Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

8.3.6. A vezérlő elv: a kazo

Miután így a hinek és a behinek viszonyára a gyarmatosítás kifejezéseit alkalmaztam, amely a hinek felsőbbrendűségét támasztja alá, a következőkben ezen végsőkig racionális teremtmények: a hinek életmódjára szeretnék összpontosítani, különösképpen pedig vezérlő elvükre, a kazóra. Úgy tekintek világukra, mint egy hamis utópia sajátos formájára: egy olyan világ, amely a tökéletesség földjének ígéri magát, de egy szörnyű, élhetetlen társadalomnak bizonyul. Mindazonáltal, az ellentétes megközelítés dacára, a hinek és a behinek fiktív valóságát egyaránt az 1930-as évek európai civilizációja kritikájának tekintem. Szathmári elbeszélési kerete számos nyílt utalást tartalmaz a harmincas évek politikai ideológiáira (főleg az olasz fasizmusra és a brit imperializmusra), de számba veszem a kommunizmussal és az anarchizmussal való rejtett párhuzamokat is.

Kazohinia megértéséhez a kazo elvének megértésén keresztül vezet az út. Gulliver magyarázata szerint a „kazo az a tiszta értelem, ami matematikai egyenesben és világosságban látja maga előtt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehető legnagyobb jólétet és kényelmet érje el. [...] Szigorú matematikai fogalom a szolgálat és ellenszolgálat egyenlőségére, olyanforma, mint nálunk a fizikában az akció és reakció elve” (Szathmári 1941/1972, 55). Siggelakis (2019, 4) véleménye szerint a kazo fogalma mögött tulajdonképpen a matematika rejtőzik. A kazohiniai erkölcsben nincs helye a szabad döntésnek, a kétértelműségnek vagy az egyéni különbségeknek; sőt inkább általános egyetértés létezik arról, hogy mi a helyes, és ezt a szabályt mindenki követi. A kazo erkölcs célja nem az, hogy jó legyen valami, hanem hogy a célnak megfelelő legyen. Ennek a szemléletmódnak a legmeglepőbb és meglehetősen provokatív vonása az említett „matematikai világosság”, az erkölcsi tanulság egyértelműsége, amely nem hagy helyet az egyéni megfontolásoknak vagy a választás szabadságának.

A köznyelvben a „szigorú matematikai szabályok” azt jelentik, hogy valami magától értődő, megkérdőjelezhetetlen szükséglet, bár maguk a matematikusok valószínűleg mérsékeltebb kifejezéseket használnának. 1931-ben – a Kazohinia megírása előtt mindössze néhány évvel – publikálta Bécsben nemteljességi tételeit Kurt Gödel. Ezek a tételek az axiomatikus rendszerekkel foglalkoznak, és kijelentik, hogy léteznek igaz állítások, amelyeket nem lehet ezen axiómák alapján bizonyítani; ezért az összefüggő matematikai rendszerek nem lehetnek teljesek, és az axiómák következetessége nem bizonyítható be a rendszeren belül. Noha néhány matematikus szerint ezeknek az (időnként hipotézisnek nevezett) elméleti tételeknek korlátozott az érvényességük, Gödel tételeire általában úgy hivatkoznak, mint amelyek a matematikai reprezentáció érvényességének és teljességének korlátairól szólnak. A matematika, és általában véve a tudomány gödeli értelmezése a pozitivizmus alapjait relativizálja, mivel aláássa annak az elvnek a hitelességét, hogy a természettudományok valaha is a valóság teljes és megkérdőjelezhetetlen megértésére juthatnának.

Szathmári újra és újra visszatért a matematikai tökéletesség és a gépek feltételezett tökéletességének témájához, amelyet gyakran állított szembe az ember tökéletlen természetével. Időnként még azt is kijelentette, hogy az emberiség számára a gépszerű tökéletesség az eszmény, és ezt egyáltalán nem metaforikusan vagy ironikusan kell érteni. Mester (2019) véleménye szerint, aki a pesszimista utópia kifejezést használja, a Szathmári által ábrázolt alternatív társadalmi valóság a szerző szándéka szerint pozitív utópia, de az emberiség nem képes azt megoldásként elfogadni. Gödel tételeinek alkalmazása azt mutatja, hogy szükségszerű az ironikus értelmezés a matematikai vagy technológiai tökéletesség modern felfogásában, valamint bármely abból fakadó fiktív civilizáció értelmezése esetében. Ez azt is világossá teszi, hogy egy iróniaháló járja át az egész könyvet, nemcsak költői-retorikai rendszerként, de tágabb értelemben véve is, relativizálva a könyvbéli elbeszélő megközelítését (lásd még Kelevéz 1979).

A kazo elvének közvetlen leírása nem feltétlenül kielégítő, annak működését az elbeszélés első fele hivatott leírni, így megtudjuk, hogy a hinek automatikusan tartanak be egy pozitivista és célelvű szabályt. Ez az automatizmus egy, a totalitárius államok által kialakítani kívánt gondolkodásmódot sugall – Claeys (2013, 163) szavaival a „totalitarianizmus végleges pszichológiai átalakítást céloz meg.” A hinek ilyen módon úgy értelmezhetők, mint egy totalitárius rezsim termékei, amelyben belsővé tették a kontrollt, így nincs is szükség további kényszerítésére. Akár odáig is el lehet menni, hogy a hineknek ez a beállítottsága kapcsolatban áll Karinthy Faremidojával, ahol az ideális világ élettelen. A Kazohinia valami hasonlót mutat be: a hinek szerves gépek, félúton a szolaszik és az emberek között. A Kazohinia több szempontból jobban hasonlít Karinthy Faremidojára, mint Swift Gulliverjére, mivel a faremidobeli szolaszik a saját gondolatmenetük szerint szintén tökéletesek; ha nem ez lenne a helyzet, meg kellene javítani az agyukat (és lévén, hogy élettelenek, az ilyesfajta javítás sokkal könnyebb az ő esetükben; vö. Karinthy 1916/1965, 22). A fő irányvonal szerinti gondolkodástól való eltérést ugyanúgy megjavítják Kazohiniában, mint a szervetlen szolaszik, csak itt orvosi szakkifejezésekkel beszélnek róla, noha mindkét esetben nagyon szigorú határokat állítanak fel arra nézve, hogy mi is számít normalitásnak.

Az a gondolat, hogy a hinek módosított emberek, megerősítést nyer az eredeti kéziratban, amelyet azonban a megjelenés előtt Szathmári hajdani barátjának, Tamkó Sirató Károlynak a tanácsára átírt (Tamkó Sirató befolyásáról, és arról, hogy írótárs lett volna, bővebben lásd Tófalvy 2007). A kézirat első változata szerint Gulliver találkozik Monebával, egy angol tudóssal, aki normális emberi lényekből fejlesztette ki a hineket, és speciális sugarak által ellenőrzése alatt tartja őket. Ezek a sugarak kitörlik a kulturális elvárásokat és érzelmeket a hinek agyából, mindazonáltal Moneba nem bírja elviselni a sziget unalmát, és egyfolytában orgiákkal, valamint véres cirkuszi játékokkal szórakoztatja magát. A Gulliverrel való találkozása után felismeri a tettének hibás voltát és öngyilkosságot követ el (vö. Tófalvy 2007, 123). Ez az első változat hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy az érzelemmentes hinek csupán elfajzott változatai az emberi lényeknek. A megjelent változatban azonban a hinek felsőbbrendűsége az emberhez képest nyitott kérdésként tárul az olvasó elé.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero