Az Utópia latinságának hatása Magyarországon érződött azon a könyvön, amit 1790-ben publikáltak Kassán, címe pedig Thomas Morus, olim Angliae cancellarius, juvenem principem docet, quid facto opus sit, ut sceptro admovendus, sibi gloriam, salutem regno, subditis felicitatem pariat [Morus Tamás, Anglia egykori kancellárja tanítja az ifjú herceget, mit kell tennie, amikor rászáll majd a hatalom, hogy magának dicsőséget, országának virágzást, alattvalóinak boldogságot gyümölcsözzön] (a latin szöveg elérhető a Debreceni Elektronikus Könyvtár archívumában https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/130591). A szerző Szuhányi Ferenc (1742–1824) a rend 1773-as feloszlatásáig jezsuita szerzetestanár és teológus. Ebben a több mint háromszáz quarto oldal terjedelmű könyvben Morus Tamás, Anglia egykori kancellárja tanítja Magyarország jövendő királyát (a történelmi összefüggésből következően valószínűleg II. Lipótot, aki 1790-92 között uralkodott). A bevezetés Morus Tamás Stapleton és Gilbert Burnet munkáin alapuló életrajzát is tartalmazza, a könyv további része pedig politikafilozófiai értekezés egy felvilágosult uralkodóhoz intézett tanácsok formájában. Balázs (2016, 319) szerint Szuhányi David Fassmann (1685–1744) német író példáját követi, aki 1724-ben szintén írt egy dialógust Lipcsében, amelyben Morus ad politikai tanácsokat (lásd még Havas 2011). A Morus Utópiájából vett idézetek ellenére Szuhányi szövege inkább szól a 18. századi magyarországi állapotokról, mint a 16. századi Angliáról. Szuhányi központi gondolata szerint a kormányzás célja a nemzet boldogulása, amely az uralkodó és az alattvalók közötti harmóniában rejlik (bár Comeniust nem idézi, de a fent említett Gentis Felicitas nagyon hasonló tanácsokat sugall, és a felvilágosult uralkodó képe jelenik meg Bessenyei Tariménesében is, utóbbit részletesen lásd a 3. fejezetben). Ezt a harmóniát akkor lehet elérni, ha az uralkodó a „Lex Divinának”, az isteni törvénynek van alávetve, amely Szuhányi szókészletében a természeti törvényeket jelenti. Amikor egy ilyesfajta törvény részleteiről esik szó, a háborúval szemben a béke elsőbbségét hangsúlyozza, amely együtt jár az alattvalók anyagi jólétével, valamint annak a fontosságát, hogy az uralkodót hű és megbízható emberek vegyék körül, nem pedig kapzsi, önző szolgák és hivatalnokok. Szuhányi eszméi a jószándékú uralkodó köré központosulnak, aki a jó kormány sarokköve. Amikor Szuhányinál Morus beszél, aki azt állítja, hogy a tökéletességet nem lehet elérni, és bizony nehéz Platón normái szerint uralkodni, szembeötlőek az Utópiára tett utalások. Ugyanakkor Vajda György (1916) szerint Morus Utópiája csak közvetett hatást gyakorolt Szuhányi művére, mivel azok az utalások, amelyek Utópiára vonatkoznak, igen általánosak és ezért szinte bárhol megtalálhatók, Morus neve pedig csak az érvelés tekintélyének kedvéért szerepel. Havas (2011, 340) szerint Szuhányi könyve kétségkívül arról tanúskodik, hogy Morus Tamás nagy tekintélynek örvendett Magyarországon már jóval szentté avatása előtt katolikus körökben, elsősorban a katolikus hit elszánt védelmezéséért, protestáns körökben pedig az Utópiában megjelenő vallási tolerancia miatt. 

Utópikus képzetek a populáris költészetben is megjelentek, ahogy Maczelka (2019, 77–78) kimutatja A cigányok temploma című, a 18. század elejére datálható verssel kapcsolatban, amely jelentős párhuzamot mutat a Cockaigne-hagyománnyal (noha közvetlen hatásról nem ejt szót). Ez a rövid szatirikus vers az ideális világ tipikus elemeit vonultatja fel: egy épület nagy oldal szalonnákból, kolbászból, sült húsból és más ínycsiklandó ételekből épül fel, melyet a hívek végül megesznek. A tündérmese jellegű anyagi fókuszú utópia alapvető társadalmi szatírával és a papság kritikájával vegyül.