozatosan nő az EEG-jelek szinkronizációja (amplitúdó nő, frekvencia csökken) és csökken az éberségi szint (3.38. ábra és 3.39. ábra). Az alvási orsók megjelenése egybeesik a tudatos percepció megszűnésével. Az alvás alatt a szinkronizáció mértéke oszcillál (3.5. táblázat, 3.40. ábra). A szinkronizáció mértéke, és így az alvás mélysége elalvás után kb. 45 perc múlva a legmélyebb, majd 4-5 egyre kisebb mélységű cikluson keresztül a reggeli felébredésig ismétlődik. Idegrendszeri és testi működésünk az alvás során két, egymástól jelentősen eltérő állapotot mutat. Az egyik gyors szemmozgással (Rapid Eye Movement) párosul, ezért REM-alvásként, a másikat NREMalvásként (Nem REM) említjük. Az NREM-alvási stádiumokban az alvás mélysége ciklusosan változik. Az izomtónus sosem szűnik meg, így az alvó időről időre változtatja testhelyzetét. Az NREM-alvás felületes stádiumában (és csakis ekkor!) az NREM-alvás átvált a REM-alvásba (3.40. ábra). Ebben a fázisban az alvó nehezen ébreszthető, bár spontán ébredés a felületes NREM-alvási stádiumban gyakori. A legjellemzőbb a gyors szemmozgás, az EEG deszinkronizálódik, az izomtónus (kivéve a szem-, középfül- és légzőizmokat) megszűnik. Jelentős vegetatív változások tapasztalhatók: a vér adrenalinszintje, a szívfrekvencia és a vérnyomás emelkedik, a nemi szervek véráramlása fokozódik (erekció).
 
3.38. ábra. Az EEG frekvenciájának és amplitudójának változása az ébrenlét-alvás ciklus kapcsán. (Bullock, Boyle III, Wang, NMS Physiology, Third Edition, Fig. 8-1 alapján)
 
3.39. ábra. Alváslaboratóriumban készült eredeti EEG-regisztrátumok
 
3.40. ábra. Az alvási stádiumok ciklikus váltakozása egy éjszaka folyamán. Mély alvásból és REM (Rapid Eye Movement)-alvásból egyaránt nehéz felébreszteni az alvót. Az éjszaka folyamán rövid időszakokra az EEG ébredés jelét mutatja. Az alvásból történő végleges ébredésre az egyre felületesebbé váló alvási ciklusok vezetnek. (Bullock, Boyle III, Wang, NMS Physiology, Third Edition, Fig. 8-2 alapján).
 
Ebben a fázisban intenzív az álomtevékenység, de az izomtónus hiánya miatt az álomképek motoros aspektusai nem kerülnek kivitelezésre. A REM-alvásból felébresztettek „szenzoros” jellegű álmokról számolnak be, míg az NREM-alvásra inkább a „gondolati” jellegű álmok jellemzőek. A naponta alvással töltött idő és a REM/NREM arány az élet során változik (3.41. ábra).
Az elalvást nem az ARAS inaktiválódása idézi elő. Az alvás aktív folyamat.
 
3.41. ábra. Az alvás aránya a nap százalékában és a REM-alvás aránya az alvással töltött idő százalékában kifejezve az életkor függvényében
 
Lassú hullámú alvás központ
  • a medulla középvonalában a raphe magvakat is magában foglalva
  • szerotonin mediáció
  • léziója álmatlanságot okoz
REM-központ
  • híd fomatio reticularis a locus ceruleust is magában foglalva
  • noradrenalin mediáció
  • léziója kiiktatja a REM-fázisokat
 
Alvásra a szervezetünknek mindenképpen szüksége van. Az alváshiány destabilizálja a mentális és vegetatív funkciókat. Az alvás végleges meggátlása a szabályozási mechanizmusok széthullása miatt halálhoz vezet. Az alváshiányt szervezetünk bepótolja. Az alvási zavarok – mint pl. a narkolepszia (hirtelen fellépő REM-alvás), a katalepszia (mint előbb, de eszméletvesztés nincs), az alvajárás, ágybavizelés (gyermekeknél gyakori), rémálmok – gyógyítása fontos betegségmegelőző, illetve terápiás tevékenység.
Az ébrenlét–alvási ciklus periódusidejét endogén tényezők (a két nucleus suprachiasmaticus aktivitása) határozzák meg. Az endogén ciklus hosszabb, mint a 24 órás napi ciklus (cirkadián ritmus). A két suprachiasmaticus mag retinális kapcsolatai révén (retinohypothalamicus pálya) hangolja az endogén ébrenlét–alvási ritmust a nappalok és éjszakák váltakozásának 24 órás üteméhez, melyben a retinából származó fényingereknek döntő szerepe van. Emberben emellett még egyéb hatások is befolyásolják az ébrenléti és alvási periódusok hosszát. Napi ritmusban nem csak az ébrenlét, hanem a szervezet számos más funkciója is mutat periódikus változást (testhőmérséklet, hormonszintek stb.).
 

Fejezetek az élettan tantárgyból

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 715 0

Elsősorban orvostanhallgatók élettani tanulmányait hivatott segíteni. Hasznos olvasmány lehet ugyanakkor orvosok, szakorvosok számára is, sőt a társszakmák érdeklődő (gyógyszerész, biológus stb.) hallgatói számára is. Az élettan három fontos és egyben nehéz témakörének megértését célozza meg azáltal, hogy a jelenleg elérhető ismereteket jól érthető és átlátható formába rendezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/eke-kollai-fejezetek-az-elettan-tantargybol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave