Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


2.2.3. Disztópia a 20. században

Az optimizmus, ami a 19. században oly erősen jelentkezett, erősen leapadt a 20. századi magyar irodalomban, és az abszurd képek váltak jelentőssé. A 20. század – éppúgy, mint a világ más részein – a disztópikus irodalom felívelését hozta magával. Veres (2013, 69) megállapítása szerint a 19. század végi Magyarországon az elszórtan feltörő disztópikus hangok ellenére az irodalom eutópikusan optimista beállítottságú, míg az I. világháború disztópikus fordulatot idézett elő. Karinthy Frigyes (1887–1938) két rövid, de jelentős művel járult hozzá a magyar disztópikus irodalomhoz. Az Utazás Faremidoba (1916) a gulliveriádák hagyományát erősíti (olyan történet, amely úgy tüntetik fel magát, mintha Swift Gulliver utazásainak folytatásai lenne). De Karinthy művéből eltűnik Swift Gulliverjének optimizmusa, és az önpusztító emberiség világát tükrözi. Az Utazás Faremidoba cselekményében Gulliver egy intelligens gépek által benépesített harmonikus világba csöppen – itt ábrázolja az első robotokat, még mielőtt Karel Čapek megalkotta volna rájuk ezt az elnevezést R. U. R. című művében (1920). Az intellektus tökélyre fejlesztése szolgál Faremido szatirikus világának fő céljául, és az élő organikus szervezetek komoly veszélyt jelentenek erre a tökéletességre nézve, amit csak a gépek érhetnek el. A Capillária című szatirikus művében (1921) Karinthy a férfi-nő viszonyt, mint a világ alapvető rendező elvét veszi górcső alá. A könyvet a szerző a második kiadásra kiegészítette egy előhanggal, amely egy H. G. Wellsnek írott levél, és a két nem megromlott viszonyáról szól az európai kultúrában. A kisregényben Gulliver felfedez egy nők által alkotott társadalmat, egy vízalatti birodalmat, ahol a férfiak és nők eltérő fajt képviselnek; a nők uralkodnak és élvezik hím partnerük szolgáltatásait. A nők domináns pozíciója - a kortárs társadalmi és politikai helyzet szöges ellentét - mindazonáltal nem vezet harmóniához, sőt csak még jobban elmélyíti az emberi faj nyomorúságos voltát. Karinthy disztópikus műveinek részletes elemzését lásd a 6. fejezetben. 
Jelentős disztópikus alkotás még a 20. század első felében Mihály Babits Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című műve (1933). Babits regénye az örök háború és bombázás korában játszódik, és így ellenpárja Jókai: A jövő század regényének, ahol a repülőgépek békét hoznak. A könyv Orwell 1984-ével is mutat párhuzamos elemeket (mely tizenöt évvel későbbi Babitsénál); bár az Elza pilóta esetében a háború még keserű valóság, és nem a párt manipulációja. A mű részletes elemzését lásd a 7. fejezetben. 
A gulliveriádák hagyományát folytatja Szathmári Sándor (1897–1974) is, aki számos jelentős utópiát és tudományos-fantasztikus novellát írt, amelyek közül kiemelkedik a Kazohinia (1941). A könyv a Morus Utópiájához hasonló képzeletbeli sziget toposzát folytatva egy pozitivista és szélsőségesen racionális világot ír le, amely az utazó számára az unalom poklának bizonyul. A sziget lakosai egyáltalán nem ismerik az érzelmeket, a szimbólumokat vagy az olyan elvont fogalmakat, mint a múlt. Minden anyagi szükségletet (beleértve a szexuális szükségleteket is) azonnal kielégítenek, és a lakosság zökkenőmentesen működik együtt annak érdekében, hogy harmonikusan élő társadalmat hozzanak létre, ám ezen túlmenően érzelemmentesen és minden személyes érintkezést kiküszöbölve élnek. Amikor a főhős tudomást szerez egy másik társadalom létéről – amelyet a többség bolondokházának tart –, azt gondolja, hogy az majd megelégedésére szolgál, de ott teljes őrületvezérelt disztópiát talál. Miközben Szathmári a saját kortárs társadalmának szatíráját nyújtja, bemutatja mindkét véglet embertelen természetét: a racionális gondolkodás szerepének eltúlzását, másrészt a racionális kontroll teljes hiányát is. Szathmári életművének részletes elemzését lásd a 8. fejezetben. 
Jelen kötet, miután részletesen megtárgyalta a magyar utópikus hagyomány kezdeteit, a 19. és 20. században van keletkezett legfontosabb utópikus és disztópikus műveket veszi górcső alá, de nem célja az, hogy teljes értékelést nyújtson a kortárs kultúráig bezáróan Úgy tűnt, hogy a II. világháború utáni utópikus és disztópikus irodalom tárgyalása szétfeszítené jelen kötet határait, és az ilyen jellegű kutatás külön tanulmányt érdemel (noha Szathmári későbbi írásai a 8. fejezetben szerepelnek).
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave