Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

2.1. Utópia korai fogadtatása a vallási viták keretében

Magyarország török hódoltsága alatt az ország kulturális központjai a megszálláson kívüli északi területekre tevődtek át, valamint a részben önálló Erdélyi Fejedelemség területére, ahol a vallási tolerancia kivételesen magasszintű volt a kortárs Európa gyakorlatához képest. A Tordai Gyűlésen 1568-ban – Európában első ízben – törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlást, nagyfokú szabadságot biztosítva ezáltal a legtöbb protestáns felekezetnek, így többek között az antitrinitáriusok vagy más néven unitáriusok számára is, akiket Európa többi részén többnyire üldöztek a Szentháromság-tan tagadásáért. A multikulturális Erdélyben ez a vallásszabadság többféle politikai okból és összetett kulturális hatások eredményeképp jött létre, amelyek között felismerhető Morus Utópiájának szerepe. Ez a szerep jelentősebb is lehetett volna, ha a fejedelmek a későbbiekben következetesen be is tartják a tordai ediktumot, és pl. Báthory István cenzúrarendeletében nem tiltja be az unitárius szövegek kinyomtatását.1 Ez az első, de messze nem utolsó eset, hogy a magyar utópikus irodalom terjedésébe beleszól a hatalom.

A magyar kultúrára ható korai utópikus írások külföldi szerzők könyvei, akik életük egy szakaszában magyar nyelvterületen alkottak. Elsőként a Görögországból származó unitárius teológus Jacobus Paleologus (akit Giacomo da Chioként is ismerünk) írt Erdélyben utópikus jellegű művet. Paleologus domonkos rendi szerzetes volt (bár később visszavonta fogadalmait) és Európa vallási vitáiban aktív szerepet játszott a 16. század végén. Erdélyben 1573–1575 között működött, és a Catechesis Christianae dierum duodecim (A keresztény katekézis tizenkét napban, 1574) című dialógusa az unitárius teológia egyik legalaposabb összefoglalása (részletesebben Paleologusról lásd Balázs 2009 és Dostálová 1971).

Ennek az erősen szatirikus hangvételű könyvnek a főszereplője, a dél-amerikai bennszülött Telephus utópikus fogalmakkal írja le a spanyol hódítás előtti ‘indián’ közösségek életét. Leírásában az indiánok élete egyszerű, de racionális és erkölcsös volt, mielőtt a katolicizmus és az európai civilizáció állítólagos irracionalitása lerombolta az ő erkölcsileg felsőbbrendű kultúrájukat. Ennek az utópikus Dél-Amerikának az őslakosai nem ismerték a háborúskodást, nem volt nemzetközi kereskedelmük, még csak pénzt sem használtak; ezért aztán a kapzsiság vagy a hataloméhség ismeretlenek voltak közöttük. Harmonikus családi életet éltek, főleg azért, mert a papság cölibátusa (Paleologus fő céltáblája) nem mérgezte meg az életüket. A felvilágosodás korában nem szokatlan módon a 19. században Bessenyei György Tariménes utazásaiban visszatér a cölibátus problémájához, amit ő is természetellenesnek és az ösztönök ellen valónak tart (Bessenyei 1804/1999, 251).

Balázs Mihály (2009, 118) fölveti, hogy mind a mexikóiak prekolumbiánus vallási életének A keresztény katekézisben található leírása, mind a nagyobb vallási tolerancia követelménye Morus Utópiájának hatása lehet, ezért szerinte azt állítja, hogy Morusnak a magyar kultúrában való recepciója Paleologusszal kezdődik. Horváth Iván (2007, 178) kiemeli, hogy Paleologus írt még egy nagyobb lélegzetű (bár befejezetlen) művet is Morus Utópiájának hatására Disputatio scholastica (Skolasztikus vita, 1575) címen. Ennek az vitának a fiktív helyszíne egy aranyból és drágakövekből épült város; ennek a városnak az életteli leírásai és a benne játszódó izgalmas epizódok képzelőerő tekintetében jócskán meghaladják egy teológiai értekezés elvárásait és inkább az utópikus irodalom hagyományába illeszkednek. Maczelka (2019, 126) azt is hozzáteszi még, hogy Disputatio hangneme, amely váltogatja a teológiai értekezés komolyságát a könnyedebb kifejezésmóddal, szintén Morus Utópiájának hatására utal. Kimutatja továbbá, hogy az értekezés fiktív helyszíne: Janopolis utópikus városa (amely János Zsigmond erdélyi fejedelemről lett elnevezve) és a vitát rendező jóindulatú király alakja egyaránt az Utópia befolyását mutatják. Ráadásul Paleologus kreatív módon dolgozza fel Morus szövegét, amennyiben művében az utazó nemcsak egy távoli ideális világot mutat be nekünk, hanem ez az utazó Európa olyan sarkába érkezik, amely szintén utópikusnak tekinthető – legalábbis vallási szempontból. Kolozsvár városa nemcsak vallási toleranciát mutat fel, hanem békét és igazságosságot is. Annak ellenére, hogy Paleologus mindkét említett műve csak kéziratban maradt fenn, a 16. századi erdélyi protestáns kultúra figyelemre méltó példái, és az utópikus eszmék e kultúrába ágyazott voltát mutatják.

Az Utópia hatása a 16. századi Magyarországon szórványos volt, de semmiképpen sem nevezhető jelentéktelennek. Már Morus könyvének első kiadásai fellelhetőek voltak számos magyar könyvtárban, és a 17. század közepére valószínűleg széles körben hozzáférhetőek voltak (részletesebben lásd Maczelka 2019, 122–124). Johannes Saur 1601-es frankfurti kiadása különösképpen érdekes magyar szempontból, mivel Szenczi Molnár Albert (1574–1634) református lelkész és tudós – aki a revideált bibliafordítást publikálta – ez idő tájt korrektorként működött Saur kiadói műhelyében. Maczelka (2019, 118) kiemeli, hogy Szenczi bibliakiadása 1608-ban jelent meg Hanauban, ahol kicsivel később az Utópia két kiadást ért meg, 1609-ben és 1613-ban. Szintén Hanauban adták ki Szenczi Lusus poetici című latin versantológiáját 1614-ben. Maczelka (2019, 11) szerint ennek a gyűjteménynek a játékossága, valamint az, hogy a címoldalon a „Neminem, Nihil, Aliquid, Omnia” szavak jelennek meg, mind az Utópia játékos latinságára utalnak.

A következő jelentős utópiaszerző Magyarországon Johannes Comenius (1592–1670), az első modern oktatáskutató. Méltán kap helyet a magyar utópiatörténet tárgyalásában részben (állítólagos) magyar származása miatt, valamint mivel az 1650-es években Magyarországon működött a sárospataki kollégium vezető tanáraként. Mindazonáltal utópikus árnyalatú szatirikus műve, A világ útvesztője és a szív paradicsoma (1623) című allegorikus regénye nem Magyarországon keletkezett. Houston (2007, 430) szerint ez a könyv Swift Gulliver utazásainak hatását mutatja, és azt állítja, hogy még ha nem is mindenki tekinti utópikus jellegűnek, „világosan illeszkedik az utópikus hangvételhez; olyan ideális földi társadalom képét vetíti elénk, amely nem fizikai, hanem spirituális, méghozzá egy Krisztussal való közösségen alapuló lelki társadalom. [...] Comenius, bár nem ajánl fel egy tervet a tökéletes társadalom létrehozására, azáltal, hogy minden személy arra való képességét ábrázolja, hogy Krisztust megismerje és saját szívében felfedezze a mennyországot, impliciten azt állítja, hogy a jó élet elérhető itt a földön.” Houston később úgy érvel, hogy A világ útvesztőjének nevelési rendszere Swift laputabéli rendszerével mutat párhuzamot, mivel mindkettő szatirikusan ábrázolja a korabeli nevelési módszereket, noha Comenius elsődleges célja egy nevelési reform, míg Swiftnek kétségei vannak az új nevelési módszerek megvalósíthatóságát és hatásait illetően.

A magyar utópikus hagyomány feltérképezéséhez ennél a műnél is nagyobb fontossággal bír Comenius Rákóczi Györgyhöz (erdélyi fejedelem 1648–1660) írott Gentis Felicitas (A nemzetek boldogsága, 1659) című röpirata, amely Erdély nyomorúságos állapotát ütközteti a lehetséges virágzásával, egy olyan állapottal, amit utópikus kifejezésekkel mutat be. Az intelem formájában írott művet többnyire a nemzet fogalmáról való értekezésként elemzik (lásd Urbánek 2005), de figyelembe kell venni, hogy a Morus Utópiájából jól ismert kétrészes szerkezetet alkalmazza, ahol a kortárs Anglia súlyos problémái kerülnek ütközésbe Utópia boldog állapotával. Comenius értekezésében pedig a magyarországi és erdélyi kortárs romlott állapotokat hasonlítja össze az utópikus ideállal. Trencsényi (2010, 526) arra hívja fel a figyelmet, hogy a Comenius által bemutatott boldogság nemcsak egy pusztán spirituális állapot, hanem konkrét politikai-intézményi vonásokat is hordoz, és a „boldogságnak” tizennyolc olyan ismertetőjegyét is listázza, mint például sűrűn lakott terület, a békés lakosság, jól alkotott törvények, pedig nem a saját népüket igyekeznek leigázni, míg a gazdasági virágzás és a nevelés szintén fontos szerepet játszanak egy boldog nemzet életében. Nem nehéz felfedezni, hogy hasonló vonások jellemzik Utópia lakosait is, úgyhogy könnyen levonható a következtetés, hogy Morus könyve szolgálhatott Comenius művéhez mintául. Másrészről a Gentis Felicitasra Bessenyei Tariménes utazása (1804) című művének előképeként is tekinthetünk, amely az első magyar nyelven írott valódi utópia.

1	Köszönet illeti Maczelka Csabát, amiért felhívta a figyelmemet erre a tényre.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero